C-22/08. és C-23/08. sz. egyesített ügyek

Athanasios Vatsouras és Josif Koupatantze

kontra

Arbeitsgemeinschaft (ARGE) Nürnberg 900

(a Sozialgericht Nürnberg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Európai polgárság — Személyek szabad mozgása — Az EK 12. cikk és az EK 39. cikk — 2004/38/EK irányelv — A 24. cikk (2) bekezdése — Az érvényesség vizsgálata — Tagállami állampolgár — Más tagállamban folytatott kereső tevékenység — A díjazás mértéke és a tevékenység időtartama — A »munkavállaló« jogállás fenntartása — Álláskeresők részére nyújtott ellátásokra való jogosultság”

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. március 12.   I ‐ 4588

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. június 4.   I ‐ 4609

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Fogalom – Munkaviszony megléte – Valós és tényleges tevékenységek gyakorlása

   (EK 39. cikk)

2. Európai uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Az uniós állampolgárokkal szembeni egyenlő bánásmód elvétől való eltérés

   (EK 39. cikk, (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (2) bekezdés)

3. Közösségi jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés – Tilalom – Hatály

   (EK 12. cikk)

1.  Függetlenül a díjazás korlátozott mivoltától és a kereső tevékenység rövid időtartamától, – mint amilyen a rövid ideig folytatott csekély mértékű kereső tevékenységé, amely a tevékenység végzőjének megélhetését nem biztosítja, vagy amely alig tartott egy hónapnál tovább –, nem zárható ki, hogy e munkaviszony átfogó értékelését követően a nemzeti hatóságok e tevékenységet ténylegesnek és valósnak találják, amely ekképpen lehetővé teszi, hogy a tevékenység végzője „munkavállalónak” minősüljön az EK 39. cikk értelmében.

   E tekintetben az EK-Szerződés 39. cikke szerinti „munkavállaló” fogalma közösségi tartalommal bír, és azt nem lehet megszorító módon értelmezni. „Munkavállalónak” kell tekinteni minden olyan személyt, aki valóságos és tényleges tevékenységet végez, kivéve az olyan mértékben jelentéktelen tevékenységeket, amelyek pusztán kiegészítőnek és járulékosnak tekinthetők. A munkaviszony jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt.

   (vö. 25., 26., 30. pont)

2.  Valamely tagállam másik tagállamban állást kereső állampolgárainak jogait illetően az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének (2) bekezdése szerinti, az egyenlő bánásmód elvének a fogadó tagállamban tartózkodó munkavállalókon, önálló vállalkozókon, e jogállásukat megtartó személyeken és családtagjaikon kívüli uniós polgárokat megillető kedvezménye alóli kivételt, – amelynek értelmében a fogadó tagállam nem köteles szociális segítségnyújtásra való jogosultságot biztosítani többek között az álláskeresőknek a jogszerű ott-tartózkodásuk hosszabb időtartamára, – az EK 39. cikk (2) bekezdésével összhangban kell értelmezni.

   E tekintetben valamely tagállam másik tagállamban állást kereső azon állampolgárai, akik tényleges kapcsolatba kerültek az adott tagállam munkaerőpiacával, hivatkozhatnak az EK 39. cikk (2) bekezdésére annak érdekében, hogy a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítésére irányuló pénzbeni ellátásban részesüljenek. Az illetékes nemzeti hatóságok és adott esetben a nemzeti bíróságok feladata nem csupán a munkaerőpiaccal fennálló tényleges kapcsolat megállapítása, hanem az említett ellátás alkotóelemeinek, többek között céljának és nyújtása feltételeinek elemzése is. Az ellátás célját az ellátás eredményének, és nem formális szerkezetének alapján kell vizsgálni. Így a 2004/38 irányelv 24. cikke (2) bekezdésének értelmében nem tekinthető „szociális segélynek” az olyan pénzbeni ellátás, amelynek célja – a nemzeti jogalkotó általi minősítésétől függetlenül – a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése.

   (vö. 34., 35., 40–42., 44–46. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Az EK 12. cikkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a tagállamok állampolgárait kizárja a harmadik államok állampolgárainak nyújtott szociális segély kedvezményéből.

   Az EK 12. cikk első bekezdése szerint a Szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. E rendelkezés a közösségi jog alkalmazási körébe tartozó azon helyzetekre vonatkozik, amelyekben valamely tagállam állampolgára kizárólag az állampolgársága alapján hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesül egy másik tagállam állampolgárához képest, nem alkalmazható azonban a tagállamok és harmadik államok állampolgárai közötti esetlegesen eltérő bánásmód esetére.

   (vö. 51–53. pont és a rendelkező rész 2. pontja)