Keywords
Summary

Keywords

1. Alapvető jogok – A magán- és családi élet tiszteletben tartása

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk)

2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban – 2201/2003 rendelet – Felügyeleti jog

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk és 24. cikk, 2201/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk, 11. pont)

Summary

1. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy mivel az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogoknak megfelelő jogokat tartalmaz, e jogok tartalmát és terjedelmét azokéval azonosnak kell tekinteni. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azonban azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson. Ugyanezen Charta 7. cikkét illetően, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák, annak megfogalmazása megegyezik az egyezmény 8. cikkének (1) bekezdésével, a „kapcsolattartását” kifejezés helyett a „levelezését” kifejezés használatától eltekintve. Ennélfogva e 7. cikk az egyezmény 8. cikke (1) bekezdésében biztosított jogoknak megfelelő jogokat tartalmaz. A Charta 7. cikkének tartalmát és terjedelmét az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata által értelmezett egyezmény 8. cikke (1) bekezdésével azonosnak kell tekinteni.

(vö. 53. pont)

2. A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam joga a gyermek anyjával házasságot nem kötő apa szülői felügyeleti joggal való rendelkezését annak rendeli alá, hogy az apa szerez‑e az illetékes nemzeti bíróságtól számára ilyen jogot megállapító határozatot, amely az e rendelet 2. cikkének (11) bekezdése értelmében jogellenessé teheti a gyermek anya általi elvitelét, vagy annak vissza nem vitelét.

Ugyanis a 2201/2003 rendelet nem határozza meg, hogy kinek kell a gyermek elvitelét a 2. cikke 11. pontja értelmében jogellenessé tévő felügyeleti joggal rendelkeznie, hanem e jog jogosultjának meghatározását illetően annak a tagállamnak a jogára utal, ahol a gyermek közvetlenül az elvitele vagy visszatartása előtt a szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett. Így e tagállam joga határozza meg azon feltételeket, amelyek mellett a vér szerinti apa a 2201/2003 rendelet 2. cikkének 9. pontja szerint megszerzi a gyermeke feletti felügyeleti jogot, adott esetben alárendelve e jog megszerzését az illetékes nemzeti bíróság által számára ilyen jogot megállapító határozat beszerzésének. Következésképpen a 2201/2003 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy valamely gyermek elvitelének e rendelet szerinti jogellenessége kizárólag az alkalmazandó nemzeti jog által biztosított felügyeleti jog létezésétől függ, amelynek megsértésével sor került az elvitelre.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkével és 24. cikkével nem ellentétes az ilyen értelmezés.

Ugyanis a rendelet alkalmazásában valamely gyermek anyja által másik tagállamba történő elvitele jogellenességének meghatározása érdekében a gyermek vér szerinti apja jogosult arra, hogy az illetékes nemzeti bírósághoz forduljon az elvitel előtt a gyermeke feletti felügyeleti jog megszerzése érdekében, amely ilyen összefüggésben magának a vér szerinti apának a magán‑ és családi élethez való joga lényegét képezi, ezzel ellentétben az a tény, hogy a vér szerinti apa az anyától eltérően nem rendelkezik automatikusan a gyermeke felügyeleti jogával e rendelet 2. cikke értelmében, nem befolyásolja az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkében kimondott, a magán‑ és családi életéhez való joga tartalmának lényegét, amennyiben a gyermeke feletti felügyeleti jog megszerzése érdekében az illetékes nemzeti bírósághoz fordulásának jogát tiszteletben tartják.

E megállapítást nem sérti az a tény, hogy az ilyen apa által a felügyeleti jog megszerzése érdekében időben tett intézkedés hiányában a gyermeknek az anyja által másik tagállamba történő elvitele esetében az apa számára lehetetlen e gyermeknek a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamba történő visszavitele. Az ilyen elvitel ugyanis a gyermek feletti felügyeleti joggal rendelkező anyának az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontjában és az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében érintett szabad mozgáshoz való jogának és a gyermek tartózkodási helye meghatározása jogának jogszerű gyakorlása, anélkül hogy az megfosztaná a vér szerinti apát azon lehetőségtől, hogy az e gyermek feletti felügyeleti jog vagy az utóbbi láthatásához való jog ezt követő megszerzése érdekében kérelmet nyújtson be. Így a vér szerinti apa javára a gyermeke feletti felügyeleti jognak – az e jog biztosításának a nemzeti jog szerinti hiánya ellenére – a 2201/2003 rendelet 2. cikkének 11. pontja értelmében történő elismerése sérti a jogbiztonság követelményét, valamint a mások – a jelen esetben az anya – jogainak és szabadságainak szükséges védelmét az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdése értelmében. Az ilyen megoldás többek között e Charta 51. cikke (2) bekezdésének sérelmével fenyeget.

Továbbá tekintettel a házasságon kívüli kapcsolatok és az ezekből származó gyermekek, valamint a szülők közti kapcsolatok igen széles skálájára, amely a tagállamokban a szülői felelősség terjedelmének és megosztásának igen eltérő elismerésében mutatkozik meg, az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkével összefüggésben értelmezett 24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a 2201/2003 rendelet alkalmazásában a felügyeleti jog főszabály szerint kizárólag az anyát illeti, és hogy a vér szerinti apa csak akkor rendelkezik felügyeleti joggal, ha azt bírósági határozat elrendeli. Az ilyen követelmény ugyanis lehetővé teszi az illetékes nemzeti bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említettekhez hasonló valamennyi vonatkozó adatot – és különösen a gyermek születésének körülményeit, a szülők közti kapcsolat jellegét, az egyes szülők és a gyermek közti kapcsolatot, valamint a szülők mindegyikének a felügyeleti jog biztosítására való alkalmasságát – figyelembe véve határozzon a gyermek feletti felügyeletei jogról, valamint a gyermek láthatásához való jogról. Ezen adatok figyelembevétele a gyermek mindenek felett álló érdekét védi a Charta 24. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

(vö. 43–44., 55., 57–59., 62–64. pont és a rendelkező rész)