Keywords
Summary

Keywords

1. Környezet – Hulladékok – 2006/12 irányelv – A tagállamok integrált és megfelelő hulladékártalmatlanító hálózat létrehozására vonatkozó kötelezettsége

(2006/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 5. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (3) bekezdés)

2. Környezet – Hulladékok – 2006/12 irányelv – Az illetékes hatóságok egy vagy több hulladékgazdálkodási terv kidolgozására vonatkozó kötelezettsége – A hulladékártalmatlanítási területek elhelyezkedésére vonatkozó szempontok

(2006/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 5. cikk, (2) bekezdés)

3. Környezet – Hulladékok – 2006/12 irányelv – A tagállamok integrált és megfelelő hulladékártalmatlanító hálózat létrehozására vonatkozó kötelezettsége – A hulladékgazdálkodási tervek regionális alapú megválasztása

(2006/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés)

4. Tagállamok – Kötelezettségek – Kötelezettségszegés – Igazolás – Vis maior – Feltételek

(EUMSZ 258. cikk)

5. Környezet – Hulladékok – 2006/12 irányelv – A tagállamok hulladékok hasznosításának vagy ártalmatlanításának biztosítására vonatkozó kötelezettsége

(2006/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés)

Summary

1. A hulladékokról szóló 2006/12 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket, hogy olyan integrált és megfelelő hulladékártalmatlanító hálózatot hozzanak létre, amely egyrészt képessé teszi a Közösség egészét arra, hogy a hulladékártalmatlanítás területén önellátóvá váljon, másrészt a tagállamokat, hogy törekedhessenek e cél egyénileg történő elérésére. E célból a tagállamoknak figyelembe kell venniük a földrajzi adottságokat és azt, hogy bizonyos típusú hulladékok számára különleges létesítmények létrehozása szükséges.

Ezen integrált hálózat létrehozása céljából a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azon területi alapegység megválasztásához, amelyet alkalmasnak ítélnek az országos önellátás eléréséhez a hulladékártalmatlanítás tekintetében, lehetővé téve ezáltal, hogy a Közösség maga ártalmatlanítsa saját hulladékát.

Bizonyos típusú hulladékok, például a veszélyes hulladékok, rendelkezhetnek olyan sajátossággal, amely alapján kezelésük hasznosan csoportosítható ártalmatlanításuk céljából egy vagy több országos szintű létesítményben, sőt, amint azt a 2006/12 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, más tagállamokkal együttműködve.

(vö. 61–63. pont)

2. A tagállamok által az őket a hulladékokról szóló 2006/12 irányelv értelmében terhelő, hulladékgazdálkodási tervek kidolgozására vonatkozó kötelezettség keretében elfogadandó intézkedések közül, amelyek magukban foglalhatják a hulladék gyűjtésének, válogatásának és kezelésének ésszerűsítését elősegítő megfelelő intézkedéseket, az egyik legfontosabb az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az, hogy a hulladékoknak a lehető legközelebbi létesítményben való kezelésére törekedjenek.

A hulladékártalmatlanítási területek elhelyezkedésére vonatkozó szempontokat a 2006/12 irányelv által kitűzött célok fényében kell megválasztani, amelyek sorában szerepel többek között az egészség és a környezet védelme, valamint integrált és megfelelő hulladékártalmatlanítási hálózat létrehozása, amely hálózatnak lehetővé kell tennie különösen a hulladékoknak az egyik megfelelő és legközelebbi létesítményben való ártalmatlanítását. Tehát az elhelyezkedésre vonatkozó e szempontoknak többek között e területeknek a hulladékot termelő lakóterületektől való távolságra, a létesítmények körüli érzékeny övezetek közelében való építésének tilalmára és a hulladékszállításhoz megfelelő infrastruktúrák, így közlekedési hálózatokkal való összeköttetés meglétére kell vonatkoznia.

A nem veszélyes települési hulladékok vonatkozásában, amelyek főszabály szerint nem tesznek szükségessé olyan speciális létesítményeket, mint amilyeneket a veszélyes hulladék kezelése igényel, a tagállamoknak törekedniük kell tehát arra, hogy olyan hálózattal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi a hulladékártalmatlanítási szükségletnek a termelés helyéhez lehető legközelebbi kielégítését, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy e hálózatot interregionális, sőt akár határon átnyúló olyan együttműködés keretén belül szervezzék meg, amely megfelel a közelség elvének.

(vö. 64–66. pont)

3. Ha valamely tagállam a hulladékokról szóló 2006/12 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti egy vagy több hulladékgazdálkodási terve keretén belül egyénileg úgy dönt, hogy tartományi alapon szervezi meg a terület lefedettségét, ebből azt a következtetést kell levonni, hogy valamennyi, tartományi tervvel rendelkező tartománynak főszabály szerint a termelési helyhez képest a lehető legközelebb kell biztosítania hulladékának kezelését és ártalmatlanítását. Ugyanis az az elv, mely szerint a környezeti károkat elsődlegesen a forrásuknál kell elhárítani, amely elvet a Közösség az EUMSZ 191. cikk alá tartozó környezetvédelmi tárgyú fellépés céljából dolgozott ki, feltételezi, hogy minden egyes tartomány, település vagy egyéb helyi egység feladata a megfelelő intézkedések megtétele saját hulladékának befogadása, kezelése és ártalmatlanítása biztosításának céljából, amely hulladékot tehát termelési helyüktől a lehető legközelebb kell ártalmatlanítani a lehető legnagyobb mértékben csökkentve a szállítást.

Következésképpen abból, hogy a tartományok valamelyike ilyen, a tagállam által meghatározott országos hálózatban nem rendelkezik hulladékártalmatlanítási szükségleteinek lefedéséhez nagyságrend és időtartam tekintetében megfelelő infrastruktúrával, az következik, hogy ezen súlyos, tartományi szintű hiányosságok kihathatnak az említett országos hulladékártalmatlanítási hálózatra, amely immár nem fog a 2006/12 irányelv által megkövetelt integrált és megfelelő jelleggel rendelkezni, vagy lehetővé tenni az érintett tagállam számára, hogy törekedhessen az önellátás céljának egyénileg történő elérésére, amint azt ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése meghatározza.

(vö. 67–68. pont)

4. Az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás a Szerződésből vagy a másodlagos jogból származó kötelezettségek tagállamok általi megszegésének objektív megállapításán alapszik.

Amennyiben ennek megállapítása bizonyítást nyert, nincs relevanciája annak, hogy a kötelezettségszegés azon állam szándékából ered, amelynek e kötelezettségszegés betudható, vagy gondatlanságának, illetve azon technikai nehézségeknek a következménye, amelyekkel szembesült.

Ami a helyi lakosságnak egyes hulladékártalmatlanító létesítmények felállításával szemben kifejezett tiltakozását illeti, a tagállamok nem hivatkozhatnak a közösségi jogi normákból eredő kötelezettségek és határidők betartása elmulasztásának az igazolásaként a közösségi jogi aktus végrehajtásának szakaszában előállt alkalmazási nehézségekre, beleértve a magánszemélyek ellenállásához kapcsolódó problémákat. Ugyanez mondható el a bűnözési tevékenység vagy „a jogszerűség határán” tevékenykedőként bemutatott olyan személyek jelenlétét illetően, akik a hulladékgazdálkodási ágazat aktív szereplői.

Ami a szerződéseknek az egyes hulladékártalmatlanítási infrastruktúrák kivitelezésével megbízott vállalkozások által történő teljesítésének elmulasztását illeti, jóllehet a vis maior esetének nem feltétele az abszolút lehetetlenség, e fogalom megköveteli ugyanakkor, hogy a magatartás vagy annak elmulasztása az érintett körén kívül eső, rendkívüli és szokatlan körülményekből következzen, amelyeknek a következményei az általa tanúsított minden gondosság ellenére elkerülhetetlenek.

(vö. 81–85. pont)

5. Noha a 2006/12 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése nem határozza meg tartalmilag pontosan azokat az intézkedéseket, amelyek az emberi egészség vagy a környezet károsítása nélküli hulladékártalmatlanítás biztosításához szükségesek, ettől még e rendelkezés az elérendő cél tekintetében kötelező a tagállamokra nézve; mindemellett az ilyen intézkedések szükségességének megítélését illetően mérlegelési jogkört biztosít számukra.

Ezért főszabály szerint abból, hogy valamely helyzet nem felel meg az említett 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott céloknak, nem lehet közvetlenül arra következtetni, hogy az érintett tagállam szükségszerűen megszegte az e rendelkezésből eredő azon kötelezettségeit, hogy elfogadja az emberi egészség vagy a környezet károsítása nélküli hulladékártalmatlanítás biztosításához szükséges intézkedéseket. Mindazonáltal az ilyen helyzet hosszabb időn keresztül való fennállása – különösen, ha a környezet jelentős károsodásához vezet, és az illetékes hatóságok nem avatkoznak be – utalhat arra, hogy a tagállamok túllépték a rendelkezés által részükre biztosított mérlegelési mozgásteret.

(vö. 96–97. pont)