Keywords
Summary

Keywords

1. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1 §)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami támogatás kedvezményezettjeinek nyújtott előny

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami támogatás kedvezményezettjeinek nyújtott előny – Közvetett előnyök – Bennfoglaltság

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés hatálya alá tartozó támogatások – Feltételek

(EK 87. cikk, (3) bekezdés, c) pont)

5. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat – A versenytorzításnak és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének jellemzői

(EK 87. cikk, (1) bekezdés és EK 253. cikk)

6. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Jogbiztonság – Védelem – Feltételek és korlátok

(EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk, (1) bekezdés)

Summary

1. A keresetlevél – amelynek a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának értelmében tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését – egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, ám e csatolt iratoknak célja pusztán az igazolás és az okirati bizonyítás. A mellékletek tehát nem szolgálhatnak a keresetlevélben röviden ismertetett jogalap ismertetésére úgy, hogy e mellékletekben a keresetben fel nem tüntetett kifogásokat és érveket fejtik ki. A felperesnek a keresetlevélben pontosan meg kell jelölnie azokat a kifogásokat, amelyekről a Törvényszék határozathozatalát kéri, valamint legalább röviden azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyekre e kifogásokat alapozza.

(vö. 24., 25. pont)

2. Egy olyan intézkedés, amely minden olyan műsorszolgáltatást igénybe vevőnek nyújtott állami támogatásból áll, aki készüléket vásárolt vagy bérelt, amely ingyenesen, a szolgáltatást igénybe vevő és a tartalomszolgáltató részére minden további költség nélkül, digitális földfelszíni technikával képes lehetővé tenni a televíziójelek vételét, az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében a digitális földfelszíni műsorszolgáltatók és kábelüzemeltetőknek nyújtott előnynek minősül a digitális műholdas műsorszolgáltatókhoz képest.

Ugyanis, ha a szóban forgó intézkedésből való részesülés több kumulatív feltétel teljesítésétől függ, amelyek között szerepel az a feltétel is, hogy a fogyasztónak olyan készüléket kellett vásárolnia vagy bérelnie, amely digitális földfelszíni technikával képes lehetővé tenni a televíziójelek vételét, a szóban forgó intézkedés előnyeiből nyilvánvalóan nem részesülhetnek azok a fogyasztók, akik olyan készüléket kívánnak vásárolni vagy bérelni, amely kizárólag digitális műholdas televíziójelek vételét teszi lehetővé. Ennélfogva a hivatkozott intézkedés nem felel meg a Bizottság által a digitális televíziózás piacára vonatkozó állami támogatásokat létrehozó intézkedésekkel szemben előírt technológiasemlegesség követelményének.

A közönségfejlesztés a televíziós műsorszolgáltatók kereskedelmi tevékenységének alapvető fontosságú részét képezi. Továbbá figyelembe kell venni, hogy az ilyen t ámogatási intézkedés egyrészt arra ösztönözi a fogyasztókat, hogy az analóg technikáról a digitális földfelszíni technikára térjenek át azzal, hogy enyhíti a digitális földfelszíni műsorszolgáltatók által egyébként viselendő költségeket, másrészt lehetővé teszi a műsorszolgáltatók ezen csoportja piaci helyzetének a márkaimázs‑pozicionálás és az ügyfélkör révén való megtartását a belépő versenytársakkal szemben.

Az a tény, hogy a szóban forgó intézkedés nagyon előnyös a fogyasztók számára, tekintettel arra, hogy a fejlettebb vételi funkciójú dekóderek árát az alapdekóderek árához igazította, irreleváns azon tény tekintetében, hogy a hivatkozott intézkedés ezen túlmenően a földfelszíni műsorszolgáltatók és a kábelüzemeltetők javára szóló előnyt képez.

Egyébiránt a dekóderek ára meghatározó tényező, amelyet a televíziónézők a dekóderválasztás során figyelembe vesznek. A közvetlenül a fogyasztóknak nyújtott támogatás automatikusan azzal a hatással jár, hogy a televíziójelek vételét digitális földfelszíni technikával lehetővé tevő készülékek vételára, illetve bérleti díja csökken. Márpedig ez az árcsökkenés befolyásolhatja a költségérzékeny fogyasztók választását.

Továbbá a szóban forgó intézkedés szelektív jellegű akkor is, ha a műholdas műsorszolgáltatók részesülhetnek belőle oly módon, hogy ún. „hibrid” – vagyis földfelszíni és műholdas vételre is alkalmas – dekódereket kínálnak. Ugyanis ebben az esetben a „hibrid” dekóderek műholdas műsorszolgáltatók általi kínálása többletköltséggel járna, amelyet – amennyiben azt áthárítják a fogyasztóknak felszámított vételárban – az utóbbiak által igénybe vehető szóban forgó intézkedés legfeljebb kompenzálni tudna. A műholdas műsorszolgáltatók tehát a földfelszíni műsorszolgáltatókhoz és a kábelüzemeltetőkhöz képest hátrányos helyzetben vannak, mivel az utóbbiaknak nem kell a szóban forgó intézkedés által kedvezményezett fogyasztókra semmiféle, a dekóderek vételárába beépített többletköltséget áthárítaniuk.

(vö. 56., 57., 60., 62., 64., 65., 68., 95. pont)

3. Az EK 87. cikk anélkül tiltja az állam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatásokat, hogy különbséget tenne aszerint, hogy a támogatásokhoz kapcsolódó előnyöket közvetlenül vagy közvetve biztosítják. Ezért az egyes olyan természetes vagy jogi személyek részére biztosított közvetlen előny, amelyek nem feltétlenül vállalkozások, közvetett előnyt képezhet, ennek következtében pedig állami támogatásnak minősülhet az olyan egyéb természetes vagy jogi személyek vonatkozásában, amelyek vállalkozások.

Következésképpen a fogyasztóknak nyújtott támogatás a fogyasztói termékeket, illetve szolgáltatásokat nyújtó piaci szereplőket előnyben részesítő állami támogatásnak minősíthető.

(vö. 75., 76. pont)

4. Ahhoz, hogy valamely támogatás az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethető legyen, közös érdeket kell szolgálnia, illetve szükségesnek és arányosnak kell lennie e cél elérésével.

Az olyan intézkedés, amely minden olyan műsorszolgáltatást igénybe vevőnek nyújtott állami támogatásból áll, aki olyan készüléket vásárol vagy bérel, amely ingyenesen, a szolgáltatást igénybe vevő és a tartalomszolgáltató részére minden további költség nélkül, digitális földfelszíni technikával képes lehetővé tenni a televíziójelek vételét, nem tekinthető úgy, hogy a közös érdek célja a piac – különösen a piaci szereplők közötti koordinációval összefüggő – működési zavarának orvoslása, amely a digitális műsorszolgáltatás akadályát eredményezi.

Amikor ugyanis a piacon már aktív televíziós műsorszolgáltatóknak tényként kell figyelembe venniük az analóg technológiájú adattovábbítás megszüntetésének határidejének rögzítését, így meg kell kezdeniük az új kereskedelmi stratégiák kifejlesztését, a digitális dekóderek megvásárlásához nyújtott támogatások nem szükségesek a piaci szereplők közötti koordinációs problémák kijavításához, mivel a hivatkozott problémát a digitális műsorszolgáltatásra való átállásra előírt kötelező határidő meghatározása már rendezi.

Egyébiránt, amikor a földfelszíni televízióadás jelentős szerepet tölt be, nem olyan mértékű annak a kockázata, hogy a piaci szereplők közötti koordinációs probléma miatt nem alakul ki kritikus méretű fogyasztói tömegbázis, hogy azzal a kereskedelmi szolgáltatók ne tudnának szembenézni.

(vö. 125., 126. pont)

5. Az indokolási kötelezettség az állami támogatásként történő minősítés esetén megköveteli, hogy a Bizottság sorolja fel azokat az indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esik. A közös piaci verseny torzítása kapcsán a Bizottság a határozatának indokolásában köteles legalább a támogatás nyújtásának körülményeit kifejteni, ha azok lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a támogatás érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget, ám nem köteles az érintett piacok tényleges helyzetének, a támogatásokban részesülő kedvezményezett vállalkozások piaci részesedésének, a versenytárs vállalkozások helyzetének és a szóban forgó szolgáltatások tagállamok közötti kereskedelem gazdasági elemzésére. Ezenkívül a jogellenesen nyújtott támogatások esetén a Bizottság nem köteles bizonyítani e támogatásoknak a versenyre és a tagállamok közti kereskedelemre gyakorolt tényleges hatását. Ha ugyanis erre köteles lenne, akkor ez a követelmény azzal a következménnyel járna, hogy a jogellenes támogatásokat nyújtó tagállamokat azon tagállamok kárára részesítenék előnyben, amelyek már a tervezési szakaszban bejelentik a támogatásokat. Különösen elegendő, ha a Bizottság azt bizonyítja, hogy a jogvita tárgyát képező támogatás érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, anélkül hogy körül kellene határolnia a szóban forgó piacot.

(vö. 144–146. pont)

6. A[z EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 14. cikkének értelmében, amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. Ugyanakkor ugyanez a rendelkezés azt is kimondja, hogy a Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével. Mindazonáltal valamely támogatás által kedvezményezett vállalkozás főszabály szerint csak akkor bízhat jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az említett cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották. Ugyanis egy gondos piaci szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy az eljárást betartották‑e, még akkor is, ha a támogatás odaítéléséről szóló határozat jogellenessége az érintett tagállamnak róható fel olyan mértékben, hogy annak visszavonása ellentétesnek tűnik a jóhiszeműség elvével.

A jogbiztonság elve előírja, hogy a jogszabályok legyenek egyértelműek és pontosak, és célja a közösségi joggal kapcsolatos helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának garantálása. A közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatérítése esetén egyetlen rendelkezés sem írja elő, hogy a Bizottság állapítsa meg a visszatérítendő támogatás pontos összegét. Elegendő, ha a Bizottság határozata olyan információt tartalmaz, amely lehetővé teszi a címzett számára, hogy jelentős nehézség nélkül maga állapítsa meg ezt az összeget. Következésképpen a jogbiztonság elve nem sérül attól, hogy nehézségekbe ütközik a megtámadott határozatban ismertetett kiszámítási módszer egyik paramétere pontos mértékének megállapítása.

(vö. 170., 173., 179–181. pont)