Staff case summary

Staff case summary

Összefoglaló

1. Fellebbezés – Jogalapok – A bizonyítékok elferdítése – A tényállásnak az ügy irataiból kitűnő tárgyi pontatlansága – Elfogadhatóság – A tényállás hiányos vizsgálata – Elfogadhatóság

(EK 225. cikk)

2. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)

3. Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Az értékelők mérlegelési jogköre

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4. Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Az értékelők hatáskörébe tartozó feladatoknak az értékelt személyre való átruházása – Megengedhetetlenség

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5. Fellebbezés – Jogalapok – A bizonyítékok elferdítése – A tényállásnak az ügy irataiból kitűnő tárgyi pontatlansága – Bizonyítási teher

(EK 225. cikk)

1. A fellebbezés során elfogadhatók az elsőfokú bíróság ténymegállapításaira vonatkozó kifogások, ha e kifogások annak alátámasztására irányulnak, hogy e megállapítások pontatlansága az iratokból kitűnik, vagy a tények hiányos vizsgálatából ered.

(lásd a 48. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑8375. o.) 392–405. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑253/06. P. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1–43. o. és II‑B‑1–295. o.) 57. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2. A keresetlevél Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának követelményeivel való összhangjának vizsgálata folyamán az eljárás későbbi szakaszában előadott állítások tartalma elvileg nem bír jelentőséggel.

(lásd a 61. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑144/04. sz., TF1 kontra Bizottság ügyben 2008. május 19‑én hozott végzésének (EBHT II‑761. o.) 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3. A tisztviselők értékelése tekintetében az értékelők a legszélesebb mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő személyek munkájának értékelése során, és ebbe az értékelésbe a bíróság nem avatkozhat be, és nem vizsgálhatja felül annak megalapozottságát, mivel az értékelők által készített értékelések tartalmát érintő bírósági felülvizsgálat többek között az eljárás szabályszerűségére korlátozódik.

Ami az eljárás szabályszerűségének e felülvizsgálatát illeti, ha a Közösség valamely intézménye mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a közösségi jogrend által biztosított eljárási garanciák tiszteletben tartása még alapvetőbb jelentőséggel bír.

Ennek következtében azon, különösen széles mérlegelési jogkört, amellyel az értékelők a tisztviselő értékelésével kapcsolatban rendelkeznek, az ezen értékelés lebonyolítására és az előírt eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok különösen gondos tiszteletben tartásával kell ellensúlyozni.

(lásd a 68–70. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑5469. o.) 14. pontja; a Bíróság C‑405/07. P. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2008. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑5469. o.) 56. és 57. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑23/91. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1992. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2377. o.) 41. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑18/93. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑215. o. és II‑681. o.) 45. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑346/94. sz., France–aviation kontra Bizottság ügyben 1995. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑2841. o.) 32–34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑95/98. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑51. o. és II‑219. o.) 37. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑101. o. és II‑465. o.) 70. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4. Az olyan feladatoknak az értékelt személyre való átruházása, amelyek ténylegesen kizárólag az értékelő hatáskörébe tartoznak – mint például az értékelt személy céljainak meghatározása –, nem csupán a személyzeti szabályzat 45. cikke alapján a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések 8. cikke (5) bekezdése negyedik albekezdésének b) pontjával, hanem a tisztviselőknek az értékeléssel kapcsolatos egyenlő bánásmódját megfogalmazó elvvel is ellentmondásban állnak. Az előmeneteli jelentések ugyanis az előléptetési eljárások fontos elemeit jelentik, mivel az előléptetett tisztviselő kiválasztása többek között az előmeneteli jelentések összehasonlító vizsgálatán alapul. Az említett jelentések céljára tekintettel az egyenlő bánásmód elve minden esetben megköveteli az értékelő és az értékelt feladatainak szigorú elhatárolását.

(lásd a 80. és 81. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑188/01–T‑190/01. sz., Tsarnavas kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑95. o. és II‑495. o.) 97. és 98. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑175/02. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 2004. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑73. o. és II‑313. o.) 25. és 26. pontja.

5. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy valamely közösségi intézmény egyszerű egyoldalú, sőt pontatlan, megállapításainak elsőbbséget adott a felperes olyan kérdésre vonatkozó kifejezett tagadásaival szemben, amelyet érintően a bizonyítási teher az intézményre hárul, nem vizsgálta meg hiánytalanul a tényeket, így a megtámadott ítélet megállapításai az iratokból kitűnő tárgyi pontatlanságot tartalmaznak.

(lásd a 87. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑59/06. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2007. december 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑73. o. és II‑313. o.) 67., 68. és 70. pontja.