A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2011. június 28.

F-55/10. sz. ügy

AS

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Álláshirdetés – A pályázat elutasítása – Az eljáráshoz fűződő érdek – Rokkant tisztviselő – A pályázatot elutasító határozat és a kinevezési határozat elválaszthatatlansága – Hiány – Az ugyanazon csoportba tartozó és ugyanazon besorolási fokozattal rendelkező, de eltérő előmeneteli csoportba tartozó tisztviselők közötti különbségtétel – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés”

Tárgy :      Az EAK-Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben AS többek között a könyvtári asszisztensi álláshelyre benyújtott pályázatát elutasító bizottsági határozat megsemmisítését kéri, valamint a Bizottság kötelezését arra, hogy az őt ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítéseként fizessen neki 30 000 eurót.

Határozat :      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2009. szeptember 30-i határozatot, amellyel a Bizottság elutasította a felperes pályázatát. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy fizessen meg a felperes részére 3000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság saját költségein kívül köteles viselni a felperes részéről felmerült költségek háromnegyedét. A felperes maga viseli saját költségeinek egynegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Betöltetlen állásra benyújtott pályázat elutasítása elleni kereset

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Pályázatot elutasító határozat

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Alapvető jogok – A magán- és a családi élet tiszteletben tartása – Orvosi titok – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk)

4.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)

5.      Eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Feltételek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont, és 43. cikk, 1. §)

6.      Tisztviselők – Álláshirdetés – AST csoportba tartozó állás, az előmenetel korlátozásával – A pályázatok vizsgálata – Az AST csoportba tartozó, az előmenetelben nem korlátozott jelöltek kizárása – Jogellenesség

(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (4) bekezdés, és 7. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 10. cikk)

7.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét – Pénzbeli kártérítés megítélése

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.      A rokkantsági bizottság által elismert tartós teljes rokkantsága miatt hivatalból nyugdíjazott tisztviselő állapota visszafordítható, és mivel az ilyen rokkantságban szenvedő tisztviselő egyszer még ismét munkába állhat – az ellenkező bizonyítása hiányában – e tisztviselő megőrzi a megüresedett állásra benyújtott pályázatát elutasító határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke T-526/08. P. sz., Bizottság kontra Strack ügyben 2010. december 9-én hozott ítéletének 73. és 74. pontja;

2.      A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján benyújtott kereset esetében, melyben a tisztviselő pályázatát elutasító határozat elválaszthatatlan a megpályázott állásra egy másik tisztviselőt kinevező határozattól, a felperesnek e határozatok megsemmisítéséhez fűződő érdekét átfogóan és egységesen kell értékelni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az említett határozatok elválaszthatatlanok és a felperesnek elfogadhatatlanság terhe mellett egyidejűleg a két határozat megsemmisítését kell kérnie. Ugyanis a felperes kérheti csupán a pályázatát elutasító határozat megsemmisítését is.

Egyébként megfelel az arányosság elvének, hogy a tisztviselő, harmadik személyek jogainak megóvása érdekében, csupán a pályázatát elutasító határozat megsemmisítésének kezdeményezésére szorítkozzon, anélkül hogy köteles volna keresetlevelének elfogadhatatlanságának terhe mellett más tisztviselők kinevezésének megsemmisítését kérni.

(lásd a 30–33. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C-17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28-án hozott ítélete;

az Európai Unió Törvényszéke a fent hivatkozott Bizottság kontra Strack ügyben hozott ítéletének 45. pontja.

3.      Az orvosi titok körébe tartoznak többek között azok az információk, amelyek az egészségügyben dolgozó személy tudomására feladatai ellátása során jutottak, és amelyeket az általa gondozott személy közölt vele. Az orvosi titok védelméhez való jog, amely a magánélet tiszteletben tartásához való jog egyik vetülete, az uniós jog által védett alapvető jognak minősül. E két jog akkor korlátozható, ha a korlátozás megfelel az Unió jogrendje által követett közérdekű célkitűzéseknek, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené.

E tekintetben, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkére hivatkozva a közhatalom beavatkozása a magánélet tiszteletben tartásához való jogba, melynek része az egészségi állapot titokban tartása, akkor igazolható, ha azt „törvény írja elő”, az e cikk (2) bekezdésében előírt célok valamelyikére irányul, mint amilyen a „gazdasági jólét” vagy a „közegészség védelme”, és „szükséges” e célok eléréséhez.

Nem ez a helyzet áll fenn, ha az intézmény a tisztviselő által indított kereset keretében az érintett orvosi aktájában szereplő adatokat használ fel csupán azért, hogy az érintett eljáráshoz fűződő érdeke hiányának alátámasztására alkalmas érvelést dolgozzon ki.

(lásd a 41. és 42. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T-176/94. sz., K kontra Bizottság ügyben 1995. július 13-án hozott ítéletének 34–46. pontja.

4.      Noha az uniós bíróság hivatalból nem vehet figyelembe olyan jogalapot, amelyet a felek nem hoztak fel – kivéve ha az eljárásgátló jellegű, a felperes jogalapjait inkább azok tartalmára, semmint jogi minősítésére tekintettel kell vizsgálnia, feltéve azonban, hogy az említett jogalapok kellően világosan kitűnnek a keresetlevélből. Mindazonáltal mindenfajta terminológiai kérdéstől függetlenül a jogalapoknak kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse a védekezését, és a Közszolgálati Törvényszék dönthessen a keresetről, adott esetben minden további információ nélkül.

(lásd az 50. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 19/60., 21/60., 2/61. és 3/61. sz., Fives Lille Cail és társai kontra Haute Autorité egyesített ügyekben 1961. december 15-én hozott ítélete; C-78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13-án hozott ítéletének 45. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24-én hozott ítéletének 66. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T-577/08. sz., Proges kontra Bizottság ügyben 2010. március 26-án hozott ítéletének 21. pontja.

5.      Ha a felperes panaszában és keresetében belső jogszerűségre vonatkozó jogalapra hivatkozik, lehetősége van arra, hogy első alkalommal a Közszolgálati Törvényszék előtt hozzon fel a belső jogszerűségre vonatkozó olyan új jogalapot, mint a személyzeti szabályzat megsértése. E tekintetben irreleváns, hogy az új jogalap pontos és az első jogalaptól tartalmát tekintve eltérő jogi érvelésen alapul.

(lásd az 51–53. pontot)

Hivatkozás:

A Közszolgálati Törvényszék F-45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1-jén hozott ítéletének 108–123. pontja.

6.      Annak előírásával, hogy a kinevezésre jogosult hatóság minden tisztviselőt a csoportjában a besorolási fokozatának megfelelő állásra oszt be, a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése megakadályozza, hogy az említett hatóság bizonyos tisztviselőknek megtiltsa az AST1–AST7 besorolási fokozatnak megfelelő álláshoz való hozzáférését csupán azért, mert elérhetik az AST11 besorolási fokozatot. Ugyanis e cikk és a személyzeti szabályzat 5. cikkének (4) bekezdése csupán azt teszi lehetővé az intézmény számára, hogy a csoporton belül a besorolási fokozatok és az állások közötti megfelelést alakítsanak ki.

E tekintetben az a körülmény, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének átmeneti rendelkezései a korábbi C és D besorolási osztályba tartozó bizonyos tisztviselők előmenetelét korlátozzák, nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy e ténynél fogva, és csupán ezen indokból fenntartson számukra bizonyos állásokat, és ebből következően más, velük azonos besorolási csoportba tartozó tisztviselők számára megtiltsa ezen állások betöltését.

Bizonyos állásokhoz való hozzáférés tekintetében az ugyanazon besorolási fokozattal rendelkező és ugyanazon csoportba tartozó véglegesített tisztviselők közötti elvi különbségtétel valamely intézmény általi fenntartása nem egyeztethető össze a személyzeti szabályzat reformjakor követett azon célkitűzéssel, hogy egyetlen, AST jelölésű csoportban egyesítsék a korábbi B, C és D besorolási osztályokat. Így a kinevezésre jogosult hatóság jogszerűen nem vizsgálhatja elkülönítetten az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselők érdemeit aszerint, hogy a korábbi személyzeti szabályzat mely csoportjába tartoztak, mivel a jogalkotó szándéka az volt, hogy egyetlen csoportba egyesítse őket.

(lásd az 58. és 63–65. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C-496/08. P. sz., Angé Serrano és társai kontra Parlament ügyben 2010. március 4-én hozott ítéletének 106. pontja.

7.      A tisztviselőt az adminisztráció felelősségét megalapozó közszolgálati kötelességszegés következtében érő nem vagyoni kár kártérítésre való jogot keletkeztet, ha a megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése önmagában nem minősül e kár megfelelő jóvátételének.

Ez a helyzet akkor, amikor az intézmény, azáltal hogy jogellenesen megtagadja a tisztviselő által valamely megüresedett állásra benyújtott pályázatának megvizsgálását, noha az érintett több éven keresztül ilyen munkakört töltött be, nem vagyoni kárt okoz e tisztviselőnek, amelyet a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában nem tesz jóvá, mivel az érdekelt rokkantságára tekintettel nem részesülhet semmiféle olyan végrehajtási intézkedésben, amelyet az említett intézménynek kellene elfogadnia.

(lásd a 79–80. pontot)

Hivatkozás:

A Közszolgálati Törvényszék F-99/07. és F-45/087. sz., Bernard kontra Europol egyesített ügyekben 2009. július 7-én hozott ítéletének 103–107. pontja.