C-249/11. sz. ügy

Hristo Byankov

kontra

Glaven sekretar na Ministerstvo na vatreshnite raboti

(az Administrativen sad Sofia-grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az uniós polgároknak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga — 2004/38/EK irányelv — 27. cikk — Magánjogi jogi személlyel szemben vállalt tartozás kiegyenlítésének elmulasztása miatt alkalmazott, az államterület elhagyását tiltó közigazgatási intézkedés — A jogbiztonság elve a jogerőssé vált közigazgatási jogi aktusok vonatkozásában — Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2012. október 4.

1. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A kiutazás és beutazás joga – Hatály

   (EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)

2. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi vagy közbiztonsági okokból való korlátozása – Valamely tagállam állampolgárának az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jogának korlátozását az őt terhelő magántartozás miatt megengedő nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. cikk)

3. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – Eljárási garanciák – Hatály

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 31. cikk)

4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása – A kérdések átfogalmazása

   (EUMSZ 267. cikk)

5. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – A beutazási és tartózkodási tilalom időbeli hatálya – Az ilyen intézkedés felülvizsgálatához fűződő jog – Hatály

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 32. cikk)

6. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége – A tényleges érvényesülés elve – Bíróság előtt meg nem támadott és jogerőssé vált, az államterület elhagyására vonatkozó tilalom – Az uniós joggal nyilvánvalóan ellentétes határozathoz vezető közigazgatási eljárás újbóli megnyitását szigorúan korlátozó nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 21. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 30–32. pont)

2.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amely kizárólag arra hivatkozva korlátozza valamely tagállam állampolgárának az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát, hogy egy magánjogi jogi személlyel szemben, jogszabályban meghatározott összeget meghaladó és nem biztosított tartozása van.

   Még ha feltételezhető is, hogy a közrend megőrzése bizonyos megközelítésben megalapozhatja az ilyen szabályozás által követett, a hitelezők védelmére irányuló célkitűzést, nem zárható ki, hogy az ezen szabályozás alapján elrendelt, az államterület elhagyására vonatkozó tilalom kizárólag gazdasági célt szolgál. Márpedig az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 27. cikkének (1) bekezdése kifejezetten kizárja azt, hogy valamely tagállam gazdasági célok érdekében hivatkozzon közrendi okokra.

   Egyébiránt az ilyen szabályozás arányosságát illetően az uniós jog ismer olyan jogi szabályokat, amelyek a hitelezők jogainak védelmére irányulnak, anélkül azonban, hogy korlátoznák az adós mozgásának szabadságát. Következésképpen nem lehet azt állítani, hogy – tekintettel arra, hogy a 2004/38 irányelv 27. cikkének (1) bekezdése keretében nem lehet gazdasági célok érdekében eltérésekre hivatkozni – az uniós jogrend mások tulajdonhoz való jogát – jelen esetben a hitelezőkét – nem olyan szinten biztosítja, mint amilyen legalább az emberi jogok európai egyezménye által biztosított védelmi szintnek megfelelő lenne.

   (vö. 39., 45., 46., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 53–56. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 57., 58. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 67., 68. pont)

6.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amelynek alapján az a közigazgatási eljárás, amely az államterület elhagyására vonatkozó, jogerőssé vált és bíróság előtt meg nem támadott tilalom megállapításához vezetett, csak abban az esetben nyitható meg újból, amennyiben e tilalom az uniós joggal nyilvánvalóan ellentétes, ha az ebben a szabályozásban taxatív módon felsoroltakhoz hasonló feltételek teljesülnek, még akkor is, ha egy ilyen tilalom a címzettjére nézve továbbra is joghatásokat vált ki.

   Az ilyen nemzeti szabályozás, amely nem ír elő rendszeres felülvizsgálatot, határozatlan időre állandósítja az államterület elhagyására vonatkozó tilalmat, és ennek megfelelően az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében rögzített, a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog megsértését. Ilyen körülmények között az államterület elhagyásának hasonló tilalma magának az uniós polgár jogállása által biztosított, a tagállamok területén való mozgás és tartózkodás szabadságának a tagadását jelenti.

   Egyébiránt az uniós jogalkotó az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 32. cikkének (1) bekezdésében kötelezte a tagállamokat, hogy biztosítsanak lehetőséget a területükre való beutazást és az onnan történő kiutazást tiltó intézkedések felülvizsgálatára, még ha ezen intézkedéseket az uniós joggal összhangban érvényesen fogadták is el, és azok jogerőssé is váltak. Még inkább ennek kellene lennie a helyzetnek az államterület elhagyására vonatkozó tilalommal kapcsolatban, amelyet nem az uniós joggal összhangban, érvényesen fogadtak el, és amely magának az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése szerinti szabadságnak a tagadását jelenti. Egy ilyen helyzetben a jogbiztonság elve nem követeli meg feltétlenül, hogy az ilyen tilalmat előíró jogi aktus határozatlan ideig fejtsen ki joghatásokat.

   Figyelembe véve az elsődleges jog által az uniós polgár jogállásnak tulajdonított jelentőséget is, nem igazolható ésszerűen a jogbiztonság elvével az a nemzeti szabályozás, amely megakadályozza az uniós polgárokat abban, hogy érvényesítsék az EUMSZ 21. cikk által biztosított szabad mozgás és szabad tartózkodás jogát az államterület elhagyásának teljes, határozatlan időre szóló tilalmával szemben, és a közigazgatási szerveket abban, hogy levonják a következtetéseket abból, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősítette az ilyen tilalmak uniós jog szempontjából jogellenes jellegét, így e tekintetben ellentétesnek kell tekinteni a tényleges érvényesülés elvével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével

   (vö. 79–82. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

C-249/11. sz. ügy

Hristo Byankov

kontra

Glaven sekretar na Ministerstvo na vatreshnite raboti

(az Administrativen sad Sofia-grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az uniós polgároknak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga — 2004/38/EK irányelv — 27. cikk — Magánjogi jogi személlyel szemben vállalt tartozás kiegyenlítésének elmulasztása miatt alkalmazott, az államterület elhagyását tiltó közigazgatási intézkedés — A jogbiztonság elve a jogerőssé vált közigazgatási jogi aktusok vonatkozásában — Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2012. október 4.

1. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — 2004/38 irányelv — A kiutazás és beutazás joga — Hatály

   (EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)

2. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — 2004/38 irányelv — A beutazási és tartózkodási jog közrendi vagy közbiztonsági okokból való korlátozása — Valamely tagállam állampolgárának az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jogának korlátozását az őt terhelő magántartozás miatt megengedő nemzeti szabályozás — Megengedhetetlenség

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. cikk)

3. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — 2004/38 irányelv — A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása — Eljárási garanciák — Hatály

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 31. cikk)

4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása — A kérdések átfogalmazása

   (EUMSZ 267. cikk)

5. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — 2004/38 irányelv — A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása — A beutazási és tartózkodási tilalom időbeli hatálya — Az ilyen intézkedés felülvizsgálatához fűződő jog — Hatály

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 32. cikk)

6. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége — A tényleges érvényesülés elve — Bíróság előtt meg nem támadott és jogerőssé vált, az államterület elhagyására vonatkozó tilalom — Az uniós joggal nyilvánvalóan ellentétes határozathoz vezető közigazgatási eljárás újbóli megnyitását szigorúan korlátozó nemzeti szabályozás — Megengedhetetlenség

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 21. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 30–32. pont)

2.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amely kizárólag arra hivatkozva korlátozza valamely tagállam állampolgárának az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát, hogy egy magánjogi jogi személlyel szemben, jogszabályban meghatározott összeget meghaladó és nem biztosított tartozása van.

   Még ha feltételezhető is, hogy a közrend megőrzése bizonyos megközelítésben megalapozhatja az ilyen szabályozás által követett, a hitelezők védelmére irányuló célkitűzést, nem zárható ki, hogy az ezen szabályozás alapján elrendelt, az államterület elhagyására vonatkozó tilalom kizárólag gazdasági célt szolgál. Márpedig az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 27. cikkének (1) bekezdése kifejezetten kizárja azt, hogy valamely tagállam gazdasági célok érdekében hivatkozzon közrendi okokra.

   Egyébiránt az ilyen szabályozás arányosságát illetően az uniós jog ismer olyan jogi szabályokat, amelyek a hitelezők jogainak védelmére irányulnak, anélkül azonban, hogy korlátoznák az adós mozgásának szabadságát. Következésképpen nem lehet azt állítani, hogy – tekintettel arra, hogy a 2004/38 irányelv 27. cikkének (1) bekezdése keretében nem lehet gazdasági célok érdekében eltérésekre hivatkozni – az uniós jogrend mások tulajdonhoz való jogát – jelen esetben a hitelezőkét – nem olyan szinten biztosítja, mint amilyen legalább az emberi jogok európai egyezménye által biztosított védelmi szintnek megfelelő lenne.

   (vö. 39., 45., 46., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 53–56. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 57., 58. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 67., 68. pont)

6.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amelynek alapján az a közigazgatási eljárás, amely az államterület elhagyására vonatkozó, jogerőssé vált és bíróság előtt meg nem támadott tilalom megállapításához vezetett, csak abban az esetben nyitható meg újból, amennyiben e tilalom az uniós joggal nyilvánvalóan ellentétes, ha az ebben a szabályozásban taxatív módon felsoroltakhoz hasonló feltételek teljesülnek, még akkor is, ha egy ilyen tilalom a címzettjére nézve továbbra is joghatásokat vált ki.

   Az ilyen nemzeti szabályozás, amely nem ír elő rendszeres felülvizsgálatot, határozatlan időre állandósítja az államterület elhagyására vonatkozó tilalmat, és ennek megfelelően az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében rögzített, a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog megsértését. Ilyen körülmények között az államterület elhagyásának hasonló tilalma magának az uniós polgár jogállása által biztosított, a tagállamok területén való mozgás és tartózkodás szabadságának a tagadását jelenti.

   Egyébiránt az uniós jogalkotó az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 32. cikkének (1) bekezdésében kötelezte a tagállamokat, hogy biztosítsanak lehetőséget a területükre való beutazást és az onnan történő kiutazást tiltó intézkedések felülvizsgálatára, még ha ezen intézkedéseket az uniós joggal összhangban érvényesen fogadták is el, és azok jogerőssé is váltak. Még inkább ennek kellene lennie a helyzetnek az államterület elhagyására vonatkozó tilalommal kapcsolatban, amelyet nem az uniós joggal összhangban, érvényesen fogadtak el, és amely magának az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése szerinti szabadságnak a tagadását jelenti. Egy ilyen helyzetben a jogbiztonság elve nem követeli meg feltétlenül, hogy az ilyen tilalmat előíró jogi aktus határozatlan ideig fejtsen ki joghatásokat.

   Figyelembe véve az elsődleges jog által az uniós polgár jogállásnak tulajdonított jelentőséget is, nem igazolható ésszerűen a jogbiztonság elvével az a nemzeti szabályozás, amely megakadályozza az uniós polgárokat abban, hogy érvényesítsék az EUMSZ 21. cikk által biztosított szabad mozgás és szabad tartózkodás jogát az államterület elhagyásának teljes, határozatlan időre szóló tilalmával szemben, és a közigazgatási szerveket abban, hogy levonják a következtetéseket abból, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősítette az ilyen tilalmak uniós jog szempontjából jogellenes jellegét, így e tekintetben ellentétesnek kell tekinteni a tényleges érvényesülés elvével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével

   (vö. 79–82. pont és a rendelkező rész 2. pontja)