C-577/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Belga Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 56. cikk — A szolgáltatásnyújtás szabadsága — Más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók előzetes nyilatkozattételi kötelezettségét előíró nemzeti szabályozás — Büntetőjogi szankció — A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása — Objektív indokokkal igazolt különbségtétel — Közérdeken alapuló kényszerítő okok — A csalás megelőzése — A tisztességtelen verseny elleni küzdelem — Az önálló vállalkozók védelme — Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. december 19.

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A kötelezettségszegés bizonyítása – A Bizottságra háruló teher – Vélelmek – Megengedhetetlenség – Az érintett tagállam által nem vitatott nemzeti rendelkezés tartalmára és végrehajtására irányuló kereset – A bizonyítási követelmény teljesülése

   (EUMSZ 258. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Tilalom – Terjedelem

   (EUMSZ 56. cikk)

3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Önálló vállalkozók kiküldetése – Kizárólag a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók előzetes nyilatkozattételi kötelezettsége – Közérdeken alapuló kényszerítő okokra alapított igazolás – A csalás megelőzése, a tisztességtelen verseny elleni küzdelem és az arányosság – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 56. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34., 35. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38. pont)

3.  Nem teljesíti az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan nemzeti szabályozást fogad el, amely a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók számára a tevékenységük érintett tagállamban történő megkezdése előtti nyilatkozat megtételét írja elő.

   Erre tekintettel az olyan nemzeti szabályozás, amely uniós szintű harmonizáció tárgyát nem képező területre vonatkozik, és amely különbségtétel nélkül alkalmazandó minden, az érintett tagállam területén tevékenységet végző személy vagy vállalkozás tekintetében, a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó hatása ellenére is igazolható, feltéve hogy olyan, közérdeken alapuló kényszerítő indokot szolgál, amelyet még nem védenek a szolgáltatást nyújtóra a székhelye szerinti tagállamban vonatkozó szabályok; hogy alkalmas céljainak elérésére; továbbá hogy nem haladja meg a céljai eléréséhez szükséges mértéket.

   Mindazonáltal, noha a csalás, különösen a társadalombiztosítási csalás elleni küzdelemnek és a visszaélések megelőzésének célja, különösen a kényszervállalkozás eseteinek észlelése és a színlelt munkaszerződések elleni küzdelem, kapcsolódhat a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának védelmére, a tisztességtelen verseny és a szociális dömping megelőzésére, valamint a munkavállalók – ideértve az önálló szolgáltatásnyújtókat is – védelmére irányuló célkitűzésekhez, ugyanakkor a csalás általános vélelme nem elegendő az EUM-Szerződés által kitűzött célokat veszélyeztető intézkedések igazolására, és az érintett tagállamnak kell meggyőző módon igazolnia, hogy a szóban forgó szabályozás miért nem haladja meg az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

   (vö. 44., 45., 53., 55., 57. pont és a rendelkező rész)

C-577/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Belga Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 56. cikk — A szolgáltatásnyújtás szabadsága — Más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók előzetes nyilatkozattételi kötelezettségét előíró nemzeti szabályozás — Büntetőjogi szankció — A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása — Objektív indokokkal igazolt különbségtétel — Közérdeken alapuló kényszerítő okok — A csalás megelőzése — A tisztességtelen verseny elleni küzdelem — Az önálló vállalkozók védelme — Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. december 19.

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A kötelezettségszegés bizonyítása — A Bizottságra háruló teher — Vélelmek — Megengedhetetlenség — Az érintett tagállam által nem vitatott nemzeti rendelkezés tartalmára és végrehajtására irányuló kereset — A bizonyítási követelmény teljesülése

   (EUMSZ 258. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Tilalom — Terjedelem

   (EUMSZ 56. cikk)

3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Önálló vállalkozók kiküldetése — Kizárólag a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók előzetes nyilatkozattételi kötelezettsége — Közérdeken alapuló kényszerítő okokra alapított igazolás — A csalás megelőzése, a tisztességtelen verseny elleni küzdelem és az arányosság — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 56. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34., 35. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38. pont)

3.  Nem teljesíti az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan nemzeti szabályozást fogad el, amely a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók számára a tevékenységük érintett tagállamban történő megkezdése előtti nyilatkozat megtételét írja elő.

   Erre tekintettel az olyan nemzeti szabályozás, amely uniós szintű harmonizáció tárgyát nem képező területre vonatkozik, és amely különbségtétel nélkül alkalmazandó minden, az érintett tagállam területén tevékenységet végző személy vagy vállalkozás tekintetében, a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó hatása ellenére is igazolható, feltéve hogy olyan, közérdeken alapuló kényszerítő indokot szolgál, amelyet még nem védenek a szolgáltatást nyújtóra a székhelye szerinti tagállamban vonatkozó szabályok; hogy alkalmas céljainak elérésére; továbbá hogy nem haladja meg a céljai eléréséhez szükséges mértéket.

   Mindazonáltal, noha a csalás, különösen a társadalombiztosítási csalás elleni küzdelemnek és a visszaélések megelőzésének célja, különösen a kényszervállalkozás eseteinek észlelése és a színlelt munkaszerződések elleni küzdelem, kapcsolódhat a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának védelmére, a tisztességtelen verseny és a szociális dömping megelőzésére, valamint a munkavállalók – ideértve az önálló szolgáltatásnyújtókat is – védelmére irányuló célkitűzésekhez, ugyanakkor a csalás általános vélelme nem elegendő az EUM-Szerződés által kitűzött célokat veszélyeztető intézkedések igazolására, és az érintett tagállamnak kell meggyőző módon igazolnia, hogy a szóban forgó szabályozás miért nem haladja meg az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

   (vö. 44., 45., 53., 55., 57. pont és a rendelkező rész)