C-376/10. P. sz. ügy

Pye Phyo Tay Za

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés — Közös kül- és biztonságpolitika — A Mianmari Államszövetség Köztársaságával szemben hozott korlátozó intézkedések — Pénzeszközöknek a személyekre, szervezetekre és szervekre alkalmazandó befagyasztása — Jogalap”

Az ítélet összefoglalása

Intézmények jogi aktusai — A jogalap megválasztása — Harmadik országgal szemben hozott korlátozó intézkedéseket megújító és megerősítő rendelet — Az ezen ország vezetőivel kapcsolatban álló vagy általuk ellenőrzött bizonyos személyek és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztására irányuló intézkedések

(EK 60. cikk és EK 301. cikk; 194/2008 tanácsi rendelet; 2006/318 és 2007/750 tanácsi közös álláspontok)

Igaz ugyan, hogy a Bíróság tágan értelmezte az EK 60. cikket és az EK 301. cikket, mivel az említett cikkekben szereplő „harmadik országok” fogalmába belefoglalta ezen országok vezetőit, valamint az e vezetőkkel kapcsolatban álló, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyeket vagy szervezeteket is, ugyanakkor az említett értelmezést az EK 60. cikk és az EK 301. cikk – ezekhez rendelt célkitűzésnek megfelelő – alkalmazásának biztosítására irányuló feltételektől tette függővé. E tekintetben túlságosan széles terjedelmet adna e rendelkezéseknek az EK 60. cikk és az EK 301. cikknek adott azon értelmezés, amely szerint ahhoz, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szerint az ezen országgal szemben elfogadott intézkedéseknek lehessen tekinteni, elegendő lenne az, hogy azok harmadik országban lévő vagy ahhoz más módon kötődő személyek vagy szervezetek ellen irányuljanak, továbbá egyáltalán nem venné figyelembe azt a magukból e cikkekből következő követelményt, hogy az említett rendelkezések alapján meghozott intézkedéseknek harmadik országok ellen kell irányulniuk.

Következésképpen ahhoz, hogy a természetes személyekkel szembeni intézkedéseket az EK 60. cikk és EK 301. cikk alapján harmadik országokat érintő korlátozó intézkedésekként lehessen elfogadni, azoknak kizárólag az említett országok vezetőire és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyekre szabad irányulniuk. Ez a követelmény biztosítja az érintett személyek és az Unió által elfogadott korlátozó intézkedésekkel célzott harmadik ország közötti elégséges kapcsolat fennállását, megakadályozva azt, hogy az EK 60. cikket és az EK 301. cikket túlságosan tágan értelmezzék.

A Törvényszék – amennyiben úgy vélte, hogy vélelmezhető az, hogy a vállalkozások fontos beosztású vezetőinek családtagjai is előnyben részesülnek ezen ország kormányának gazdaságpolitikájából – kibővítette azon természetes személyek kategóriáját, akik célzott korlátozó intézkedések tárgyát képezhetik. Az ilyen intézkedéseknek a természetes személyekre való – pusztán az érintett harmadik ország vezetőivel kapcsolatban álló személyekkel meglévő családi kapcsolatuk miatti és személyes magatartásuktól független – alkalmazása ellentétes az EK 60. cikk és az EK 301. cikk Bíróság általi értelmezésével. Másfelől, a Bíróság – azzal, hogy megállapította, hogy a valamely harmadik országgal szemben hozott korlátozó intézkedések nem irányulhatnak az ezen országgal „más módon” kapcsolatban álló személyekre – a természetes személyek azon kategóriáit, akiket a célzott korlátozó intézkedések érinthetnek, a természetes személyek azon kategóriáira kívánta korlátozni, amelyeknek a szóban forgó harmadik országgal meglévő kapcsolata teljesen nyilvánvaló, azaz a harmadik országok vezetőire és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyekre.

Egyebekben a Törvényszék által a vállalkozások vezetői családtagjainak az e kategóriába való felvétele céljából alkalmazott kritérium olyan vélelmen alapul, amelyet sem a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és megerősítéséről szóló 194/2008 rendelet, sem – az említett rendeletben hivatkozott – 2006/318 közös álláspont és 2007/750 közös álláspont nem írt elő, továbbá amely nem felel meg e szabályozás célkitűzésének. Ebből következően a valamely harmadik országnak az EK 60. cikk és EK 301. cikk alapján történő szankcionálására irányuló rendelet keretében a fellebbező pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztására irányuló intézkedést csak az annak megállapítását lehetővé tevő pontosan meghatározott és konkrét tényezők alapján lehetett elfogadni, hogy az említett fellebbező előnyben részesül a Mianmari Államszövetség Köztársasága vezetőinek gazdaságpolitikájából.

Ebből az következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy vélelmezhető, hogy a vállalkozások fontos beosztású vezetőinek családtagjai oly módon részesülnek előnyben az e vezetők által betöltött tisztségből, hogy egyúttal a kormány gazdaságpolitikájából is előnyben részesülnek, valamint hogy – következésképpen – a fellebbező és a mianmari katonai rezsim között az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szerinti, elégséges kapcsolat áll fenn.

(vö. 60–66., 68–71. pont)

C-376/10. P. sz. ügy

Pye Phyo Tay Za

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés — Közös kül- és biztonságpolitika — A Mianmari Államszövetség Köztársaságával szemben hozott korlátozó intézkedések — Pénzeszközöknek a személyekre, szervezetekre és szervekre alkalmazandó befagyasztása — Jogalap”

Az ítélet összefoglalása

Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Harmadik országgal szemben hozott korlátozó intézkedéseket megújító és megerősítő rendelet – Az ezen ország vezetőivel kapcsolatban álló vagy általuk ellenőrzött bizonyos személyek és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztására irányuló intézkedések

(EK 60. cikk és EK 301. cikk; 194/2008 tanácsi rendelet; 2006/318 és 2007/750 tanácsi közös álláspontok)

Igaz ugyan, hogy a Bíróság tágan értelmezte az EK 60. cikket és az EK 301. cikket, mivel az említett cikkekben szereplő „harmadik országok” fogalmába belefoglalta ezen országok vezetőit, valamint az e vezetőkkel kapcsolatban álló, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyeket vagy szervezeteket is, ugyanakkor az említett értelmezést az EK 60. cikk és az EK 301. cikk – ezekhez rendelt célkitűzésnek megfelelő – alkalmazásának biztosítására irányuló feltételektől tette függővé. E tekintetben túlságosan széles terjedelmet adna e rendelkezéseknek az EK 60. cikk és az EK 301. cikknek adott azon értelmezés, amely szerint ahhoz, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szerint az ezen országgal szemben elfogadott intézkedéseknek lehessen tekinteni, elegendő lenne az, hogy azok harmadik országban lévő vagy ahhoz más módon kötődő személyek vagy szervezetek ellen irányuljanak, továbbá egyáltalán nem venné figyelembe azt a magukból e cikkekből következő követelményt, hogy az említett rendelkezések alapján meghozott intézkedéseknek harmadik országok ellen kell irányulniuk.

Következésképpen ahhoz, hogy a természetes személyekkel szembeni intézkedéseket az EK 60. cikk és EK 301. cikk alapján harmadik országokat érintő korlátozó intézkedésekként lehessen elfogadni, azoknak kizárólag az említett országok vezetőire és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyekre szabad irányulniuk. Ez a követelmény biztosítja az érintett személyek és az Unió által elfogadott korlátozó intézkedésekkel célzott harmadik ország közötti elégséges kapcsolat fennállását, megakadályozva azt, hogy az EK 60. cikket és az EK 301. cikket túlságosan tágan értelmezzék.

A Törvényszék – amennyiben úgy vélte, hogy vélelmezhető az, hogy a vállalkozások fontos beosztású vezetőinek családtagjai is előnyben részesülnek ezen ország kormányának gazdaságpolitikájából – kibővítette azon természetes személyek kategóriáját, akik célzott korlátozó intézkedések tárgyát képezhetik. Az ilyen intézkedéseknek a természetes személyekre való – pusztán az érintett harmadik ország vezetőivel kapcsolatban álló személyekkel meglévő családi kapcsolatuk miatti és személyes magatartásuktól független – alkalmazása ellentétes az EK 60. cikk és az EK 301. cikk Bíróság általi értelmezésével. Másfelől, a Bíróság – azzal, hogy megállapította, hogy a valamely harmadik országgal szemben hozott korlátozó intézkedések nem irányulhatnak az ezen országgal „más módon” kapcsolatban álló személyekre – a természetes személyek azon kategóriáit, akiket a célzott korlátozó intézkedések érinthetnek, a természetes személyek azon kategóriáira kívánta korlátozni, amelyeknek a szóban forgó harmadik országgal meglévő kapcsolata teljesen nyilvánvaló, azaz a harmadik országok vezetőire és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyekre.

Egyebekben a Törvényszék által a vállalkozások vezetői családtagjainak az e kategóriába való felvétele céljából alkalmazott kritérium olyan vélelmen alapul, amelyet sem a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és megerősítéséről szóló 194/2008 rendelet, sem – az említett rendeletben hivatkozott – 2006/318 közös álláspont és 2007/750 közös álláspont nem írt elő, továbbá amely nem felel meg e szabályozás célkitűzésének. Ebből következően a valamely harmadik országnak az EK 60. cikk és EK 301. cikk alapján történő szankcionálására irányuló rendelet keretében a fellebbező pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztására irányuló intézkedést csak az annak megállapítását lehetővé tevő pontosan meghatározott és konkrét tényezők alapján lehetett elfogadni, hogy az említett fellebbező előnyben részesül a Mianmari Államszövetség Köztársasága vezetőinek gazdaságpolitikájából.

Ebből az következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy vélelmezhető, hogy a vállalkozások fontos beosztású vezetőinek családtagjai oly módon részesülnek előnyben az e vezetők által betöltött tisztségből, hogy egyúttal a kormány gazdaságpolitikájából is előnyben részesülnek, valamint hogy – következésképpen – a fellebbező és a mianmari katonai rezsim között az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szerinti, elégséges kapcsolat áll fenn.

(vö. 60–66., 68–71. pont)