C‑5/12. sz. ügy

Marc Betriu Montull

kontra

Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS)

(a Juzgado de lo Social no 1 de Lleida [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociálpolitika — 92/85/EGK irányelv — A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének védelme — 8. cikk — Szülési szabadság — 76/207/EGK irányelv — A női és a férfi munkavállalók közötti egyenlő bánásmód — 2. cikk, (1) és (3) bekezdés — A munkaviszonyban álló anyák számára gyermek születését követően biztosított szabadsághoz való jog — Az igénybevétel lehetősége akár a munkaviszonyban álló anya, akár a munkaviszonyban álló apa által — Önálló vállalkozó anya, aki egyetlen állami szociális biztonsági rendszerbe sem tartozik — A munkaviszonyban álló apa kizárása a szabadsághoz való jogból — Biológiai apa és örökbe fogadó apa — Az egyenlő bánásmód elve”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 19.

1. Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme – 92/85 irányelv – Állami szociális biztonsági rendszerbe nem tartozó önálló vállalkozó nő – Szülési szabadság igénybevételéhez való jog – Hiány – A 92/85 irányelv hatálya alá nem tartozó munkavállaló nő

   (92/85 tanácsi irányelv, 8. cikk)

2. Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Munkavállalás és munkafeltételek – Egyenlő bánásmód – 76/207 irányelv – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme – 92/85 irányelv – Szülési szabadság – Nemzeti intézkedés, amely lehetővé teszi a női vagy férfi munkavállaló számára, hogy szülési szabadságot vegyen igénybe az anya számára kötelező szabadságot követő időszakra nézve – Az említett szabadságnak a férfi munkavállaló számára történő nyújtása érdekében támasztott azon követelmény, hogy a gyermek anyja munkavállaló jogállással rendelkezzen – Megengedhetőség – Nemen alapuló eltérő bánásmód – Igazolás

   (76/207 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) és (3) bekezdés, és 92/85 tanácsi irányelv, 8. cikk)

1.  Egy olyan szabadfoglalkozású anyának, aki egyetlen állami szociális biztonsági rendszerbe sem tartozik, nincs a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelvben előírt szülési szabadságra való jogosultsága. Ugyanis az ilyen önálló vállalkozó nő helyzete nem tartozik ez utóbbi irányelv hatálya alá az, amely csak az olyan várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókra vonatkozik, akik valamely munkáltató irányításával végzik munkájukat.

   (vö. 59., 64. pont)

2.  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelvet, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely úgy rendelkezik, hogy a gyermek munkavállalói jogállású apja az ugyancsak munkavállalói jogállású anyával egyetértésben szülési szabadságot vehet igénybe az anya számára a szülést követő hathetes kötelező szabadságot követő időszakra nézve – az anya egészségének veszélyeztetésének esetét leszámítva –, ugyanakkor a gyermek munkavállalói jogállású apja nem vehet igénybe ilyen szabadságot, ha az anya nem munkavállalói jogállású és egyetlen állami szociális biztonsági rendszernek sem tagja.

   Ami különösen a 76/207 irányelvet illeti, jóllehet az ilyen nemzeti intézkedés az ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, nemen alapuló eltérő bánásmódot hoz létre, olyan intézkedésről van szó, amely a nő terhesség során és azt követően fennálló biológiai állapotának védelmére szolgál, és amely tehát igazolható ugyanezen irányelv 2. cikkének (3) bekezdése alapján.

   (vö. 60., 61., 63., 66. pont és a rendelkező rész)

C‑5/12. sz. ügy

Marc Betriu Montull

kontra

Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS)

(a Juzgado de lo Social no 1 de Lleida [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociálpolitika — 92/85/EGK irányelv — A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének védelme — 8. cikk — Szülési szabadság — 76/207/EGK irányelv — A női és a férfi munkavállalók közötti egyenlő bánásmód — 2. cikk, (1) és (3) bekezdés — A munkaviszonyban álló anyák számára gyermek születését követően biztosított szabadsághoz való jog — Az igénybevétel lehetősége akár a munkaviszonyban álló anya, akár a munkaviszonyban álló apa által — Önálló vállalkozó anya, aki egyetlen állami szociális biztonsági rendszerbe sem tartozik — A munkaviszonyban álló apa kizárása a szabadsághoz való jogból — Biológiai apa és örökbe fogadó apa — Az egyenlő bánásmód elve”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 19.

1. Szociálpolitika — A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme — A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme — 92/85 irányelv — Állami szociális biztonsági rendszerbe nem tartozó önálló vállalkozó nő — Szülési szabadság igénybevételéhez való jog — Hiány — A 92/85 irányelv hatálya alá nem tartozó munkavállaló nő

   (92/85 tanácsi irányelv, 8. cikk)

2. Szociálpolitika — Férfi és női munkavállalók — Munkavállalás és munkafeltételek — Egyenlő bánásmód — 76/207 irányelv — A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme — A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme — 92/85 irányelv — Szülési szabadság — Nemzeti intézkedés, amely lehetővé teszi a női vagy férfi munkavállaló számára, hogy szülési szabadságot vegyen igénybe az anya számára kötelező szabadságot követő időszakra nézve — Az említett szabadságnak a férfi munkavállaló számára történő nyújtása érdekében támasztott azon követelmény, hogy a gyermek anyja munkavállaló jogállással rendelkezzen — Megengedhetőség — Nemen alapuló eltérő bánásmód — Igazolás

   (76/207 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) és (3) bekezdés, és 92/85 tanácsi irányelv, 8. cikk)

1.  Egy olyan szabadfoglalkozású anyának, aki egyetlen állami szociális biztonsági rendszerbe sem tartozik, nincs a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelvben előírt szülési szabadságra való jogosultsága. Ugyanis az ilyen önálló vállalkozó nő helyzete nem tartozik ez utóbbi irányelv hatálya alá az, amely csak az olyan várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókra vonatkozik, akik valamely munkáltató irányításával végzik munkájukat.

   (vö. 59., 64. pont)

2.  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelvet, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely úgy rendelkezik, hogy a gyermek munkavállalói jogállású apja az ugyancsak munkavállalói jogállású anyával egyetértésben szülési szabadságot vehet igénybe az anya számára a szülést követő hathetes kötelező szabadságot követő időszakra nézve – az anya egészségének veszélyeztetésének esetét leszámítva –, ugyanakkor a gyermek munkavállalói jogállású apja nem vehet igénybe ilyen szabadságot, ha az anya nem munkavállalói jogállású és egyetlen állami szociális biztonsági rendszernek sem tagja.

   Ami különösen a 76/207 irányelvet illeti, jóllehet az ilyen nemzeti intézkedés az ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, nemen alapuló eltérő bánásmódot hoz létre, olyan intézkedésről van szó, amely a nő terhesség során és azt követően fennálló biológiai állapotának védelmére szolgál, és amely tehát igazolható ugyanezen irányelv 2. cikkének (3) bekezdése alapján.

   (vö. 60., 61., 63., 66. pont és a rendelkező rész)