This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62009CJ0444
Az ítélet összefoglalása
Az ítélet összefoglalása
1. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Hatály
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 2. szakasz, 1. pont és 3. szakasz, 1. pont)
2. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Alkalmazási feltételek – Fogalom
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)
3. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás
(EUMSZ 258. cikk; 1999/70 tanácsi irányelv, 2. cikk, 3. bekezdés)
4. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)
1. Mind az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv, mind az irányelvhez csatolt keretmegállapodás szövegéből, logikájából és céljából egyaránt az következik, hogy az azokban foglalt előírások a közigazgatási és egyéb állami szervekkel kötött határozott idejű munkaszerződésekre és munkaviszonyokra egyaránt alkalmazandók.
Valamely tagállam autonóm közösségének határozott időre kinevezett köztisztviselője az 1999/70 irányelv és az ezen irányelv mellékletében szereplő keretmegállapodás személyi hatálya alá tartozik.
(vö. 38., 45. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A szolgálatban eltöltött idő után járó juttatás – mivel munkafeltételt képez – az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjának hatálya alá tartozik, ekként pedig a határozott időre alkalmazott munkavállalók kifogásolhatják azt a bánásmódot, amely e juttatás megfizetése tekintetében – bármilyen objektív indokolás nélkül – a határozatlan időre alkalmazott, hasonló helyzetben lévő munkavállalók esetében biztosítottnál kedvezőtlenebb. Bizonyos köztisztviselők munkaviszonyának ideiglenes jellege önmagában nem képezhet a keretmegállapodás e szakasza szerinti objektív okot.
(vö. 58. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. 2. cikkének harmadik bekezdésében az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv előírja, hogy amikor a tagállamok elfogadják az irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell az említett irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni.
Márpedig, amennyiben valamely irányelv kifejezetten előírja, hogy az ezen irányelvet átültető rendelkezésekben arra hivatkozni kell, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni, úgy minden esetben pozitív tartalmú átültető aktust kell elfogadni. Igaz, hogy a tagállamok – a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel összefüggésben – elmarasztalhatók az 1999/70 irányelv 2. cikkének harmadik bekezdéséből eredő kötelezettségeik nem teljesítése miatt, ebből azonban nem következik szükségszerűen, hogy az indokolásában az érintett irányelvre való hivatkozást elmulasztó valamely nemzeti intézkedést ne lehetne az annak átültetése tekintetében érvényes intézkedésnek tekinteni. Miután a tagállamoknak nemcsak az a feladatuk, hogy saját jogrendjükbe formálisan átültessék az uniós irányelveket, hanem annak biztosítása is, hogy teljes mértékben és mindenkor tiszteletben tartsák az ezen irányelvekből eredő kötelezettségeiket, nem zárható ki, hogy valamely tagállam – amely eredetileg arra törekedett, hogy valamely irányelvet átültessen és megfeleljen az uniós jogból eredő kötelezettségeinek – többek között a nemzeti bíróságok elé terjesztett jogvitákat vagy a Bizottság által az EUMSZ 258. cikk alapján indított keresetet követően észlelje, hogy belső jogának rendelkezései nem megfelelően vagy nem teljes mértékben ültették át az uniós jogot, valamint hogy azokat – e körülmények között – módosítani kell.
Az az egyedüli körülmény, hogy valamely nemzeti rendelkezés nem tartalmaz az 1999/70 irányelvre semmilyen hivatkozást, nem zárja ki, hogy ezt a rendelkezést az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedésnek lehessen tekinteni.
(vö. 61–64., 67. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
4. Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja feltétlen és kellően pontos ahhoz, hogy arra a határozott időre kinevezett köztisztviselők valamely nemzeti bíróság előtt az állammal szemben azzal a céllal hivatkozhassanak, hogy a tagállamok számára az említett irányelv átültetésére előírt határidő lejártának időpontjától az ezen irányelvet az érintett tagállam belső jogába átültető nemzeti törvény hatálybalépésének időpontjáig tartó időszakra elismertessék a teljesített szolgálati idő után járó juttatásokhoz való jogosultságukat, a nemzeti jog elévülésre vonatkozó releváns rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett.
A határozott időre kinevezett köztisztviselőknek a hároméves szolgálati idő után járó juttatások kifizetéséhez való jogát elismerő, azonban e jog visszaható hatállyal történő alkalmazását kizáró rendelkezésnek az 1999/70 irányelvet átültető nemzeti szabályozásban való megléte ellenére, az uniós jog alapján – és mivel a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás közvetlen hatállyal bíró rendelkezéséről van szó – az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai az e juttatások kifizetéséhez való jog tekintetében kötelesek a tagállamok számára az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártának időpontjára visszaható hatályt biztosítani.
(vö. 90., 99. pont és a rendelkező rész 4. és 5. pontja)