Keywords
Summary

Keywords

1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Vállalkozások átruházása – A munkavállalók jogainak védelme – 2001/23 irányelv – Átadó – Fogalom

(2001/23 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Értelmezés – Az értelmező ítéletek időbeli hatálya – Visszaható hatály – Korlátok – Jogbiztonság – A Bíróság mérlegelési jogköre

(EUMSZ 267. cikk)

Summary

1. Valamely csoporthoz tartozó társaságnak, egy ezen csoporton kívüli vállalkozás részére a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv értelmében történő átruházása esetén az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „átadónak” lehet tekinteni a csoporthoz tartozó azon vállalkozást is, amely a munkavállalókat állandó jelleggel foglalkoztatta, anélkül hogy őt az említett munkavállalókhoz munkaszerződés kötötte volna, noha e csoporton belül van olyan vállalkozás, amelyhez az érintett munkavállalókat ilyen munkaszerződés kötötte.

Ugyanis abból, a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményből, hogy akár munkaszerződésnek, akár – vagylagosan, tehát az előbbivel egyenértékű módon – munkaviszonynak kell fennállnia az átruházás napján, arra lehet következtetni, hogy az uniós jogalkotó szándéka szerint nem minden körülmények között szükséges az átadóval fennálló szerződéses kapcsolat ahhoz, hogy a munkavállalók részesülhessenek a 2001/23 irányelv által biztosított védelemben. Ezzel szemben az nem következik a 2001/23 irányelvből, hogy a munkaszerződés és a munkaviszony szubszidiáris viszonyban lenne egymással, és ennélfogva több munkáltató esetén módszeresen a szerződéses munkáltatót kellene előnyben részesíteni. Mivel a vállalkozásnak a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházása feltételezi többek között azon jogi vagy természetes személy megváltozását, amely vagy aki az átruházott egység gazdasági tevékenységéért felelős, és amely vagy aki e címen, mint ezen egység munkavállalóinak munkáltatója, e munkavállalókkal munkaviszonyt létesít, adott esetben akár úgy is, hogy az említett munkavállalókkal nincs szerződéses viszonyban, az olyan szerződéses munkáltató helyzetét, aki mindazonáltal nem felelős az átruházott egység gazdasági tevékenységéért, az átadó személyének meghatározása céljából nem lehet módszeresen meghatározóbbnak tekinteni az említett tevékenységért felelős nem szerződéses munkáltató helyzetéhez képest.

(vö. 24–25., 28–29., 32. pont és a rendelkező rész)

2. A Bíróság csak kivételesen, az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskörében eljárva, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. A Bíróság az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó két alapvető feltétel teljesülése esetén dönthet e korlátozásról. E tekintetben, amennyiben egyetlen konkrét tényező sem támasztja alá, hogy a Bíróságnak a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv értelmezésére vonatkozó ítéletét követően indítható perek nagy száma folytán fennáll a súlyos zavarok kockázata, nem kell korlátozni az ilyen ítélet időbeli hatályát. Ezen túlmenően az a tény, hogy az átadó vállalkozás már távozási díjat folyósított azoknak a munkavállalóknak, akik a kedvezményezettnél dolgoztak, semmi esetre sem releváns.

(vö. 36., 38., 40. pont)