Keywords
Summary

Keywords

1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése

(EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 57. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése

(EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 57. cikk)

Summary

1. Ellentétes az EUMSZ 56. cikkel és az EUMSZ 57. cikkel az a tagállami szabályozás, amely a más tagállambeli székhelyű azon munkáltató részére, aki az elsőként említett tagállam területére munkavállalókat küld ki, a kiküldetésre vonatkozóan előzetes nyilatkozat elküldését írja elő, amennyiben a tervezett kiküldés megkezdése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a munkáltató kézhez vegye az említett nyilatkozat nyilvántartásba vételi számát, és az említett hatóságoknak a nyilatkozat kézhezvételétől számítva öt munkanap áll rendelkezésükre arra, hogy ezen értesítést megküldjék.

Ugyanis, amennyiben az említett értesítés munkáltató általi kézhezvételének meg kell előznie munkavállalóinak kiküldetését, és erre csak a kiküldetésre vonatkozó előzetes nyilatkozat megfelelőségének a nemzeti hatóságok általi ellenőrzését követően kerül sor, akkor az ilyen eljárást előzetes közigazgatási engedélyezés jellegű eljárásnak kell tekinteni, amely – többek között az említett értesítés kézbesítésére előírt határidő miatt – akadályozhatja a tervezett kiküldetést, és ennek következtében azt, hogy a kiküldendő munkavállalók munkáltatója gyakorolhassa a szolgáltatásnyújtási tevékenységet, különösen olyankor, amikor a teljesítendő szolgáltatás némi gyorsaságot igényel a cselekvés terén. Ebből következik, hogy a kiküldetésre vonatkozó előzetes nyilatkozat elküldésének követelménye, valamint annak nyilvántartásba vételi számának kézbesítése az EUMSZ 56. cikk értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását képezi.

E korlátozást nem igazolja a munkavállalók védelméből álló cél. Természetesen a kiküldetésre vonatkozó előzetes nyilatkozat elküldése alkalmas eszköznek tűnik arra, hogy tájékoztassa a nemzeti hatóságokat a szükséges adatokról. Ugyanakkor az olyan nyilvántartásba vételi és értesítési eljárás, amelynek értelmében az említett nyilatkozat előzetes közigazgatási engedélyezés jellegét ölti, túllépi a kiküldött munkavállalók védelmének biztosítására szolgáló cél eléréséhez szükséges mértéket, ugyanis valamely előzetes nyilatkozat, amennyiben lehetővé teszi a fogadó tagállam szociális és bérszabályozásának a kiküldetés időtartama alatti betartásának ellenőrzését, arányosabb eszközét képezi e cél elérésének, mint az említett engedélyezés vagy előzetes ellenőrzés.

(vö. 34., 36., 40., 52–53., 61. pont és a rendelkező rész)

2. Nem ellentétes az EUMSZ 56. cikkel és az EUMSZ 57. cikkel az olyan tagállami szabályozás, amely a más tagállambeli székhelyű azon munkáltató részére, aki az elsőként említett tagállam területére munkavállalókat küld ki, a kiküldetés időtartama alatt az első állam joga által megkövetelt társadalombiztosítási vagy munkajogi okmányokkal egyenértékű okmányok másolatainak a nemzeti hatóságok részére bemutatás céljából történő megőrzését, ezen időtartam leteltét követően pedig azoknak az említett hatóságok részére történő megküldését írja elő.

Természetesen nem zárható ki, hogy e kötelezettségek a valamely más tagállamban letelepedett vállalkozások számára többletköltségeket, valamint adminisztratív és gazdasági többletterheket okoznak, és emiatt e vállalkozások versenyjogi szempontból nincsenek teljesen egyenlő helyzetben azokkal a vállalkozásokkal, amelyek rendszeres jelleggel foglalkoztatnak munkavállalókat az ország területén. Ugyanakkor az említett egyenértékű okiratok másolatainak megőrzése lehetővé teszi a hatóságok számára a kiküldött munkavállalók tekintetében a 96/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében felsorolt munkafeltételek betartásának ellenőrzését, ennélfogva pedig ez utóbbiak védelmét. Az ilyen intézkedések tehát arányosak a munkavállalók védelmére irányuló célhoz viszonyítva.

(vö. 42., 57., 60–61. pont és a rendelkező rész)