C-602/10. sz. ügy

SC Volksbank România SA

kontra

Autoritatea Naţională pentru Protecţia Consumatorilor – Comisariatul Judeţean pentru Protecţia Consumatorilor Călăraşi (CJPC)

(a Judecătoria Călăraşi [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Fogyasztóvédelem — Fogyasztói hitelmegállapodások — 2008/48/EK irányelv — A 22., 24. és 30. cikk — Ezen irányelvet átültető nemzeti szabályozás — Az irányelv tárgyi és időbeli hatálya alá nem tartozó megállapodások tekintetében való alkalmazhatóság — Az ugyanezen irányelv által elő nem írt kötelezettségek — A hitelező által felszámítható banki díjak korlátozása — Az EUMSZ 56., 58., és 63. cikk — A jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó megfelelő és hatékony eljárások létrehozásának kötelezettsége”

Az ítélet összefoglalása

1. Fogyasztóvédelem – 2008/48 irányelv – Fogyasztói hitelmegállapodások – Hatály – Ingatlanfedezetű hitelmegállapodások – Kizártság – Átültető nemzeti jogszabály, amely a hatálya alá bevonja e hitelmegállapodásokat, és azok tekintetében kötelezettségeket ír elő a hitelintézetek számára – Megengedhetőség

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (10) preambulumbekezdés, 2. cikk, (2) bekezdés, a) pont, és 22. cikk, (1) bekezdés)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Feltételek – Az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával összefüggő kérdések – A jogszabályi és ténybeli háttér tekintetében a Bíróságnak kellően pontos információkat nyújtó kérelem

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk)

3. Fogyasztóvédelem – 2008/48 irányelv – Fogyasztói hitelmegállapodások – Hatály – Átültető nemzeti jogszabály, amely a hatálya alá bevonja az irányelv hatálya alól kizárt ingatlanfedezetű hitelmegállapodásokat – Az említett jogszabály hatálybalépésekor már fennálló megállapodások tekintetében való alkalmazhatóság – Megengedhetőség

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 30. cikk, (1) bekezdés)

4. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – A hitelintézetek számára bizonyos banki megbízási díjak alkalmazását megtiltó nemzeti jogszabály – A más tagállamban letelepedett hitelintézetek számára többletterhet nem eredményező jogszabály – Megengedhetőség

   (EUMSZ 56. cikk)

5. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Valamely rendelkezésnek mind a nemzeti jog hatálya alá tartozó helyzetekre, mind az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekre való alkalmazhatósága miatt kért értelmezés – Ezen értelmezésre vonatkozó hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

6. Fogyasztóvédelem – 2008/48 irányelv – Fogyasztói hitelmegállapodások – Nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi a fogyasztóvédelmi hatósághoz való fordulást anélkül, hogy előzetesen az ilyen jogviták tekintetében a nemzeti jogszabályok által előírt peren kívüli rendezésre vonatkozó eljárásokat lenne kötelező igénybe venni – Megengedhetőség

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (1) bekezdés)

1.  Amint az a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 irányelv (10) preambulumbekezdéséből következik, a tagállamok alkalmazhatják, az uniós jognak megfelelően, ezen irányelv rendelkezéseit olyan területekre, amelyek kívül esnek az irányelv alkalmazási körén. Így fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv alkalmazási körébe nem tartozó hitelmegállapodásokra vonatkozóan olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek.

   Következésképpen a 2008/48 irányelv 22. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy az ezen irányelvet a belső jogba átültető nemzeti intézkedés a tárgyi hatálya alá vonja az olyan hitelmegállapodásokat, amelyek tárgya ingatlanfedezetű jelzáloggal biztosított hitel nyújtása, noha e szerződések az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében kifejezetten ki vannak zárva annak hatálya alól.

   Ezenfelül az említett irányelv 22. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az sem, hogy a tagállam a hitelintézetek számára az ezen irányelv által elő nem írt kötelezettségeket állapítson meg a hitelintézetek által az ezen intézkedés hatálya alá tartozó fogyasztói hitelszerződések keretében felszámítható díjfajtákra.

   Ugyanis nem tűnik úgy, hogy egy ilyen fogyasztóvédelmi szabály olyan területen, amelyet a 2008/48 irányelv nem harmonizált, hatással lehetne a fogyasztóvédelem és a fogyasztói hitelek jól működő belső piaca kialakulásának biztosítására irányuló célok közötti egyensúlyra, amely az irányelvnek az általa harmonizált területen az alapját képezi.

   (vö. 40., 44., 62., 67. pont és a rendelkező rész 1. és 3. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 48–51. pont)

3.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 irányelv 30. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedés olyan módon határozza meg az időbeli hatályát, hogy ezen intézkedést alkalmazni kelljen az olyan hitelmegállapodásokra is, amelyek tárgya ingatlanfedezetű hitel nyújtása, és ki vannak zárva ezen irányelv hatálya alól, és amelyek az említett nemzeti intézkedés hatálybalépésének időpontjában már léteztek.

   Amennyiben e szerződések tekintetében a tagállamok a 2008/48 irányelvet átültető nemzeti szabályozásukba bevezethetnek olyan szabályt, amely kifejezetten az említett irányelv 30. cikke (1) bekezdésében előírt átmeneti intézkedésnek felel meg, főszabály szerint az EUM-Szerződés szabályainak tiszteletben tartásával és a többi, esetlegesen releváns másodlagos jogi aktusok sérelme nélkül meghatározhatnak eltérő átmeneti intézkedést is, amely azt írja elő, hogy az említett szabályozást az e szabályozás hatálybalépésének időpontjában már létező szerződések tekintetében is alkalmazni kell.

   (vö. 53., 54. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  Az olyan nemzeti szabályozás, amellyel megtiltják a hitelintézetek számára a fogyasztói hitelmegállapodások keretében bizonyos banki megbízási díjak alkalmazását, nem képezi a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. Ugyanis ez a nemzeti rendelkezés, még ha egyes szerződési kikötések kiigazítását teszi is szükségessé, önmagában nem eredményez többletterhet a más tagállamban letelepedett hitelintézetek számára, és még kevésbé eredményezi annak szükségességét, hogy ezen vállalkozásoknak át kelljen vizsgálniuk kereskedelmi politikájukat és stratégiájukat, hogy a nemzeti jogszabályoknak megfelelő feltételekkel juthassanak e tagállam piacára. Következésképpen nem tűnik úgy, hogy az említett nemzeti rendelkezés kevésbé vonzóvá tenné az említett piacra jutást, és az e piacra történő jutáskor csökkentené az érintett vállalkozások arra vonatkozó képességét, hogy hatékony versenytársai legyenek a hagyományosan e tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozásoknak.

   (vö. 78–80., 83. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 86., 87. pont)

6.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 irányelv 24. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedés részét képező olyan szabály, amely a fogyasztói hitelmegállapodásokkal kapcsolatos jogviták esetén lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy közvetlenül a fogyasztóvédelmi hatósághoz forduljanak, amely ezt követően szankcióval sújthatja a hitelintézeteket ezen nemzeti intézkedés megsértése miatt, anélkül hogy kötelező lenne az ilyen jogviták nemzeti jogszabályok által előírt peren kívüli rendezésére vonatkozó eljárások előzetes igénybevétele.

   Ugyanis sem az említett 24. cikk (1) bekezdése, amely megköveteli, hogy a jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó eljárások megfelelőek és hatékonyak legyenek, sem a 2008/48 irányelv más rendelkezése nem fejti ki ezen eljárások részletszabályait vagy jellemzőit. Következésképpen a tagállamok feladata, hogy megállapítsák az említett eljárások részletszabályait, ideértve azok esetlegesen kötelező jellegét, tiszteletben tartva ezen irányelv hatékony érvényesülését.

   Ezen irányelv tehát nem akadályozza, hogy valamely tagállam az irányelv által számára hagyott tág mérlegelési mozgástér keretében a lehető legszélesebb hozzáférést tegye lehetővé a fogyasztók számára azon szervekhez, amelyeket kifejezetten az ő érdekeik védelme céljából hoztak létre többek között annak kockázata miatt, hogy a fogyasztó, aki a hitelezőhöz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsága tekintetében, nem ismeri jogait, vagy nehézségekbe ütközik azok gyakorlása során. Nem állapítható meg továbbá, hogy az ilyen nemzeti rendelkezés a fogyasztói hitelmegállapodásokkal kapcsolatos jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó eljárásoknak a nem megfelelővé vagy nem hatékonnyá, illetve a 2008/48 irányelv hatékony érvényesülését tiszteletben nem tartóvá válását eredményezné.

   (vö. 94,. 95., 98–100, pont és a rendelkező rész 5. pontja)

C-602/10. sz. ügy

SC Volksbank România SA

kontra

Autoritatea Naţională pentru Protecţia Consumatorilor – Comisariatul Judeţean pentru Protecţia Consumatorilor Călăraşi (CJPC)

(a Judecătoria Călăraşi [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Fogyasztóvédelem — Fogyasztói hitelmegállapodások — 2008/48/EK irányelv — A 22., 24. és 30. cikk — Ezen irányelvet átültető nemzeti szabályozás — Az irányelv tárgyi és időbeli hatálya alá nem tartozó megállapodások tekintetében való alkalmazhatóság — Az ugyanezen irányelv által elő nem írt kötelezettségek — A hitelező által felszámítható banki díjak korlátozása — Az EUMSZ 56., 58., és 63. cikk — A jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó megfelelő és hatékony eljárások létrehozásának kötelezettsége”

Az ítélet összefoglalása

1. Fogyasztóvédelem — 2008/48 irányelv — Fogyasztói hitelmegállapodások — Hatály — Ingatlanfedezetű hitelmegállapodások — Kizártság — Átültető nemzeti jogszabály, amely a hatálya alá bevonja e hitelmegállapodásokat, és azok tekintetében kötelezettségeket ír elő a hitelintézetek számára — Megengedhetőség

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (10) preambulumbekezdés, 2. cikk, (2) bekezdés, a) pont, és 22. cikk, (1) bekezdés)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Elfogadhatóság — Feltételek — Az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával összefüggő kérdések — A jogszabályi és ténybeli háttér tekintetében a Bíróságnak kellően pontos információkat nyújtó kérelem

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk)

3. Fogyasztóvédelem — 2008/48 irányelv — Fogyasztói hitelmegállapodások — Hatály — Átültető nemzeti jogszabály, amely a hatálya alá bevonja az irányelv hatálya alól kizárt ingatlanfedezetű hitelmegállapodásokat — Az említett jogszabály hatálybalépésekor már fennálló megállapodások tekintetében való alkalmazhatóság — Megengedhetőség

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 30. cikk, (1) bekezdés)

4. Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — A hitelintézetek számára bizonyos banki megbízási díjak alkalmazását megtiltó nemzeti jogszabály — A más tagállamban letelepedett hitelintézetek számára többletterhet nem eredményező jogszabály — Megengedhetőség

   (EUMSZ 56. cikk)

5. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Valamely rendelkezésnek mind a nemzeti jog hatálya alá tartozó helyzetekre, mind az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekre való alkalmazhatósága miatt kért értelmezés — Ezen értelmezésre vonatkozó hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

6. Fogyasztóvédelem — 2008/48 irányelv — Fogyasztói hitelmegállapodások — Nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi a fogyasztóvédelmi hatósághoz való fordulást anélkül, hogy előzetesen az ilyen jogviták tekintetében a nemzeti jogszabályok által előírt peren kívüli rendezésre vonatkozó eljárásokat lenne kötelező igénybe venni — Megengedhetőség

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (1) bekezdés)

1.  Amint az a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 irányelv (10) preambulumbekezdéséből következik, a tagállamok alkalmazhatják, az uniós jognak megfelelően, ezen irányelv rendelkezéseit olyan területekre, amelyek kívül esnek az irányelv alkalmazási körén. Így fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv alkalmazási körébe nem tartozó hitelmegállapodásokra vonatkozóan olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek.

   Következésképpen a 2008/48 irányelv 22. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy az ezen irányelvet a belső jogba átültető nemzeti intézkedés a tárgyi hatálya alá vonja az olyan hitelmegállapodásokat, amelyek tárgya ingatlanfedezetű jelzáloggal biztosított hitel nyújtása, noha e szerződések az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében kifejezetten ki vannak zárva annak hatálya alól.

   Ezenfelül az említett irányelv 22. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az sem, hogy a tagállam a hitelintézetek számára az ezen irányelv által elő nem írt kötelezettségeket állapítson meg a hitelintézetek által az ezen intézkedés hatálya alá tartozó fogyasztói hitelszerződések keretében felszámítható díjfajtákra.

   Ugyanis nem tűnik úgy, hogy egy ilyen fogyasztóvédelmi szabály olyan területen, amelyet a 2008/48 irányelv nem harmonizált, hatással lehetne a fogyasztóvédelem és a fogyasztói hitelek jól működő belső piaca kialakulásának biztosítására irányuló célok közötti egyensúlyra, amely az irányelvnek az általa harmonizált területen az alapját képezi.

   (vö. 40., 44., 62., 67. pont és a rendelkező rész 1. és 3. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 48–51. pont)

3.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 irányelv 30. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedés olyan módon határozza meg az időbeli hatályát, hogy ezen intézkedést alkalmazni kelljen az olyan hitelmegállapodásokra is, amelyek tárgya ingatlanfedezetű hitel nyújtása, és ki vannak zárva ezen irányelv hatálya alól, és amelyek az említett nemzeti intézkedés hatálybalépésének időpontjában már léteztek.

   Amennyiben e szerződések tekintetében a tagállamok a 2008/48 irányelvet átültető nemzeti szabályozásukba bevezethetnek olyan szabályt, amely kifejezetten az említett irányelv 30. cikke (1) bekezdésében előírt átmeneti intézkedésnek felel meg, főszabály szerint az EUM-Szerződés szabályainak tiszteletben tartásával és a többi, esetlegesen releváns másodlagos jogi aktusok sérelme nélkül meghatározhatnak eltérő átmeneti intézkedést is, amely azt írja elő, hogy az említett szabályozást az e szabályozás hatálybalépésének időpontjában már létező szerződések tekintetében is alkalmazni kell.

   (vö. 53., 54. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  Az olyan nemzeti szabályozás, amellyel megtiltják a hitelintézetek számára a fogyasztói hitelmegállapodások keretében bizonyos banki megbízási díjak alkalmazását, nem képezi a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. Ugyanis ez a nemzeti rendelkezés, még ha egyes szerződési kikötések kiigazítását teszi is szükségessé, önmagában nem eredményez többletterhet a más tagállamban letelepedett hitelintézetek számára, és még kevésbé eredményezi annak szükségességét, hogy ezen vállalkozásoknak át kelljen vizsgálniuk kereskedelmi politikájukat és stratégiájukat, hogy a nemzeti jogszabályoknak megfelelő feltételekkel juthassanak e tagállam piacára. Következésképpen nem tűnik úgy, hogy az említett nemzeti rendelkezés kevésbé vonzóvá tenné az említett piacra jutást, és az e piacra történő jutáskor csökkentené az érintett vállalkozások arra vonatkozó képességét, hogy hatékony versenytársai legyenek a hagyományosan e tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozásoknak.

   (vö. 78–80., 83. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 86., 87. pont)

6.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 irányelv 24. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedés részét képező olyan szabály, amely a fogyasztói hitelmegállapodásokkal kapcsolatos jogviták esetén lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy közvetlenül a fogyasztóvédelmi hatósághoz forduljanak, amely ezt követően szankcióval sújthatja a hitelintézeteket ezen nemzeti intézkedés megsértése miatt, anélkül hogy kötelező lenne az ilyen jogviták nemzeti jogszabályok által előírt peren kívüli rendezésére vonatkozó eljárások előzetes igénybevétele.

   Ugyanis sem az említett 24. cikk (1) bekezdése, amely megköveteli, hogy a jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó eljárások megfelelőek és hatékonyak legyenek, sem a 2008/48 irányelv más rendelkezése nem fejti ki ezen eljárások részletszabályait vagy jellemzőit. Következésképpen a tagállamok feladata, hogy megállapítsák az említett eljárások részletszabályait, ideértve azok esetlegesen kötelező jellegét, tiszteletben tartva ezen irányelv hatékony érvényesülését.

   Ezen irányelv tehát nem akadályozza, hogy valamely tagállam az irányelv által számára hagyott tág mérlegelési mozgástér keretében a lehető legszélesebb hozzáférést tegye lehetővé a fogyasztók számára azon szervekhez, amelyeket kifejezetten az ő érdekeik védelme céljából hoztak létre többek között annak kockázata miatt, hogy a fogyasztó, aki a hitelezőhöz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsága tekintetében, nem ismeri jogait, vagy nehézségekbe ütközik azok gyakorlása során. Nem állapítható meg továbbá, hogy az ilyen nemzeti rendelkezés a fogyasztói hitelmegállapodásokkal kapcsolatos jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó eljárásoknak a nem megfelelővé vagy nem hatékonnyá, illetve a 2008/48 irányelv hatékony érvényesülését tiszteletben nem tartóvá válását eredményezné.

   (vö. 94,. 95., 98–100, pont és a rendelkező rész 5. pontja)