C‑418/11. sz. ügy

Texdata Software GmbH

(az Oberlandesgericht Innsbruck [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Társasági jog — Letelepedés szabadsága — 89/666/EGK tizenegyedik irányelv — Számviteli dokumentumok közzététele — Másik tagállamban letelepedett tőketársaság fióktelepe — Az előírt határidőn belüli közzététel elmaradása esetén kiszabott pénzbeli szankció — A hatékony bírói jogvédelemhez való jog — A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve — A szankció megfelelősége, hatékonysága, arányossága és visszatartó ereje”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 26.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A nemzeti bíróság hatásköre – A nemzeti szabályozás értékelése

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Társaságok – 89/666 irányelv – Olyan fióktelepekre vonatkozó közzétételi követelmény, amelyeket valamely tagállamban egy másik tagállam jogának hatálya alá tartozó, meghatározott jogi formájú társaságok létesítettek – Számviteli dokumentumok közzététele – Számviteli dokumentumok előírt határidőn belüli közzétételének elmaradása esetén a tőketársaságra az érintett tagállamban lévő fióktelepe után kiszabandó pénzbeli szankciót előíró nemzeti szabályozás – Az előzetes felszólítás hiánya – A felrótt mulasztásról való nyilatkozattétel lehetőségének hiánya – A szankció megfelelősége, hatékonysága, arányossága és visszatartó ereje – Harmadik személyek védelme mint célkitűzés – Megengedhetőség

   (EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés; 89/666 tanácsi irányelv, 12. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 28., 29., 41. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 35. pont)

3.  A kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben lefolytatandó vizsgálatok kikötésével az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 54. cikket, a hatékony bírói jogvédelem és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elveit, valamint a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó egyes meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó bejelentési és közzétételi követelményeiről szóló tizenegyedik 89/666 irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az éves beszámoló közzétételére megszabott kilenc hónapos határidő túllépése esetén haladéktalanul legalább 700 euró összegű pénzbírságot kell azon tőketársasággal szemben kiszabni, amelynek fióktelepe található az érintett tagállamban, és mindezt anélkül, hogy a részére előzetes felszólítást küldenének, vagy hogy a felrótt mulasztás kapcsán nyilatkozattételre lenne lehetősége.

   A tagállamoknak, miközben megőrzik a szankciókkal kapcsolatos döntési jogukat, különösen arra kell ügyelniük, hogy az uniós jog megsértését olyan szankciókkal sújtsák, amelyek hatékony, arányos és visszatartó jellegűek. A jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával.

   E tekintetben a kényszerítő bírság összegéről szólva, össze kell vetni e szankció szigorúságát azon érdekekkel és pénzügyi kockázatokkal, amelyeknek a kereskedelmi partnerek és érdekelt személyek ki vannak téve, ha valamely társaság tényleges pénzügyi helyzetét nem hozzák nyilvánosságra. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy a kiszabott bírság összege nem minősül‑e túlzott mértékűnek a jogszerűen elérni kívánt célhoz képest.

   A mérleg fordulónapjától számított kilenc hónapos határidőt illetően, amelyen belül a közzétételt teljesíteni kell, e határidő megfelelő hosszúságúnak tűnik ahhoz, hogy lehetővé tegye a társaságok számára közzétételi kötelezettségük teljesítését anélkül, hogy a szankciórendszer arányos jellege vita tárgyát képezné. Ugyanis ennél hosszabb határidő előírása veszélyeztetné a harmadik személyek védelmét, amennyiben ez utóbbiaknak nem lenne hozzáférésük a naprakész információkhoz, amelyek biztosítanák számukra az érintett társaság pontos és valós helyzetének megismerését.

   Egyébként amennyiben a kérdéses társaság teljesíti az uniós jogból fakadó és minden tagállamban alkalmazandó, közzétételre vonatkozó jogi kötelezettségét, semmiféle szankciót nem szabnak ki vele szemben. Ennélfogva az esetleges szankciók nem alkalmasak arra, hogy valamely másik tagállam joga alá tartozó társaságnak megtiltsák azt, illetve őt megakadályozzák abban vagy visszatartsák attól, hogy valamely másik tagállam területén fióktelep útján letelepedjen.

   Az Alapjogi Charta rendelkezései alkalmazandók olyan helyzetre, amelyben az uniós jogalkotó a 89/666 irányelv 12. cikke alapján a tagállamokra bízza a megfelelő – vagyis a hatékony, arányos és visszatartó erejű –szankciók meghatározását a közzétételi kötelezettség biztosítása végett. Az e szankciókat előíró nemzeti szabályozás ugyanis a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió jogát hajtja végre.

   Végezetül a szóban forgó jogsértés jellegére figyelemmel megállapítható, hogy a 700 euró kiinduló összegű szankció előzetes felszólítás nélküli és a bírság kiszabását megelőző meghallgatás lehetőségének hiányában való alkalmazása nem érinti a védelemhez való alapvető jog lényeges tartalmát, mivel a kényszerítő bírságot kiszabó határozattal szemben benyújtott, indokolással ellátott fellebbezés kizárja e határozat alkalmazhatóságát, és annak eredményeképpen peres eljárás indul, amelynek keretében a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartható.

   (vö. 50., 57., 59., 61., 68., 69., 74–76., 85., 88., 89. pont és a rendelkező rész)

C‑418/11. sz. ügy

Texdata Software GmbH

(az Oberlandesgericht Innsbruck [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Társasági jog — Letelepedés szabadsága — 89/666/EGK tizenegyedik irányelv — Számviteli dokumentumok közzététele — Másik tagállamban letelepedett tőketársaság fióktelepe — Az előírt határidőn belüli közzététel elmaradása esetén kiszabott pénzbeli szankció — A hatékony bírói jogvédelemhez való jog — A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve — A szankció megfelelősége, hatékonysága, arányossága és visszatartó ereje”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 26.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A nemzeti bíróság hatásköre — A nemzeti szabályozás értékelése

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Társaságok — 89/666 irányelv — Olyan fióktelepekre vonatkozó közzétételi követelmény, amelyeket valamely tagállamban egy másik tagállam jogának hatálya alá tartozó, meghatározott jogi formájú társaságok létesítettek — Számviteli dokumentumok közzététele — Számviteli dokumentumok előírt határidőn belüli közzétételének elmaradása esetén a tőketársaságra az érintett tagállamban lévő fióktelepe után kiszabandó pénzbeli szankciót előíró nemzeti szabályozás — Az előzetes felszólítás hiánya — A felrótt mulasztásról való nyilatkozattétel lehetőségének hiánya — A szankció megfelelősége, hatékonysága, arányossága és visszatartó ereje — Harmadik személyek védelme mint célkitűzés — Megengedhetőség

   (EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés; 89/666 tanácsi irányelv, 12. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 28., 29., 41. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 35. pont)

3.  A kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben lefolytatandó vizsgálatok kikötésével az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 54. cikket, a hatékony bírói jogvédelem és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elveit, valamint a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó egyes meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó bejelentési és közzétételi követelményeiről szóló tizenegyedik 89/666 irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az éves beszámoló közzétételére megszabott kilenc hónapos határidő túllépése esetén haladéktalanul legalább 700 euró összegű pénzbírságot kell azon tőketársasággal szemben kiszabni, amelynek fióktelepe található az érintett tagállamban, és mindezt anélkül, hogy a részére előzetes felszólítást küldenének, vagy hogy a felrótt mulasztás kapcsán nyilatkozattételre lenne lehetősége.

   A tagállamoknak, miközben megőrzik a szankciókkal kapcsolatos döntési jogukat, különösen arra kell ügyelniük, hogy az uniós jog megsértését olyan szankciókkal sújtsák, amelyek hatékony, arányos és visszatartó jellegűek. A jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával.

   E tekintetben a kényszerítő bírság összegéről szólva, össze kell vetni e szankció szigorúságát azon érdekekkel és pénzügyi kockázatokkal, amelyeknek a kereskedelmi partnerek és érdekelt személyek ki vannak téve, ha valamely társaság tényleges pénzügyi helyzetét nem hozzák nyilvánosságra. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy a kiszabott bírság összege nem minősül‑e túlzott mértékűnek a jogszerűen elérni kívánt célhoz képest.

   A mérleg fordulónapjától számított kilenc hónapos határidőt illetően, amelyen belül a közzétételt teljesíteni kell, e határidő megfelelő hosszúságúnak tűnik ahhoz, hogy lehetővé tegye a társaságok számára közzétételi kötelezettségük teljesítését anélkül, hogy a szankciórendszer arányos jellege vita tárgyát képezné. Ugyanis ennél hosszabb határidő előírása veszélyeztetné a harmadik személyek védelmét, amennyiben ez utóbbiaknak nem lenne hozzáférésük a naprakész információkhoz, amelyek biztosítanák számukra az érintett társaság pontos és valós helyzetének megismerését.

   Egyébként amennyiben a kérdéses társaság teljesíti az uniós jogból fakadó és minden tagállamban alkalmazandó, közzétételre vonatkozó jogi kötelezettségét, semmiféle szankciót nem szabnak ki vele szemben. Ennélfogva az esetleges szankciók nem alkalmasak arra, hogy valamely másik tagállam joga alá tartozó társaságnak megtiltsák azt, illetve őt megakadályozzák abban vagy visszatartsák attól, hogy valamely másik tagállam területén fióktelep útján letelepedjen.

   Az Alapjogi Charta rendelkezései alkalmazandók olyan helyzetre, amelyben az uniós jogalkotó a 89/666 irányelv 12. cikke alapján a tagállamokra bízza a megfelelő – vagyis a hatékony, arányos és visszatartó erejű –szankciók meghatározását a közzétételi kötelezettség biztosítása végett. Az e szankciókat előíró nemzeti szabályozás ugyanis a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió jogát hajtja végre.

   Végezetül a szóban forgó jogsértés jellegére figyelemmel megállapítható, hogy a 700 euró kiinduló összegű szankció előzetes felszólítás nélküli és a bírság kiszabását megelőző meghallgatás lehetőségének hiányában való alkalmazása nem érinti a védelemhez való alapvető jog lényeges tartalmát, mivel a kényszerítő bírságot kiszabó határozattal szemben benyújtott, indokolással ellátott fellebbezés kizárja e határozat alkalmazhatóságát, és annak eredményeképpen peres eljárás indul, amelynek keretében a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartható.

   (vö. 50., 57., 59., 61., 68., 69., 74–76., 85., 88., 89. pont és a rendelkező rész)