C-311/08. sz. ügy

Société de Gestion Industrielle (SGI)

kontra

État belge

(a tribunal de première instance de Mons [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága — A tőke szabad mozgása — Közvetlen adók — Jövedelemadóra vonatkozó szabályozás — A társaságok adóköteles jövedelmének meghatározása — Kölcsönös függőségi viszonyban álló társaságok — A belföldi illetőségű társaság által más tagállamban székhellyel rendelkező társaságnak nyújtott rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezmény — A szóban forgó kedvezmény összegének a kedvezményt nyújtó belföldi illetőségű társaság saját nyereségéhez való hozzászámítása — Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása — Adóelkerülés elleni küzdelem — A visszaélésszerű gyakorlat megelőzése — Arányosság”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. szeptember 10.   I ‐ 491

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2010. január 21.   I ‐ 511

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály

   (EK 43. cikk, EK 48. cikk és EK 56. cikk)

2. Közösségi jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés – Az EK 12. cikk, valamint az EK 43. cikk és az EK 56. cikk közötti kapcsolat

   (EK 12. cikk, EK 43. cikk és EK 56. cikk)

3. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Jövedelemadó

   (EK 43. cikk és EK 48. cikk)

1.  Az olyan tagállami szabályozást, amelynek értelmében a belföldi illetőségű társaság adót köteles fizetni a rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezmény után, amennyiben e kedvezményt a vele közvetlenül vagy közvetve kölcsönös függőségi viszonyban álló, más tagállamban székhellyel rendelkező társaságnak nyújtja, és nem fizet adót, ha e kedvezményt a vele ilyen viszonyban álló, másik belföldi illetőségű társaságnak nyújtja, csak az EK 43. cikkre és az EK 48. cikkre tekintettel kell vizsgálni, amennyiben a szóban forgó jogvita kizárólag arra vonatkozik, hogy az érintett szabályozás milyen hatással bír az olyan társaság adójogi kezelésére, amely bizonyos mértékű befolyás gyakorlásával jellemzett kölcsönös függőségi viszonyban áll a többi érintett társasággal. Ugyanis, bár az ilyen szabályozás befolyásolhatja más szabadságok, így különösen az EK 56. cikk értelmében vett tőke szabad mozgása gyakorlását is, az ilyen helyzetben az EK 43. cikk és az EK 48. cikk alkalmazandó.

   (vö. 30., 36., 37. pont)

2.  Az EK 12. cikk csak a közösségi jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre a Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt. Márpedig az EK 43. cikk és az EK 56. cikk a letelepedés szabadságának és a tőke szabad mozgásának területén ilyen, hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályokat tartalmaz.

   (vö. 31., 32. pont)

3.  Az EK 48. cikkel összefüggésben értelmezett EK 43. cikket úgy kell értelmezni, mint amellyel főszabály szerint nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a belföldi illetőségű társaság adót köteles fizetni a rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezmény után, amennyiben e kedvezményt a vele közvetlenül vagy közvetve kölcsönös függőségi viszonyban álló, más tagállamban székhellyel rendelkező társaságnak nyújtja, míg a belföldi illetőségű társaság nem adóztatható az ilyen kedvezmény után, ha azt a vele ilyen viszonyban álló, másik belföldi illetőségű társaságnak nyújtja.

   A belföldi illetőségű társaságoknak a rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezményekben részesülő társaságok székhelye alapján alkalmazott ilyen eltérő adójogi kezelése az EK 48. cikkel összefüggésben értelmezett EK 43. cikk értelmében véve a letelepedés szabadsága korlátozását képezheti. A belföldi illetőségű társaságokat ugyanis ez arra ösztönözheti, hogy lemondjanak arról, hogy más tagállamban leányvállalatot szerezzenek meg, alapítsanak, vagy tartsanak fenn, illetve hogy ez utóbbi államban székhellyel rendelkező társaságban jelentős részesedést szerezzenek meg vagy tartsanak fenn, azon adóteher miatt, amely a határon átnyúló helyzetekben az e szabályozásban érintett kedvezmények nyújtását sújtja. Ezenkívül az ilyen szabályozás korlátozó hatással járhat a más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok tekintetében, mivel az ilyen társaságokat arra ösztönözheti, hogy lemondjanak arról, hogy az érintett tagállamban leányvállalatot szerezzenek meg, alapítsanak vagy tartsanak fenn, illetve hogy ez utóbbi államban székhellyel rendelkező társaságban jelentős részesedést szerezzenek meg vagy tartsanak fenn azon adóteher miatt, amely a határon átnyúló helyzetekben e szabályozásban érintett kedvezmények nyújtását sújtja. Mindenesetre a határon átnyúló helyzetekben fennmarad a kettős adóztatás kockázata, mivel a belföldi illetőségű társaság által nyújtott, és a saját nyereségéhez számított rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezményeket megadóztathatják a kedvezményezett társaságnál abban a tagállamban, ahol székhellyel rendelkezik.

   Tekintettel azonban az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának és az adóelkerülés megelőzésének együttes szükségességére, az ilyen szabályozás a Szerződéssel összeegyeztethető jogos célokat szolgál, azt közérdeken alapuló kényszerítő ok igazolja, valamint alkalmas e célok megvalósításának biztosítására. Annak lehetővé tétele ugyanis, hogy a belföldi illetőségű társaságok nyereségüket rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezményként velük kölcsönös függőségi viszonyban álló, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságoknak utalják át, veszélyeztetné az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását. Ez pedig magát az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának rendszerét veszélyeztetné, mivel az egymással kölcsönös függőségi viszonyban lévő társaságok önkényes választásától függően a rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezményt nyújtó társaság szerinti tagállama, mint az e társaság székhelye szerinti állam, adott esetben kénytelen lenne a kedvezményezett társaság székhelye szerinti tagállam javára lemondani a társaság jövedelmének megadóztatására vonatkozó jogáról. A szabályozás, mivel a rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezmény után azon belföldi illetőségű társaság megadóztatását írja elő, amely e kedvezményt más tagállamban székhellyel rendelkező társaságnak nyújtotta, lehetővé teszi az érintett állam számára, hogy a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatóságát gyakorolja.

   Egyébiránt kiigazító adóelőírások nélkül a belföldi illetőségű társaságoknak lehetővé tenni azt, hogy rendkívüli vagy ellenszolgáltatás nélküli kedvezményt nyújtsanak a velük kölcsönös függőségi viszonyban álló, más tagállamban székhellyel rendelkező társaságoknak, azt a veszélyt hordozza magában, hogy a társaságok között mesterséges ügyletek útján úgy szervezik a jövedelemátcsoportosításokat, hogy azok a legalacsonyabb adómértéket alkalmazó, vagy az e jövedelmeket nem adóztató tagállamokban székhellyel rendelkező társaságok felé irányuljanak.

   A kérdést előterjesztő bíróság feladata ugyanakkor annak vizsgálata, hogy az ilyen szabályozás nem lépi-e túl az általa kitűzött célok összességének eléréséhez szükséges mértéket. E tekintetben azt a nemzeti szabályozást, amely objektív és ellenőrizhető körülmények vizsgálatán alapul annak megállapítása érdekében, hogy az ügylet adózási célokat szolgáló, mesterséges megállapodás jellemzőivel rendelkezik-e, olyan szabályozásnak kell tekinteni, amely nem lépi túl az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának szükségességére és az adóelkerülés megelőzésére vonatkozó együttes célok eléréséhez szükséges mértéket, ha elsőként minden olyan esetben, amikor felmerül a gyanú, hogy az ügylet túlmutat azon, amit az érintett társaságok szokásos piaci feltételek között kötnének, az adózó túlzott mértékű adminisztrációs terhek nélkül bizonyítékot szolgáltathat arról, hogy az adott esetben az ügylet létrejöttének hátterében kereskedelmi okok álltak. Másodsorban, amennyiben az ilyen tényezők vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy a szóban forgó ügylet túlmutat azon, amit az érintett társaságok szokásos piaci feltételek között kötnének, a kiigazító adóügyi intézkedésnek arra a hányadra kell korlátozódniuk, amely túlmutat azon, amiben kölcsönös függőségi viszony hiányában a társaságok megállapodnának. Ilyen körülmények között, fenntartva a nemzeti bíróság által ez utóbbi két pont vonatkozásában lefolytatandó, a nemzeti jog értelmezését és alkalmazását érintő vizsgálatokat, az ilyen szabályozás arányos az általa kitűzött célok összességével.

   (vö. 44., 45., 53., 55., 63., 64., 67., 69–72., 75., 76. pont és a rendelkező rész)