Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62007TJ0051

    Az ítélet összefoglalása

    T-51/07. sz. ügy

    Agrar-Invest-Tatschl GmbH

    kontra

    az Európai Közösségek Bizottsága

    „Behozatali vámok utólagos beszedése — Horvátországból származó cukor — A 2913/92/EGK rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja — A Hivatalos Lapban közzétett, importőrök részére szóló közlemény — Jóhiszeműség”

    Az Elsőfokú Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2008. október 8.   II ‐ 2828

    Az ítélet összefoglalása

    1. Megsemmisítés iránti kereset – A közösségi bíróság hatásköre – Meghatározott intézkedések meghozatalára vonatkozó utasítás kibocsátására irányuló kérelem – Elfogadhatatlanság

      (EK 231. cikk és EK 233. cikk)

    2. Az Európai Közösségek saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése

    3. Eljárás – Bizonyítási eszközök – Bizonyítékok késedelmes felajánlása – Feltételek

      (Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 1. §)

    4. Az Európai Közösségek saját forrásai – Behozatali vámok elengedése

      (2913/92 tanácsi rendelet, 220. cikk, (2) bekezdés, b) pont és 239. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

    1.  Az Elsőfokú Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy utasítsa a közösségi intézményeket. Ugyanis az EK 231. cikk értelmében az Elsőfokú Bíróság a megtámadott jogi aktust kizárólag semmisnek nyilvánítja. Ezt követően az érintett intézmény feladata, hogy az EK 233. cikk alkalmazásában tegye meg az Elsőfokú Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A jogszerűség vizsgálatának ilyen korlátozása az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozó valamennyi peres eljárásra alkalmazandó.

      (vö. 27–28. pont)

    2.  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának negyedik albekezdése előírja, hogy a megfizetésért felelős személy kizárólag akkor hivatkozhat jóhiszeműségére, ha „bizonyítani tudja, hogy – az adott kereskedelmi műveletek során – kellő körültekintéssel járt el annak érdekében, hogy minden, a kedvezményes elbánáshoz szükséges feltételnek megfeleljen”. Ebből következik, hogy a megfizetésért felelős személynek mindenképpen jóhiszeműen kell eljárnia az érintett kereskedelmi műveletek során. Így a kötelezett jóhiszeműségét a behozatal időpontjában kell vizsgálni. A megfizetésért felelős személy nem hivatkozhat arra, hogy jóhiszeműségét utólag visszaállította a valamely harmadik országból származó termékek behozatalait követő valamely cselekmények, mint például az ellenőrzések, amelyek e behozatalok időpontjait követő több hónappal megerősítették az előbbiek vonatkozásában benyújtott EUR.1 bizonyítványok hitelességét és pontosságát. A „kedvezményes elbánáshoz szükséges, utólagosan ellenőrzött és megerősített bizonyítványok hitelessége és pontossága tekintetében fennálló” jóhiszeműség fogalma valójában értelmetlen.

      (vö. 47., 49., 51. pont)

    3.  Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 1. §-a értelmében bár a felek a válaszban és a viszonválaszban további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, az Elsőfokú Bíróság kizárólag kivételes körülmények között fogadja el a bizonyítékok viszonválaszt követő felajánlását, úgymint akkor, ha a bizonyítékot felajánló az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem rendelkezhetett a hivatkozott bizonyítékkal, vagy ha ellenfelének késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartása érdekében igazolják az akta kiegészítését.

      (vö. 57. pont)

    4.  Bár igaz, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 239. cikke ugyanazon célt szolgálja, a két rendelkezés eltér egymástól. Az előbbi cikk ugyanis korlátozottabb célt szolgál, mint az utóbbi, annyiban, amennyiben kizárólag a megfizetésért felelős személynek a vám utólagos könyvelésbe vételéről való határozathozatal kimenetelét befolyásoló szempontok megalapozottságára vonatkozó jogos bizalmát kívánja védeni. Ezzel ellentétben a 239. cikk általános méltányossági záradékot tartalmaz.

      Mivel a két cikk két olyan különálló rendelkezést tartalmaz, amelyek alkalmazási feltételei eltérnek, az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-a c) pontjának alkalmazásában a felperes nem szorítkozhat a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó magyarázatokra való hivatkozásra a hivatkozott rendelet 239. cikkét érintő kérelmei alátámasztása érdekében.

      (vö. 58–59. pont)

    Top