Keywords
Summary

Keywords

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat – Az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő összegek meghatározása

(EK 230. cikk, (4) bekezdés)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Abból származó előny, hogy a hatóságok nem kezdeményeztek köztartozások behajtása végett fizetésképtelenségi eljárást valamely pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozással szemben

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozás köztartozásának behajtása

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat – A versenytorzításnak és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének jellemzői – Az EK 87. cikk (1) bekezdése szövegének egyszerű megismétlése – Elégtelen indokolás

(EK 87. cikk, (1) bekezdés és EK 253. cikk)

Summary

1. A természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ezen érdekhez az szükséges, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas legyen, és hogy a kereset a benyújtója tekintetében előnyösebb helyzetet eredményezzen.

Az olyan bizottsági határozat vonatkozásában, amely valamely támogatást összeegyeztethetetlennek nyilvánít a közös piaccal, és elrendeli annak visszafizetését, a vállalkozásnak érdeke fűződik a szóban forgó határozat megsemmisítéséhez, amennyiben őt abban a Bizottság egy adott összeg visszafizetésére kötelezi. Ilyen esetben azonban nem tekinthető úgy, hogy a határozat teljes egészében, a támogatás más kedvezményezettjei által visszafizetendő összegek meghatározására vonatkozóan történő megsemmisítéséhez is érdeke fűződik.

(vö. 34–35., 37–38. pont)

2. Az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti előnyre vonatkozó feltételt illetően a támogatás fogalma általánosabb, mint a szubvencióé, mivel nemcsak az olyan pozitív juttatásokat foglalja magában, mint maguk a szubvenciók, hanem azon állami beavatkozásokat is, amelyek különböző módon könnyítenek a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő terheken, és amelyek ugyanolyan természetűek, és azonos hatásúak, de nem minősülnek a szó szoros értelmében vett szubvenciónak. Ezenkívül az EK 87. cikk nem tesz különbséget az állami beavatkozás okai vagy célkitűzései szerint, hanem azt annak hatásai alapján határozza meg.

Pénzügyi nehézségekkel küzdő, köztartozással rendelkező vállalkozás esetében előnynek minősíthető az, hogy az állami hatóságok nem döntenek úgy, hogy fizetésképtelenségi eljárást kezdeményeznek a vállalkozással szemben, és megelégednek a köztartozások behajtására irányuló törvényes eljárások – jóllehet gondos – lefolytatásával. Minden fizetésképtelenségi eljárás célja ugyanis – függetlenül attól, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozás helyreállítását vagy felszámolását eredményezi – legalábbis az említett vállalkozással szemben fennálló követelések kielégítése. Ebben az összefüggésben a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozásnak mind eszközei kezelését, mind ügyvezetését illetően korlátozottak a lehetőségei. Ezért a hatóságok azzal, hogy nem kezdeményeztek fizetésképtelenségi eljárást a vállalkozással szemben, időt adtak neki arra, hogy szabadon használhassa az eszközeit és folytassa tevékenységét, és ezzel olyan előnyt biztosítottak számára, amely alkalmas arra, hogy állami támogatásnak minősüljön.

(vö. 68–69., 77. pont)

3. Annak megállapítása érdekében, hogy valamely állami intézkedés az EK 87. cikk értelmében állami támogatásnak minősül‑e, meg kell határozni, hogy a kedvezményezett vállalkozás részesül‑e olyan gazdasági előnyben, amelyet szokásos piaci feltételek mellett nem kapott volna meg. A vissza nem fizetett köztartozásokat illetően a szóban forgó közjogi szervezeteket e célból az olyan magánhitelezővel kell összehasonlítani, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket.

Amikor egy komolyan megromlott gazdasági helyzetben lévő vállalkozás a hitelezőinek adósságrendezési megállapodást vagy megállapodásokat javasol, hogy javítson a helyzetén, és elkerülje a felszámolást, minden hitelezőnek választania kell azon összeg között, amit a javasolt megállapodás keretei között kaphatna, és aközött, amihez megítélése szerint a vállalkozás felszámolása révén juthatna. Választását több tényező befolyásolhatja, például hogy jelzálog‑, privilegizált vagy egyszerű hitelező‑e, milyen természetűek és terjedelműek az esetleges biztosítékai, hogyan ítéli meg a vállalkozás átszervezésének az esélyeit, illetve milyen előnyt jelentene számára a felszámolás. Következésképpen a Bizottságnak minden egyes szóban forgó közjogi szervezet tekintetében a fent hivatkozott tényezőket figyelembe véve kell megállapítania, hogy az általuk elengedett adósság nyilvánvalóan nagyobb‑e annál, mint amit egy olyan feltételezett magánhitelező engedett volna, aki a vállalkozás tekintetében hasonló helyzetben van, mint az érintett közjogi szervezet, és aki a neki járó összegeket vissza kívánja követelni. Abban az esetben, amikor nem kötöttek adósságrendezési megállapodást, egy magánhitelezőnek egyrészt az adósságbehajtásra irányuló törvényes eljárás előre látható eredményére, másrészt a vállalkozással szemben indított fizetésképtelenségi eljárás végén kifizetett követelés becsült összegére tekintettel kell választania.

Mivel a köztartozások behajtására törekvő nemzeti hatóságok nem kötelesek a rendelkezésükre álló valamennyi behajtási módot igénybe venni, az egyetlen kötelezettség terheli őket, ha el akarják kerülni, hogy a beavatkozásuk állami támogatásnak minősüljön: hogy olyan magatartást tanúsítsanak, amely egy feltételezett magánhitelezőnek a szokásos piaci körülmények között tanúsított magatartásának felel meg.

Amikor a behajtásra vonatkozóan többféle módszer is létezik, akkor össze kell hasonlítani a különböző módszerek előnyeit, és ez alapján kell megállapítani, hogy a magánhitelező melyiket választotta volna, és a Bizottság – az összetett gazdasági értékelésre vonatkozóan őt megillető széles mérlegelési jogkör ellenére – nem tagadhatja meg annak a következtetésnek a megindokolását, amelyre a releváns tárgyi bizonyítékok alapján ezen összehasonlítást lefolytatva jutott.

Ugyanis, habár korlátozott a felülvizsgálati jogköre, az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az összes figyelembe veendő adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.

(vö. 70., 82–85., 87., 89. pont)

4. Valamely intézkedés állami támogatássá történő minősítése esetén az indokolási kötelezettség megköveteli, hogy a Bizottság sorolja fel azokat az indokokat, amelyek miatt a szóban forgó támogatási intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esik. A tagállamok közötti kereskedelem érintettségére és a versenytorzításra, illetve az azzal való fenyegetettségre irányuló feltételeket illetően elegendő röviden kifejteni azokat a tényeket és jogi szempontokat, amelyeket e feltételek értékelésekor figyelembe vettek. A Bizottságnak nem kell az érintett ágazat valós helyzetét, a felperes piaci részesedését, a versenytárs vállalkozások pozícióját és a szóban forgó áruk és szolgáltatások tagállamok közötti kereskedelmét gazdasági szempontból vizsgálnia, amennyiben már ismertette, hogy a vitatott támogatások mennyiben torzítják a versenyt és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet. Mindamellett, még ha a támogatás odaítélésének körülményeiből ki is derül, hogy e támogatás érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve torzíthatja a versenyt, vagy azzal fenyegethet, a Bizottság feladata, hogy e körülményekre a határozata indokolásában hivatkozzon.

Az EK 253. cikk értelmében nem kellően indokolt az az állami támogatásról szóló határozat, amely a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét és a versenytorzítást, illetve az azzal való fenyegetettséget illetően csupán az EK 87. cikk (1) bekezdése szövegének megismétlésére szorítkozik, és rövid formában sem fejti ki – még az intézkedés elfogadását övező körülmények leírása során sem – az ezen feltételek értékelésekor figyelembe vett tényeket és jogi szempontokat.

(vö. 101–102., 105–107. pont)