T-291/09. sz. ügy

Carrols Corp.

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy — Törlési eljárás — A Pollo Tropical CHICKEN ON THE GRILL közösségi ábrás védjegy — Feltétlen kizáró ok — A rosszhiszeműség hiánya — A 207/2009/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács felszólalási eljárás során hozott határozatának jogszerűsége – Új tényekre történő hivatkozás általi érintettség – Megengedhetetlenség – A közösségi jog értelmezése során az OHIM fórumai előtt fel nem hozott közösségi, nemzeti és nemzetközi ítélkezési gyakorlat figyelembevétele – Megengedhetőség

   (207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)

2. Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – Értékelési szempontok – Minden, a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor létező releváns tényező figyelembevétele

   (207/2009 tanácsi rendelet, 52. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.  A Törvényszékhez benyújtott keresetek a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 65. cikke értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak. Ennélfogva a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fentiekből következik, hogy kizárólag az OHIM előtti igazgatási eljárásban benyújtott iratok elfogadhatók.

   Mindazonáltal a nemzeti bíróságok határozatait – jóllehet ilyenekre nem hivatkoztak az OHIM előtti eljárás során – elfogadhatónak kell nyilvánítani. Ugyanis sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem akadályozza semmi abban, hogy az uniós jog értelmezése során az uniós, nemzeti vagy nemzetközi ítélkezési gyakorlatból merítsen. Ebből az következik, hogy a félnek lehetősége kell legyen arra, hogy a nemzeti bíróságok határozataira első ízben a Törvényszék előtt hivatkozzon, mivel a fellebbezési tanácsnak nem azt róják fel, hogy nem vett figyelembe bizonyos, egy adott nemzeti határozatban szereplő tényeket, hanem azt, hogy megsértette a 207/2009 rendelet valamely rendelkezését, és ezen jogalap alátámasztására az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik.

   (vö. 30., 31., 34–35. pont)

2.  A bejelentőnek a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett rosszhiszeműségét átfogóan, az eset valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve kell megítélni.

   Annak vélelmezése, hogy a bejelentő tudomással bírt a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek azonos vagy a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában történő, harmadik fél általi használatáról, többek között e használatnak az érintett gazdasági ágazatban való általános ismertségéből is eredhet, és ezen ismertségre különösen az említett használat időtartamából lehet következtetni. Ugyanis minél régebbi e használat, annál valószínűbb, hogy a bejelentőnek a lajstromozási kérelem benyújtása időpontjában tudomása volt a harmadik felek által használt ilyen megjelölésről.

   Ugyanakkor azon körülmény, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy harmadik személy legalább egy tagállamban régóta használ azonos vagy hasonló megjelölést a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában, önmagában nem elegendő a bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához. Ugyanis figyelembe kell venni a bejelentőnek a releváns időpontban fennálló szándékát, amely olyan szubjektív elem, amelyet az eset objektív körülményeire tekintettel kell meghatározni. Ily módon a harmadik félnek valamely termék forgalmazásában való megakadályozására irányuló szándék bizonyos körülmények között a bejelentő rosszhiszeműségének jellemzője lehet. E helyzet valósul meg különösen akkor, ha a bejelentő a használat szándéka nélkül, kizárólag annak érdekében kérte valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását, hogy valamely harmadik felet a piacra lépésben megakadályozzon.

   A bejelentő rosszhiszeműségének megítélése szempontjából az egyik releváns tényező az a körülmény, hogy a harmadik fél régóta használ valamely megjelölést a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában, és e megjelölés bizonyos szintű jogi védelmet élvez. Azonban egy közösségi védjegy lajstromozása még ilyen esetben sem értelmezhető úgy, mint amely rosszhiszeműen történt többek között akkor, ha a bejelentő a lajstromozási kérelem benyújtásakor tudja, hogy a piacon újonnan megjelent harmadik fél az említett megjelölés ábrázolásának másolásával megkísérel abból hasznot húzni, ami a bejelentőt arra indítja, hogy az ábrázolás használatának megakadályozása érdekében lajstromoztassa e megjelölést.

   A bejelentő rosszhiszeműségének megítélése céljából a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránt előterjesztett kérelem benyújtása időpontjában élvezett közismertség foka is figyelembe vehető. A közismertség ilyen foka pontosan igazolhatja a bejelentő azon érdekét, hogy megjelölésének kiterjedtebb jogi védelmet biztosítson.

   (vö. 48–54. pont)

T-291/09. sz. ügy

Carrols Corp.

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy — Törlési eljárás — A Pollo Tropical CHICKEN ON THE GRILL közösségi ábrás védjegy — Feltétlen kizáró ok — A rosszhiszeműség hiánya — A 207/2009/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács felszólalási eljárás során hozott határozatának jogszerűsége – Új tényekre történő hivatkozás általi érintettség – Megengedhetetlenség – A közösségi jog értelmezése során az OHIM fórumai előtt fel nem hozott közösségi, nemzeti és nemzetközi ítélkezési gyakorlat figyelembevétele – Megengedhetőség

   (207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)

2. Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – Értékelési szempontok – Minden, a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor létező releváns tényező figyelembevétele

   (207/2009 tanácsi rendelet, 52. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.  A Törvényszékhez benyújtott keresetek a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 65. cikke értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak. Ennélfogva a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fentiekből következik, hogy kizárólag az OHIM előtti igazgatási eljárásban benyújtott iratok elfogadhatók.

   Mindazonáltal a nemzeti bíróságok határozatait – jóllehet ilyenekre nem hivatkoztak az OHIM előtti eljárás során – elfogadhatónak kell nyilvánítani. Ugyanis sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem akadályozza semmi abban, hogy az uniós jog értelmezése során az uniós, nemzeti vagy nemzetközi ítélkezési gyakorlatból merítsen. Ebből az következik, hogy a félnek lehetősége kell legyen arra, hogy a nemzeti bíróságok határozataira első ízben a Törvényszék előtt hivatkozzon, mivel a fellebbezési tanácsnak nem azt róják fel, hogy nem vett figyelembe bizonyos, egy adott nemzeti határozatban szereplő tényeket, hanem azt, hogy megsértette a 207/2009 rendelet valamely rendelkezését, és ezen jogalap alátámasztására az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik.

   (vö. 30., 31., 34–35. pont)

2.  A bejelentőnek a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett rosszhiszeműségét átfogóan, az eset valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve kell megítélni.

   Annak vélelmezése, hogy a bejelentő tudomással bírt a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek azonos vagy a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában történő, harmadik fél általi használatáról, többek között e használatnak az érintett gazdasági ágazatban való általános ismertségéből is eredhet, és ezen ismertségre különösen az említett használat időtartamából lehet következtetni. Ugyanis minél régebbi e használat, annál valószínűbb, hogy a bejelentőnek a lajstromozási kérelem benyújtása időpontjában tudomása volt a harmadik felek által használt ilyen megjelölésről.

   Ugyanakkor azon körülmény, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy harmadik személy legalább egy tagállamban régóta használ azonos vagy hasonló megjelölést a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában, önmagában nem elegendő a bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához. Ugyanis figyelembe kell venni a bejelentőnek a releváns időpontban fennálló szándékát, amely olyan szubjektív elem, amelyet az eset objektív körülményeire tekintettel kell meghatározni. Ily módon a harmadik félnek valamely termék forgalmazásában való megakadályozására irányuló szándék bizonyos körülmények között a bejelentő rosszhiszeműségének jellemzője lehet. E helyzet valósul meg különösen akkor, ha a bejelentő a használat szándéka nélkül, kizárólag annak érdekében kérte valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását, hogy valamely harmadik felet a piacra lépésben megakadályozzon.

   A bejelentő rosszhiszeműségének megítélése szempontjából az egyik releváns tényező az a körülmény, hogy a harmadik fél régóta használ valamely megjelölést a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában, és e megjelölés bizonyos szintű jogi védelmet élvez. Azonban egy közösségi védjegy lajstromozása még ilyen esetben sem értelmezhető úgy, mint amely rosszhiszeműen történt többek között akkor, ha a bejelentő a lajstromozási kérelem benyújtásakor tudja, hogy a piacon újonnan megjelent harmadik fél az említett megjelölés ábrázolásának másolásával megkísérel abból hasznot húzni, ami a bejelentőt arra indítja, hogy az ábrázolás használatának megakadályozása érdekében lajstromoztassa e megjelölést.

   A bejelentő rosszhiszeműségének megítélése céljából a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránt előterjesztett kérelem benyújtása időpontjában élvezett közismertség foka is figyelembe vehető. A közismertség ilyen foka pontosan igazolhatja a bejelentő azon érdekét, hogy megjelölésének kiterjedtebb jogi védelmet biztosítson.

   (vö. 48–54. pont)