C-246/08. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Finn Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Hatodik HÉA-irányelv — A 2. cikk 1. pontja, valamint a 4. cikk (1) és (2) bekezdése — A »gazdasági tevékenység« fogalma — Állami jogi tanácsadó irodák — Bírósági eljárás keretében, a kedvezményezett által fizetett részbeni hozzájárulás fejében nyújtott jogi tanácsadási szolgáltatások — A nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték közötti »közvetlen kapcsolat« fogalma”

D. Ruiz‐Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. július 7.   I ‐ 10607

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. október 29.   I ‐ 10625

Az ítélet összefoglalása

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A hatodik irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett gazdasági tevékenységek

(77/388 tanácsi irányelv, 2. cikk, 1. pont és 4. cikk, (1), (2) és (5) bekezdés)

Nem mulasztja el a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontjából, valamint 4. cikkének (1), (2) és (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek teljesítését az a tagállam, amely az állami jogi tanácsadó irodák által bírósági eljárás keretében, a kedvezményezett által fizetett részbeni hozzájárulás fejében nyújtott jogi tanácsadás után nem vet ki hozzáadottérték-adót, mivel az említett jogi tanácsadási szolgáltatások és a kedvezményezettek által fizetendő ellenérték közötti kapcsolat nem olyan közvetlen jellegű, ami ahhoz szükséges, hogy az utóbbit e szolgáltatások ellenszolgáltatásának lehessen tekinteni, és ily módon ahhoz, hogy az utóbbiak a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja, illetve 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében gazdasági tevékenységeknek minősüljenek.

Tekintettel ugyanis arra, hogy a bírósági eljárás keretében a jogi tanácsadási szolgáltatások kedvezményezettjei által az állami irodák részére fizetett részbeni hozzájárulás összegét nem kizárólag a tiszteletdíjak alapján számítják ki, hanem az a kedvezményezettek jövedelmétől és vagyonától is függ, nem áll fenn ilyen közvetlen kapcsolat, mivel e hozzájárulás csak részben függ a nyújtott szolgáltatások valós értékétől, és az utóbbival fennálló kapcsolat annál gyengébb, minél szerényebb a kedvezményezettek jövedelme és vagyona. E megállapítást megerősíti az említett kedvezményezettek által egy adott évben fizetett részbeni térítések összege és az említett jogi tanácsadó irodáknál felmerült működési költség jelentősen magasabb összege közötti különbség, mivel e különbség azt sugallja, hogy a kedvezményezetteket terhelő részbeni térítést inkább olyan díjnak kell tekinteni, amelynek a beszedése önmagában nem teszi gazdasági jellegűvé a tevékenységet, mintsem valódi ellenszolgáltatásnak.

(vö. 48–51. pont)