Keywords
Summary

Keywords

1. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók – A tőketársaságokra kivetett tőkeilleték – A társasági tőke emelése

(a 85/303 tanácsi irányelvvel módosított 69/335 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2. Közösségi jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog

3. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók – A tőketársaságokra kivetett tőkeilleték – A társasági tőke emelése

(a 85/303 tanácsi irányelvvel módosított 69/335 tanácsi irányelv)

Summary

1. A 85/303 irányelvvel módosított, a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló 69/335 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy valamely tagállam a társaság tőkeemeléséről szóló okirat bejegyzését jelölje meg az illetékköteles esemény bekövetkezésének időpontjaként, feltéve hogy az illeték beszedése és a vagyoni hozzájárulásnak a kedvezményezett társaság részére történő tényleges juttatása közötti kapcsolat fennáll. Ha ugyanis az említett okirat létrejötte során a vagyoni hozzájárulás tényleges juttatása még nem történt meg, és nem biztos, hogy e juttatásra sor fog kerülni, az érintett tagállam mindaddig nem követelheti a tőkeilleték megfizetését, ameddig az említett hozzájárulás nem lett biztos.

Következésképpen, ha a tőkeemeléséről szóló okirat bejegyzését követően, de még mielőtt az említett illeték megfizetésére sor kerül, úgy tűnik, hogy a vagyoni hozzájárulás tényleges juttatása csalás miatt nem történt meg a bejegyzés során, és biztos, hogy az nem is fog megtörténni, a tőkeilleték megfizetése nem követelhető.

(vö. 38., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az adóügyekben eljáró bíróságok előtt a társaság által elhatározott tőkeemeléshez való tényleges vagyoni hozzájárulás elmaradásának bizonyítási módjait a bejegyzés semmisségét vagy megsemmisítését megállapító, jogerős polgári ítélet bemutatására korlátozza, aminek következtében a tőkeilletéket minden esetben meg kell fizetni, és csak ilyen polgári ítélet bemutatása alapján van lehetőség a visszatérítésre, pedig a 85/303 irányelvvel módosított, a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló 69/335 irányelv alapján a tényleges vagyoni hozzájárulás elmaradására tekintettel nem követelhető a tőkeilleték megfizetése. Mivel ugyanis kizárt, hogy az adóügyekben eljáró bíróság járulékosan megállapíthassa a tőkeemelésről szóló okirat semmisségét, és mivel következésképpen az adóügyekben eljáró bíróságokhoz benyújtott, a tőkeilleték beszedésének megakadályozására irányuló kereset nem tud hatékonyan érvényesülni, holott a más adókkal szembeni hasonló keresetek mentesíthetik az adóalanyt a jogalap nélküli adó megfizetése alól, az ilyen nemzeti szabályozás gyakorlatilag lehetetlenné vagy legalábbis rendkívül nehézzé teszi a 69/335 irányelv által biztosított jogok gyakorlását.

(vö. 45–48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. A 85/303 tanácsi irányelvvel módosított, a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló 69/335 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam a tőkeemelésről szóló okiratot szerkesztő, illetve azt átvevő hivatalos személy egyetemleges felelősségét írja elő, feltéve hogy az említett hivatalos személynek rendelkezésére áll megtérítési kereset a hozzájárulásban részesülő társasággal szemben.

A 69/335 irányelvnek ugyanis nem célja a tőkeilleték beszedési módjainak összehangolása, és azzal főszabály szerint nem ellentétes az említett hivatalos személy egyetemleges felelőssége, mivel az egyszerre jelenti a tőkeemelésben részesülő társaság adókötelezettsége teljesítésének garanciáját, valamint a tőkeilleték beszedésének egyszerűsítésére irányuló intézkedést. A hivatalos személynek a tőkeilleték megfizetésére való egyetemleges kötelezése azonban túlmegy azon, ami szükséges a fent hivatkozott célkitűzéseknek való megfeleléshez, ha az említett hivatalos személynek nem állna rendelkezésére megtérítési kereset a hozzájárulásban részesülő társasággal szemben.

(vö. 52–54., 56., 58. pont és a rendelkező rész 2. pontja)