Keywords
Summary

Keywords

1. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Fogalom – A tanúsítandó piaci magatartásra vonatkozó szándékegység

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2. Verseny – Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – Azon kötelezettséggel összeegyeztethetetlen kapcsolatfelvétel, hogy minden vállalkozásnak önállóan kell meghatároznia piaci magatartását – Információcsere – Vélelem – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Okirati bizonyítékok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5. Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Az engedékenységi közlemény keretében a jogsértésben részt vevő más vállalkozások által benyújtott nyilatkozatok bizonyítékként történő felhasználása – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk, EK 82. cikk)

7. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés tekintetében a Bizottságra háruló bizonyítási teher – Korlátok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

8. Verseny – Kartellek – Összehangolt magatartás – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél – Megfelelő megállapítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

9. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – Valamely kartell fő résztvevői által egy vállalkozással szemben az engedékenységi közlemény rájuk való alkalmazása érdekében önkéntesen szolgáltatott terhelő bizonyítékok bizonyító ereje

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

10. Verseny – Kartellek – Mind a megállapodás, mind az összehangolt magatartás alkotóelemeit tartalmazó összetett jogsértés – „Megállapodásként és/vagy összehangolt magatartásként” történő egységes minősítés – Megengedhetőség

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

11. Verseny – Kartellek – Versenyellenes célú találkozókon való részvétel

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

12. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Következmények – Az érintett vállalkozásra háruló bizonyítási teher keretében a terhelő és mentő dokumentumok közötti különbségtétel szükségessége

(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (2) bekezdés)

13. Verseny – Közigazgatási eljárás – Iratbetekintés – A vizsgálati aktában nem szereplő és a Bizottság által terhelő bizonyítékként fel nem használt dokumentumok – A felek védelmére alkalmas dokumentumok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés és EK 82. cikk; EGT‑Megállapodás, 53., 54. és 57. cikk; 139/2004 tanácsi rendelet; 2005/C 325/07 bizottsági közlemény, 27. pont)

14. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Terhelő irat – Fogalom

(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (2) bekezdés)

15. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott eset összes lényeges körülményét

16. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottságnak a jogsértés megvalósulására vonatkozó vélekedésének idő előtti kinyilvánítása

17. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok – Megsértés – Következmények

(1/2003 tanácsi rendelet)

18. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – A vállalkozásra és vállalkozások társulására háruló általános gondosság kötelezettsége

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk)

19. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési mozgástér – Korlátok – A bizottsági iránymutatás betartása – Bírósági felülvizsgálat

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

20. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A piacra gyakorolt tényleges hatás figyelembevétele – Terjedelem

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

21. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A konkrét földrajzi területen keletkező hatások figyelmbe vétele – Terjedelem

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

22. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A Bizottság mérlegelési jogköre

(17. tanácsi rendelet és 1/2003 tanácsi rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

23. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az érintett vállalkozások különböző kategóriákba sorolása – Feltételek

(98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, hatodik bekezdés)

24. Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Azon mérlegelendő tényezők megjelölése, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára az elkövetett jogsértés súlyának értékelését – Megfelelő megjelölés

(EK 253. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)

25. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – Az elrettentési tényező értékelési szempontjai

(98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, negyedik bekezdés)

26. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – A Bizottság mérlegelési jogköre

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, negyedik bekezdés)

27. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a Bizottság első beavatkozásával egy időben történő megszüntetése – Terjedelem

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)

28. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A jogellenes megállapodások tényleges alkalmazásnak hiánya

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)

29. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Bírságok – Meghatározás – Szempontok – A bírság általános mértékének növelése – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet)

30. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Ésszerű határidő betartása – Megsértés – Következmények – A bírság összegének méltányosságból való csökkentése

(EK 81. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

Summary

1. Az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezzék az arra irányuló közös akaratukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak. Valamely megállapodás a hivatkozott cikk értelmében létrejöttnek tekinthető, ha akaratközösség áll fenn magának a verseny korlátozásának tekintetében, még akkor is, ha a tervezett versenykorlátozás különös elemei még tárgyalás tárgyát képezik.

Azt a tényt, hogy az EK 81. cikk értelmében vett megállapodás fennáll, nem kérdőjelezi meg sem az a körülmény, hogy a vállalkozások közötti akarategység nem terjedt ki az áremelés végrehajtásának konkrét módjára, sem az a tény, hogy arra konkrétan nem került sor a piacon.

(vö. 44–45., 183. pont)

2. Az összehangolt magatartás fogalma egyfajta egyeztetést jelent a vállalkozások között, amelyek ugyan nem kötnek kifejezetten megállapodást, ám a kockázatokkal teli versenyt tudatosan helyettesítik az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel.

E tekintetben az EK 81. cikk (1) bekezdésével ellentétes a gazdasági szereplők közötti bármely olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatfelvétel, amely jellegénél fogva vagy befolyásolja a tényleges, illetve potenciális versenytárs piaci magatartását, vagy feltárja az ilyen versenytárs előtt, hogy milyen piaci magatartásról döntöttek, illetve milyen piaci magatartást fontolgatnak, amennyiben e kapcsolatfelvétel célja vagy hatása a verseny korlátozása.

Vélelmezni kell – hacsak az érdekelt gazdasági szereplők nem bizonyítják ennek ellenkezőjét –, hogy az egyeztetésben részt vevő és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások piaci magatartásuk meghatározása érdekében figyelembe veszik a versenytársaikkal cserélt információkat. Fokozottan érvényes ez arra az esetre, ha az összehangolt magatartás rendszeres alapon és hosszú távon valósul meg.

(vö. 46–47., 186. pont)

3. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó bizonyításfelvételt illetően a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását. Így a Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékokat kell nyújtania annak bizonyítására, hogy a jogsértés megtörtént.

Ugyanakkor nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok összességükben értékelve megfelelnek e követelménynek.

A versenyellenes megállapodások tilalmának közismert jellegére figyelemmel a Bizottságtól nem várható el, hogy olyan okirati bizonyítékot nyújtson, amely kifejezetten bizonyítja az érintett szereplők kapcsolatfelvételét. A Bizottság rendelkezésére álló töredékes és szórványos elemek mindenesetre kiegészíthetők a releváns körülmények rekonstruálására alkalmas következtetésekkel. A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és jelekből olyan következtetéseket lehet levonni, amelyek együttes vizsgálata egyéb összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékát nyújthatják.

(vö. 48–51. pont)

4. Amikor a Bizottság a versenyellenes megállapodás vagy gyakorlat létezésének alátámasztásaképpen okirati bizonyítékokra hivatkozott, akkor az e megállapítást a Törvényszék előtt vitató felek feladata, hogy ne csak a Bizottság elméletének hihető alternatíváját mutassák be, hanem hivatkozzanak a megtámadott határozatban a jogsértés létezésének alátámasztására előterjesztett bizonyítékok elégtelen voltára is.

(vö. 52. pont)

5. A bírósági felülvizsgálat terjedelmével kapcsolatban megállapítandó, hogy amikor az EK 81. cikk (1) bekezdését alkalmazó határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztenek a Törvényszék elé, e bíróság köteles általában teljes körűen megvizsgálni, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának feltételei fennállnak‑e.

Az ártatlanság vélelmének elvével összhangban – amely mint az uniós jogrendszer egyik általános elve többek között irányadó a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos olyan eljárásokra, amelyek pénzbüntetés vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek – a bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje.

(vö. 53–54. pont)

6. Az uniós jog egyetlen előírása vagy általános elve sem tiltja, hogy a Bizottság valamely vállalkozással szemben más, jogsértés elkövetésével vádolt vállalkozások nyilatkozatára támaszkodjon. Ha ez nem így lenne, az EK 81. cikkbe és EK 82. cikkbe ütköző magatartás bizonyításának a Bizottságra háruló terhe tarthatatlan és ellentétes lenne az EK‑Szerződés alapján ruházott azon feladattal, hogy ezen előírások megfelelő alkalmazását felügyelje.

Igaz, hogy egyetlen, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás vallomása, amelynek pontosságát több más, hasonlóan megvádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá. Az ilyen nyilatkozat tehát önmagában nem elegendő valamely jogsértés fennállásának bizonyításához, hanem azt más bizonyítékoknak is meg kell erősíteniük. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy egy igen megbízható nyilatkozat esetén a megerősítés elvárt mértéke mind pontossága, mind megbízhatósága vonatkozásában alacsonyabb egy nem különösebben hiteles nyilatkozatéhoz képest.

Tehát, ha megállapítható, hogy egybehangzó bizonyítékok valamely csoportja lehetővé tette a hivatkozott nyilatkozat által említett gyakorlatok létezésének és bizonyos konkrét részleteinek alátámasztását, akkor az utóbbi nyilatkozat önmagában is elegendő lehet a bizottsági határozat más részeinek igazolására. Amennyiben továbbá valamely dokumentum nem mond nyilvánvalóan ellent a nyilatkozatnak a kifogásolt gyakorlatok létezésével vagy alapvető tartalmával kapcsolatban, akkor ahhoz, hogy e nyilatkozat a terhelő bizonyítékok körében megerősítő bizonyíték gyanánt bizonyos értékkel bírjon, elegendő, ha a benne leírt magatartások lényeges elemeit tanúsítja.

(vö. 70., 92–94. pont)

7. A Bizottságnak gyakran kedvezőtlen körülmények között kell bebizonyítania a jogsértés fennállását, mivel több év telhetett el a jogsértést megvalósító események óta, és mivel a vizsgálat alá vont több vállalkozás nem működött vele tevékenyen együtt.

Míg szükségszerűen a Bizottság feladata, hogy bebizonyítsa a jogellenes piacfelosztó megállapodás megkötését, túlzás lenne ezenfelül elvárni, hogy bizonyítékot szolgáltasson e cél elérésének konkrét mechanizmusáról is. A jogsértésért felelős vállalkozásnak ugyanis túl könnyű lenne kibújni a szankció alól, ha arra hivatkozhatna, hogy a jogellenes megállapodás működésével kapcsolatban előterjesztett információk homályosak olyan helyzetben, amikor a megállapodás létezése és versenyellenes célja mindazonáltal kellőképpen igazolt. A vállalkozások ilyen helyzetben hatékonyan védekezhetnek, feltéve hogy lehetőségük van a Bizottság által velük szemben felhozott valamennyi bizonyítékkal kapcsolatban észrevételeket tenni.

(vö. 78. pont)

8. Az EK 81. cikkben található rendelkezés szövegéből az következik, hogy a vállalkozások közötti megállapodások és összehangolt magatartások a piacra gyakorolt hatástól függetlenül tiltottak, amennyiben azoknak versenyellenes céljuk van. Ennek megfelelően, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy versenyellenes célú megállapodások és összehangolt magatartások álltak fenn, e megállapítást nem cáfoljhatják meg a jogellenes megállapodások alkalmazásának elmaradásából vagy a piacra gyakorolt hatás hiányából levont következtetések.

(vö. 79–80. pont)

9. Bár általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők, tekintettel arra a lehetőségre, hogy e résztvevők hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani, az a tény, hogy valamely vállalkozás a bírság összegének csökkentése érdekében el kívánja érni a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény vele szemben történő alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezi a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen az engedékenységi közlemény kedvezményéből való részesülést veszélyezteti.

(vö. 91. pont)

10. Ilyen összetett ténybeli helyzet esetében a versenyellenes magatartások „megállapodások és/vagy összehangolt magatartások összességeként” történő kettős minősítését – mivel e magatartások egyszerre tartalmaznak „megállapodásnak” és „összehangolt magatartásnak” minősítendő elemeket – nem olyan minősítésként kell értelmezni, amely egyidejűleg és együttesen kívánja meg annak bizonyítását, hogy annak minden egyes eleme tartalmazza a megállapodás és az összehangolt magatartás alkotóelemeit, hanem úgy, hogy e minősítés olyan ténybeli elemeket tartalmazó egységes egészet jelöl, amelyek közül egyesek az EK 81. cikk – amely nem ír elő sajátos minősítést az ilyen összetett jogsértésre – értelmében vett megállapodásnak, mások pedig összehangolt magatartásnak minősülnek.

(vö. 191. pont)

11. Ha valamely vállalkozás – akár aktív szerep betöltése nélkül – olyan találkozón vett részt, amelynek során a jogellenes egyeztetés felmerült, e vállalkozást az egyeztetésben részt vevőnek kell tekinteni, kivéve ha bizonyítja, hogy attól nyíltan elhatárolódott, vagy tájékoztatta a többi résztvevőt arról, hogy tőlük eltérő szándékkal vesz részt e találkozókon.

(vö. 195. pont)

12. Az iratbetekintés joga a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének velejárója, és magában foglalja azt, hogy a Bizottság köteles lehetőséget biztosítani az érintett vállalkozás számára a vizsgálat iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő okiratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat.

A terhelő iratok tekintetében valamely dokumentum közlésének elmulasztása csak abban az esetben sérti a védelemhez való jogot, ha az érintett vállalkozás bizonyítja egyrészről, hogy a Bizottság e dokumentummal támasztotta alá a jogsértéssel kapcsolatos kifogását, másrészről pedig azt, hogy e kifogás csak az említett dokumentumra történő hivatkozással bizonyítható. Az érintett vállalkozás kötelezettsége tehát annak bizonyítása, hogy azon eredmény, amelyre a Bizottság a határozatában jutott, eltérő lett volna, ha a nem közölt dokumentumot nem vehette volna bizonyítékként figyelembe.

Ezzel szemben valamely mentő irat közlésének elmaradását illetően az érintett vállalkozásnak csak azt kell bizonyítania, hogy hozzáférhetővé nem tétele a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő tehát, ha a vállalkozás bebizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumokat fel tudta volna használni a védelméhez, bizonyítva különösen, hogy olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottságnak a kifogásközlés szakaszában levont következtetéseivel, tehát valamilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által a határozatban elfogadott értékelést.

(vö. 235–238. pont)

13. A kifogásközlés olyan jogi aktus, amelynek célja, hogy körülhatárolja a vállalkozással szemben indított eljárás tárgyát, és hogy biztosítsa a védelemhez való jog hatékony gyakorlását. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét alkalmazva ezért a kifogásközlésre is vonatkoznak azok az eljárási garanciák, amelyeknek részét képezi a Bizottság előtti ügy irataiba való betekintéshez való jog is.

A kifogásközlésre adott válaszok nem képezik magának a vizsgálati aktának a részét. A kifogásközlés kézbesítésekor az akta részét nem képező dokumentumokkal kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a Bizottság csak akkor köteles ismertetni a szóban forgó válaszokat a többi érintett féllel, ha kiderül, hogy azok új terhelő vagy mentő bizonyítékokat tartalmaznak. Továbbá az EK 81. és EK 82. cikk, az EGT‑Megállapodás 53., 54. és 57. cikke, valamint a 139/2004 rendelet alapján folytatott eljárásokban a Bizottság aktájába való betekintés szabályairól szóló bizottsági közlemény 27. pontja alapján főszabály szerint a feleknek nem biztosított a vizsgálatban érintett más felek által a kifogásközlésre adott válaszokba való iratbetekintés. A fél csak akkor tekinthet be ezekbe a dokumentumokba, amennyiben az ilyen dokumentumok új, akár terhelő, akár felmentő bizonyítékot képezhetnek az illető féllel kapcsolatos – a Bizottság kifogásközlésében szereplő – állításokkal kapcsolatban.

E tekintetben, egyrészt terhelő bizonyítékokat illetően, ha a Bizottság az új a jogsértés megállapítása érdekében a kifogásközlésre adott válasz valamely szakaszára kíván támaszkodni, az ezen eljárásban érintett más feleknek is lehetőséget kell biztosítani, hogy az e bizonyítékkal kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék.

Másrészt az új mentő bizonyítékokat illetően a Bizottság nem köteles ezen iratokat saját kezdeményezésére hozzáférhetővé tenni. Amennyiben a Bizottság a közigazgatási eljárás során elutasította valamely felperesnek az ügy vizsgálati aktájának részét nem képező dokumentumokba való betekintés iránti kérelmét, a védelemhez való jog megsértése csak akkor állapítható meg, ha a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárult volna, ha a felperes az eljárás során betekinthetett volna a szóban forgó dokumentumokba.

(vö. 239–244., 253. pont)

14. Valamely irat csak akkor minősül terhelő dokumentumnak, ha azt a Bizottság a valamely vállalkozás által elkövetett jogsértés megállapításának alátámasztására használja fel.

Annak megállapításához, hogy a vállalkozás védelemhez való jogát megsértették, nem elégséges, hogy a kérdéses vállalkozás bizonyítsa, hogy a közigazgatási eljárás során a megtámadott határozat valamely részében felhasznált dokumentummal kapcsolatban nem fejthette ki véleményét. Azt kell bizonyítania, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban e dokumentumot azon jogsértés kiegészítő bizonyítékaként használta fel, amelyben a vállalkozás részt vett.

(vö. 245. pont)

15. Az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított garanciák közé tartozik többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott eset összes lényeges körülményét.

(vö. 268. pont)

16. A jogsértés fennállását kizárólag a Bizottság által összegyűjtött bizonyítékok alapján kell értékelni. Amennyiben a Bizottság a jogsértés tényállását ténylegesen bizonyítja a közigazgatási eljárás során, az a tény, hogy a Bizottság idő előtt kinyilvánította azon meggyőződését, miszerint az állítólagos jogsértés fennállt, nem alkalmas arra, hogy megfossza a jogsértésre vonatkozó bizonyítékot annak valós jellegétől.

(vö. 278. pont)

17. A versenypolitika terén folytatott közigazgatási eljárásokban az ésszerű határidő betartása uniós jogi alapelv, amelynek a tiszteletben tartását az uniós bíróságok biztosítják.

Ezen elv alkalmazásakor különbséget kell tenni a közigazgatási eljárás két szakasza, vagyis a közigazgatási eljárás kifogásközlést megelőző első szakasza, valamint az eljárás további részének megfelelő szakasza között. A kifogásközléssel záruló első szakasz kezdete az az időpont, amikor a Bizottság – a jogalkotó által ráruházott jogkörével élve – olyan intézkedést tesz, amelyben jelzi a jogsértést, és lehetővé teszi az érintett vállalkozás számára, hogy az eljárás alakulását illetően állást foglaljon. A második szakasz a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart. Ez teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a kifogásolt jogsértés tekintetében végleges határozatot hozzon.

A Bizottság részéről az ezen időszak alatt folytatott eljárási cselekményekre vonatkozó kiegészítő információk vagy kiegészítő indokolás hiányában az eljárás első szakaszának 65 hónapos időtartamát túlzottnak kell tekinteni. Mindazonáltal az ésszerű eljárási határidő elvének megsértése csak akkor járhat a jogsértést megállapító határozat megsemmisítésével, ha az eljárás időtartama kihatott az eljárás kimenetelére.

(vö. 286–288., 290., 292., 295. pont)

18. A valamennyi vállalkozásra és a vállalkozások társulásaira háruló általános gondosság kötelezettsége alapján e jogalanyok kötelesek a tevékenységük nyomonkövethetőségét lehetővé tevő tényezők könyveikben és archivált irataikban történő gondos megőrzéséről gondoskodni, többek között annak érdekében, hogy esetleges bírósági vagy közigazgatási eljárások során a szükséges bizonyítékok a rendelkezésükre álljanak.

Amennyiben a Bizottság a valamely vállalkozáshoz a 17. rendelet 11. cikke alapján információkérést intézett, az utóbbinak még inkább fokozott körültekintéssel kell eljárnia és minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy megőrizze azon bizonyítékokat, amelyek ésszerűen rendelkezésére állhatnak.

(vö. 301. pont)

19. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírságkiszámítás módszerének terén. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban meghatározott számítási módszer számos rugalmassági tényezőt tartalmaz, ami lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a mérlegelési jogkörét a Szerződés 81. cikkében és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet szabályai szerint gyakorolhassa.

Továbbá az olyan területeken – mint a bírság összegének az 1/2003 rendelet alapján való meghatározása –, amelyek tekintetében a Bizottság e mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, a mérlegelésére vonatkozó jogszerűségi vizsgálat csupán a nyilvánvaló értékelési hiba fennállására vagy hiányára korlátozódik. Mindazonáltal a Bizottság mérlegelési mozgástere és annak általa meghatározott korlátai nem kötik az uniós bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában, amely jogosult a Bizottság a kiszabott bírságot megsemmisíteni, csökkenteni, illetve növelni.

(vö. 308–310. pont)

20. A jogsértés súlyát számos tényező alapján kell meghatározni, mint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, amelyekre vonatkozóan a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

Így különösen a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdése szerint a jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét. Korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében a Törvényszéknek értékelnie kell, hogy a kiszabott összeg arányos‑e a jogsértés súlyával és időtartamával, és mérlegelnie kell a jogsértés súlyát, továbbá a vállalkozás által hivatkozott körülményeket.

A hivatkozott iránymutatás 1.A. pontja második bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében a különösen súlyos jogsértések rendszerint „az olyan horizontális korlátozások, mint az árkartell vagy a piacfelosztó kvóták alkalmazása”. Az ilyen típusú kartellek a verseny megsértésének legsúlyosabb formái, mivel céljuknál fogva a verseny egyértelmű megszüntetésére irányulnak az azt végrehajtó vállalkozások között, ennélfogva ellentétesek az Unió alapvető céljaival. A horizontális árkartelleket, illetve a piac megosztására irányuló horizontális kartelleket önmagukban is jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek lehet minősíteni, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást.

Jóllehet a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatása az elkövetett jogsértés súlyának értékelése során olyan elem, amelyet figyelembe kell venni, ám ez csak egy a többi – azaz a jogsértés jellege, valamint az érintett földrajzi piac mérete – mellett. A hivatkozott iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdése továbbá kimondja, hogy a piacra gyakorolt tényleges hatást csupán akkor kell figyelembe venni, ha az mérhető.

(vö. 314–316., 319–320., 324–325. pont)

21. Egy tagállam teljes területe a közös piac jelentős részének minősül. Különösen az olyan jogsértések, mint az árrögzítésre és ügyfélkörfelosztásra irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások, pusztán jellegük alapján is különösen súlyos jogsértésnek minősülhetnek, anélkül hogy az ilyen magatartásokat konkrét földrajzi kiterjedésük jellemezné.

E következtetést továbbá az is megerősíti, hogy míg a súlyos jogsértéseknek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban szereplő példálózó leírása megemlíti, hogy ezek többnyire horizontális vagy vertikális, szigorúbban alkalmazott, szélesebb piaci kihatással bíró, a közös piac kiterjedt területeit befolyásoló korlátozások, addig a különösen súlyos jogsértések példálózó leírása egyáltalán nem tesz említést sem a piacra gyakorolt tényleges hatás követelményéről, sem valamely konkrét földrajzi területen keletkező hatások követelményéről.

Ebből következően az a tény, hogy az érintett földrajzi piac mérete egy teljes országnak felel meg, mindenesetre nem zárja ki az elkövetett jogsértés különösen súlyosnak minősítését. Az érintett termék piacának méretét a jogsértés súlyának értékelése és a bírság összegének meghatározása szempontjából nem kell kötelezően figyelembe venni, az csupán egyike a releváns tényezőknek.

(vö. 337., 339–342. pont)

22. A Bizottság a 17. rendelet és a Szerződés 81. cikkében és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet keretében mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a bírságok megállapítása terén annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje, illetve hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani.

A Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem szolgálhat a versenyjogi bírságok rögzítésének jogi háttereként. A más ügyekre vonatkozó határozatok csak jelezhetik az esetleges hátrányos megkülönböztetés fennállását, figyelemmel arra, hogy kevéssé valószínű, hogy azok körülményei, így az érintett piacok, termékek, vállalkozások és azok időpontjai azonosak lennének.

A Bizottság a jogsértések súlyát számos olyan tényező alapján értékeli, amelyek nem a figyelembe veendő körülmények kötelező vagy kimerítő felsorolásából következnek, és ezen túlmenően nem köteles pontos matematikai képlet alkalmazására sem a kiszabott bírság teljes összegét, sem annak különböző elemekre tagolását illetően. Ilyen körülmények között két, különböző jogsértésekre vonatkozó határozat címzettjeivel szemben kiszabott bírságok közvetlen összehasonlítása azzal a veszéllyel jár, hogy elferdíti a bírságkiszámítás egyes szakaszainak sajátos funkcióit. A bírságok végső összegei ugyanis az egyes kartellek sajátos körülményeit tükrözik.

(vö. 345., 347., 350–351. pont)

23. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontja szerint, amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett, a Bizottság súlyozhatja a kiindulási összegeket annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, így csoportosítva a kartell tagjait, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn.

Az egyes vállalkozások jogsértő magatartása egyéni súlyának és ebből következően a versenyre gyakorolt tényleges hatásának figyelembevétele a kartell tagjainak – egy referencia‑időszak folyamán tapasztalt piaci méretük szerinti – csoportokba sorolására vonatkozik, és nem feltételezi a jogsértés egésze piacra gyakorolt hatásának figyelembevételét.

Az eltérő bánásmódnak e rendelkezés alapján történő alkalmazása nem teszi szükségessé a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának figyelembevételét.

(vö. 356–358. pont)

24. A bírságszámítási módszerre vonatkozó indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények az állandó ítélkezési gyakorlat szerint akkor teljesülnek, amikor a Bizottság a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának felmérését.

A Bizottság a bírság mértékét igazoló indokolás kifejtése során a nem köteles azon számszerű tényezőket feltüntetni, amelyek – különösen az elrettentő hatás elérése érdekében – mérlegelési jogkörének gyakorlása során vezették.

(vö. 360., 375. pont)

25. A Bizottságnak a bírság összegének meghatározása során biztosítania kell annak elrettentő jellegét.

E tekintetben a Bizottság többek között figyelembe veheti a szóban forgó vállalkozás méretét és gazdasági erejét.

Továbbá a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontja úgy rendelkezik, hogy figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak jelentős kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír.

A Bizottságnak a bírságok megállapítása terén annak érdekében fen nálló mérlegelési mozgásterére figyelemmel, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje, az a tény, hogy a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságokat alkalmazott, nem fosztja meg a Bizottságot attól a lehetőségtől, hogy bármikor megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy biztosítsa a versenypolitika végrehajtását.

(vö. 367–369., 372. pont)

26. A jogbiztonság az uniós jog alapelve, amely különösen azt követeli meg, hogy a jogalanyok számára hátrányos következményeket kiváltó szabályozás egyértelmű és pontos legyen, és a jogalanyok annak alkalmazását előre láthassák.

Ezen elv velejárója a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elve, amely megköveteli, hogy a törvény a jogsértéséket és az azokat szankcionáló büntetéseket egyértelműen határozza meg.

Noha a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése a Bizottságnak széles mérlegelési mozgásteret enged, a Bizottság által tiszteletben tartandó, objektív kritériumok megállapításával korlátozza annak gyakorlását.

Így egyrészről a kiszabható bírság összegének számszerűsíthető és abszolút felső határa van, ily módon az adott vállalkozással szemben kiszabható bírság maximális összege előre meghatározható.

Másrészről e mérlegelési jogkör gyakorlását a Bizottság által a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban saját magával szemben felállított szabályok is korlátozzák, a Bizottság közigazgatási gyakorlata pedig az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálatának van alávetve.

Így egy körültekintő – szükség esetén jogi tanácsokkal ellátott – gazdasági szereplő kellő pontossággal előre láthatja az adott magatartásért járó bírság kiszámításának módját és nagyságrendjét, és azon tény, hogy e gazdasági szereplő nem ismerheti előre pontosan a Bizottság által az egyes esetekben kiszabandó bírságok mértékét, nem jelenti a büntetések jogszerűsége elvének megsértését.

Ezenfelül az esetlegesen bírság kiszabásához vezető közigazgatási eljárásban részt vevő vállalkozásoknak mindig számolniuk kell azzal a lehetőséggel, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy a korábbihoz képest felemeli a bírságok összegének szintjét. Az a tény, hogy a Bizottság a bírságok mértékét valamely más versenyjogi politika végrehajtásának keretében bármikor újraértékelheti, az érintett vállalkozások számára ésszerűen előrelátható.

(vö. 383–386. pont)

27. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának megfelelően a Bizottság által rögzített alapösszeg olyan enyhítő körülmények hatására csökken, mint például a jogsértésnek az érintett vállalkozás által a Bizottság első beavatkozásával egy időben történő megszüntetése.

A bírság alapösszegének ily módon történő csökkentése az adott ügy körülményeitől függ, amelyből következően a Bizottság akár úgy is dönthet, hogy a valamely jogellenes megállapodásban részt vevő vállalkozással szemben nem csökkenti az alapösszeget. Különösen, amennyiben a Bizottság olyan vállalkozást részesítene az enyhítő körülményekkel járó jogkövetkezményekben, amely olyan nyilvánvalóan jogellenes megállapodásban vesz részt, amelynek jogellenességéről tudott, vagy amelyről tudnia kellett, hogy jogsértésnek minősül, arra ösztönözhetné a vállalkozásokat, hogy a lehető legtovább fenntartsák titkos megállapodásukat annak reményében, hogy magatartásukat úgysem fedezik fel, miközben tisztában vannak azzal, hogy még ha jogellenes magatartásukat fel is fedezik, a velük szemben kiszabandó bírságot a Bizottság csökkentheti, amennyiben jogsértésüket a felfedezés időpontjában megszakítják.

Ennek elismerése a kiszabott bírságot teljesen megfosztaná elrettentő hatásától, továbbá veszélyeztetné az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatékony érvényesülését. Ugyanis olyan enyhítő körülményről van szó, amely az említett cikk hatékony érvényesülésére tekintettel megszorítóan értelmezendő, és figyelembevételét csak az adott ügy sajátos körülményei indokolhatják.

Így különösen a szándékosan elkövetett jogsértés megszüntetése nem tekinthető enyhítő körülménynek, ha arra a Bizottság beavatkozása következtében került sor.

Önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában megállapította, hogy bizonyos tényezők a bírság összegének meghatározásánál enyhítő körülménynek minősülnek, nem jelenti azt, hogy köteles a későbbi határozataiban ugyanezt az értékelést alkalmazni.

(vö. 394–397., 401. pont)

28. Bár önmagában az a körülmény, hogy egy vállalkozás nem a jogellenes megállapodások szerint jár el, nem alkalmas arra, hogy mentesítse őt a felelősség alól, mégis olyan körülményről van szó, amelyet a bírság összegének meghatározásakor enyhítő körülményként kell figyelembe venni.

(vö. 409. pont)

29. Az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságokat alkalmazott, nem fosztja meg őt attól a lehetőségtől, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy biztosítsa a versenypolitika végrehajtását. Éppen ellenkezőleg, a versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani.

Valamely vállalkozás nem érvelhet érvényesen azzal, hogy a vele szemben kiszabott szankció enyhébb lehetett volna, ha a Bizottság a közigazgatási eljárást hamarabb befejezte volna, tekintve, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás ideje alatt a szankciók általános mértékét megemelte.

E megfontolásokra tekintettel nem tekinthető úgy, hogy a közigazgatási eljárás időtartama – amely ugyan túlzott mértékű volt – befolyásolta a megtámadott határozat tartalmát pusztán amiatt, hogy a Bizottság időközben megemelte a bírságok mértékét.

(vö. 418–420. pont)

30. Valamely eljárási szabálytalanság – még ha nem is eredményezheti a Bizottság által valamely társasággal szemben a versenyszabályok megsértése miatt elfogadott határozat megsemmisítését – igazolhatja a bírság csökkentését. Az ésszerű eljárási határidő túllépése alkalmas a Bizottság arra irányuló határozatának megalapozására, hogy méltányosságból csökkentse a bírság összegét, mivel e csökkentésről saját előjogai gyakorlásának keretében határozhat. A Bizottság ezen előjogának gyakorlása nem akadályozza meg a Törvényszéket abban, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében tovább csökkentse a bírság összegét.

Mivel ugyanis a szankció enyhítésének az a célja, hogy orvosolja az ésszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértését, azt a vállalkozással szemben kiszabott szankcióra tekintettel megfelelő mértékben kell megállapítani. Ettől függetlenül igaz, hogy ez az enyhítés méltányosság alapján alkalmazandó, és azt nem kell megelőznie azon feltételek vizsgálatának, amelyek az Uniónak az EK 288. cikk második bekezdése értelmében fennálló szerződésen kívüli felelőssége megállapításával kapcsolatosak.

(vö. 425–426., 428., 432. pont)