C-165/08. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Lengyel Köztársaság

„Géntechnológiával módosított szervezetek — Vetőmagok — A forgalomba hozatal tilalma — Nemzeti fajtajegyzékbe való felvétel tilalma — 2001/18/EK és 2002/53/EK irányelv — Etikai és vallási indokokra való hivatkozás — Bizonyítási teher”

A Bíróság ítélete (második tanács), 2009. július 16.   I ‐ 6846

Az ítélet összefoglalása

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – Keresetlevél

   (EK 226. cikk)

2. Környezet – A géntechnológiával módosított szervezetek szándékos kibocsátása – 2001/18 irányelv – A mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzéke – 2002/53 irányelv

   (2001/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 22. és 23. cikk; 2002/53 tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés, 16. cikk, (1) és (2) bekezdés és 17. cikk)

1.  Az EK 226. cikk alapján benyújtott keresetnek koherens módon és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat, hogy a tagállam és a Bíróság pontosan meg tudja állapítani a felrótt közösségi jogsértés mértékét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy az említett állam hasznosan hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapokra, és hogy a Bíróság megvizsgálhassa az említett kötelezettségszegés fennállását.

   Nem ez a helyzet, amikor a Bizottság csak valamely irányelv bizonyos cikkeit fejti ki pontosan, mielőtt arra a következtetésre jut, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések nem egyeztethetők össze az említett irányelv egésze és különösen annak említett cikkei által létrehozott szabad forgalmazás rendszerével. Ebből az következik, hogy a kereset csak annyiban elfogadható, amennyiben az az említett cikkekből eredő kötelezettségek állítólagos nemteljesítésére vonatkozik, az ugyanezen irányelv egésze megsértésének megállapítására irányuló részében azonban nem.

   (vö. 43., 46., 48. pont)

2.  Az a tagállam, amely tilalmat vezet be a géntechnológiával módosított fajták vetőmagjainak szabad forgalmazására nézve, és megtiltja a géntechnológiával módosított fajtáknak a nemzeti fajtajegyzékbe való felvételét, nem teljesíti a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2001/18 irányelv 22. és 23. cikkéből, valamint a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló 2002/53 irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből és 16. cikkéből eredő kötelezettségeit.

   A 2001/18 irányelv 22. és 23. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy ne tiltsák, korlátozzák vagy gátolják azon termékekként vagy termékekben megjelenő géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) forgalomba hozatalát, amelyek ezen irányelv követelményeinek megfelelnek, kivéve ha a 23. cikkben e tekintetben előírt pontos feltételek teljesülése mellett az e cikk szerinti védintézkedések meghozatalának lehetőségére hivatkoznak. Így az olyan egyoldalú nemzeti intézkedés, amely általános forgalmazási tilalmat vezet be a GMO-k vetőmagjai tekintetében, nyilvánvalóan sérti a fenti 22. és 23. cikk rendelkezéseit.

   Az ilyen általános tilalom továbbá nyilvánvalóan sérti a 2002/53 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ezen irányelvvel összhangban elismert fajták vetőmagja ne álljon a fajtával kapcsolatos semmiféle forgalmazási korlátozás hatálya alatt, kivéve az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti, a jelen esetben nem alkalmazható kivételekre való hivatkozást. E tekintetben bizonyos, hogy néhány fajta, amelyeket a fenti irányelvnek megfelelően engedélyeztek, és amelyek ennélfogva szerepelnek az irányelv 17. cikke szerinti közös fajtajegyzékben, géntechnológiával módosított fajta.

   Ezenkívül különösen a 2002/53 irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből következik, hogy a géntechnológiával módosított fajták nemzeti fajtajegyzékbe való felvétele nem eshet általános tilalmi intézkedés alá. Ugyanis különösen a fenti 4. cikk (4) bekezdéséből következik, hogy valamely fajta fenti fajtajegyzékbe való felvételének kizárólag azon indokkal való esetleges megtagadása, hogy az géntechnológiával módosított jelleget mutat, csak akkor igazolható, ha nem tették meg valamennyi megfelelő intézkedést az emberi egészséget érő káros hatások kiküszöbölésére, amely eset nem merül fel, amennyiben valamely fajtát a 2001/18 irányelv rendelkezései alapján engedélyeztek.

   (vö. 61–64. pont és a rendelkező rész 1. pontja)