Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62008CJ0133

    Az ítélet összefoglalása

    C-133/08. sz. ügy

    Intercontainer Interfrigo SC (ICF)

    kontra

    Balkenende Oosthuizen BV és MIC Operations BV

    (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

    „A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény — A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog — Árufuvarozási célú bérleti szerződés — Kapcsolóelvek — Elválaszthatóság”

    Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. május 19.   I ‐ 9690

    A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. október 6.   I ‐ 9710

    Az ítélet összefoglalása

    1. Egyezmény a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról – A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog – Kapcsolóelvek

      (1980. június 19-i Római Egyezmény, 4. cikk, (4) bekezdés)

    2. Egyezmény a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról – A szerződés részekre bontása az alkalmazandó jog meghatározása céljából

      (1980. június 19-i Római Egyezmény, 4. cikk, (1) és (4) bekezdés)

    3. Egyezmény a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról – A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog – Kapcsolóelvek – Az alkalmazandó jognak a 4. cikk (2)–(4) bekezdésében felállított vélelmek alapján történő meghatározására vonatkozó kötelezettség

      (1980. június 19-i Római Egyezmény, 4. cikk, (2)–(5) bekezdés)

    1.  A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i Római Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének második mondatában szereplő kapcsolóelv csak akkor alkalmazandó az egyszeri útra szóló árufuvarozási célú bérleti szerződéseken kívül más árufuvarozási célú bérleti szerződésre, ha a szerződés fő célja nem csupán a szállítóeszköz egyszerű rendelkezésre bocsátása, hanem kifejezetten árufuvarozás is.

      E cél megállapítása érdekében tekintetbe kell venni a szerződéses jogviszony célját, következésképpen a jellemző szolgáltatást nyújtó szerződő fél kötelezettségeinek összességét. Márpedig, bár az árufuvarozási célú bérleti szerződés esetén a bérbeadó szokás szerint arra vállal kötelezettséget, hogy szállítóeszközt bocsát a bérbevevő rendelkezésére, nem kizárt, hogy bizonyos esetekben a bérbeadó kötelezettsége kiterjed magára az árufuvarozásra is, ezáltal a kérdéses szerződés az egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik.

      (vö. 33–35., 37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

    2.  A szerződéses jogviszonyokban a jogbiztonság magasabb szintjének biztosítása érdekében – amely az 1980. június 19-i Római Egyezmény célkitűzései között szerepel – az alkalmazandó jog meghatározása rendszerének világosnak és bizonyos fokig előreláthatónak kell maradnia.

      Ennek érdekében az egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy a szerződés valamely részét akkor szabályozhatja a szerződés többi részére irányadótól eltérő jogszabály, ha az említett rész tárgya önállónak tekintendő. Következésképpen, ha az árufuvarozási célú bérleti szerződésre az egyezmény 4. cikkének (4) bekezdésében előírt kapcsolóelvet alkalmazzák, e kapcsolóelvet kell alkalmazni a szerződés egészére, hacsak a szerződésnek a fuvarozásra vonatkozó része nem tekintendő önállónak.

      (vö. 44–49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

    3.  A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i Római Egyezmény 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a körülmények összességéből egyértelműen kiderül, hogy a szerződés szorosabban kapcsolódik valamely más országhoz, mint amelyet az egyezmény 4. cikke (2)–(4) bekezdésében előírt kapcsolóelvek valamelyike meghatároz, a bíróság feladata, hogy mellőzze e kapcsolóelveket, és annak az országnak a jogát alkalmazza, amelyhez a szerződés a legszorosabban kapcsolódik. A bíróság e jogköre fennáll annak ellenére, hogy a bíróságnak mindig el kell végeznie az alkalmazandó jog meghatározását az egyezmény 4. cikkének (2)–(4) bekezdésében felállított vélelmek alapján, amelyek megfelelnek a jog előreláthatósága általános követelményének, és így a jogbiztonság követelményének a szerződéses viszonyokban.

      (vö. 62–64. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

    Top