Keywords
Summary

Keywords

A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Öröklési illeték

(EUMSZ 63. cikk)

Summary

Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan jogi szabályozása, amely az öröklési illeték területén tízéves elévülési időt ír elő az olyan társaság névre szóló részvényeinek az értékelésére, amelynek az elhunyt a részvényese volt, és amelynek a tényleges ügyvezetési központja más tagállamban található, míg ugyanezen határidő két év, amennyiben a tényleges ügyvezetési központ az első tagállamban található.

Ugyanis az ilyen hosszabb elévülési idő alkalmazása olyan társaság részvényeivel rendelkező örökösök esetében, amelynek a tényleges ügyvezetési központja egy másik tagállamban található, azzal a következménnyel járhat, hogy eltántorítja az első tagállamban honos személyeket attól, hogy az e tagállamon kívül található vagyoni eszközökbe beruházásokat hajtsanak végre, vagy azokban beruházásokat tartsanak fenn, mivel az örököseik hosszabb ideig maradnak abban a bizonytalan helyzetben, hogy esetleg utólagos adómegállapítást alkalmaznak esetükben.

Az ilyen jogi szabályozást nem igazolja sem az adóellenőrzés hatékonysága biztosításának a szükségessége, sem az adócsalás elleni küzdelem célkitűzése, mivel a tízéves elévülési idő általános alkalmazása egyáltalán nem függ a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmusok vagy az érintett részvények értékének a vizsgálatát lehetővé tevő más eszközök hasznos igénybevételéhez szükséges időtartamtól. Meg kell ugyanis különböztetni azt az esetet, amelyben az adóköteles tényezőket eltitkolták a nemzeti adóhatóságok elől, és ez utóbbiak nem rendelkeznek a vizsgálat elindítását lehetővé tevő bizonyítékkal, attól az esettől, amelyben az említett adóhatóságok rendelkeznek ezen adóköteles tényezőkre vonatkozó információkkal. Amennyiben valamely tagállam adóhatóságai rendelkeznek olyan bizonyítékkal, amely lehetővé teszi számukra, hogy más tagállamok illetékes hatóságaihoz forduljanak, akár a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799 irányelvben vagy kétoldalú megállapodásokban előírt kölcsönös segítségnyújtás útján azért, hogy ez utóbbi hatóságok megadják nekik az adó helyes összegének megállapításához szükséges információkat, azon egyszerű tény, hogy az érintett adóköteles tényezők másik tagállamban találhatók, nem igazolja az utólagos adómegállapítás kiegészítő elévülési idejének általános alkalmazását, amely egyáltalán nem függ e kölcsönös segítségnyújtási mechanizmusok hasznos igénybevételéhez szükséges időtartamtól.

(vö. 24., 30., 33., 36., 39–40. pont és a rendelkező rész)