Keywords
Summary

Keywords

1. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

2. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – A Bizottság mérlegelési mozgástere

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – A bizonyítási teher terjedelme

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az érintett piacon történő károkozásra való tényleges képesség mértéke

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont, első, második, harmadik, negyedik és hatodik bekezdés)

5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A jogsértés jellege szerinti értékelés – Különösen súlyos jogsértések

(EK 81. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az érintett vállalkozások különböző kategóriákba sorolása – Figyelembe vett forgalom

(EK 81. cikk, 1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont)

8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság elrettentő jellege

(EK 81. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

9. Eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – Fogalom

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk)

Summary

1. Abban a különös esetben, ha az anyavállalat rendelkezik a versenyszabályokat sértő magatartást folytató leányvállalat tőkéjének 100%‑ával, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, az elegendő ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ.

Az anyavállalat feladata e vélelem megdöntése annak bizonyításával, hogy az említett leányvállalatok önállóan határozzák meg az üzletpolitikájukat, nem képezve így az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve egyetlen vállalkozást az EK 81. cikk értelmében. Így különösen az anyavállalatnak kell előterjesztenie minden olyan, a közte és a leányvállalatai közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot, amelyről úgy véli, hogy alátámasztja azt, hogy nem képeznek egy gazdasági egységet. Az értékeléskor a Törvényszéknek ugyanis figyelembe kell vennie az elé terjesztett valamennyi bizonyítékot, amelyeknek jellege és jelentősége esetenként különböző lehet.

(vö. 56., 58–59. pont)

2. A versenyszabályok megsértése anyavállalatnak való betudása a Bizottság mérlegelésére bízott lehetőség. Önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában megállapította, hogy az ügybeli körülmények nem indokolják, hogy az anyavállalatnak tudja be a leányvállalat magatartását, nem jelenti azt, hogy azt a későbbi határozatában ugyanígy kell értékelnie.

(vö. 75. pont)

3. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos bizonyításfelvételt illetően a Bizottságnak kell bizonyítani nemcsak a kartell létezését, de annak időtartamát is. A versenykorlátozó célú jogsértés időtartamának kiszámításánál azt az időtartamot kell meghatározni, amely alatt a megállapodás létezett, vagyis az annak megkötése és megszűnése közötti időszakot. A jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottságnak olyan, időben kellően közeli tényekre kell hivatkoznia, hogy ésszerűen elfogadható legyen az, hogy a jogsértés a két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott.

Ez nem valósul meg, ha a Bizottság nem hoz fel semmilyen konkrét bizonyítékot, amely alapján arra lehetne következetni, hogy az érintett vállalkozás és a kartell más tagjai között szándékegység állt volna fenn a megjelölt időszakban, és az eljárás során benyújtott iratokból nem tűnik ki, hogy a kartell valamelyik tagja versenyellenes célra irányuló szándékát ténylegesen is kinyilvánította volna az érintett vállalkozással szemben.

Önmagában az, hogy az egyik társaság az alkalmazottját, aki kartellben vett részt, egy másik társaság rendelkezésére bocsátotta, nem jelenti azt, hogy ez utóbbi társaság automatikusan a kartell tagjává vált. Ugyanis e feltételek mellett nem zárható ki, hogy az érintett alkalmazott úgy dönt, hogy nem vonja be az őt átvevő társaságot a versenyellenes tevékenységbe, vagy hogy az említett társaság olyan intézkedéseket hoz, amelyek lehetővé teszik az ilyen tevékenység elkerülését. Ezen a helyen a Bizottság kötelezettsége bizonyítani, hogy az érintett időszakban a társaság az ezen alkalmazott által a korábbi tisztsége révén szerzett információknak köszönhetően olyan megállapodásokat teljesített, amelyeket a kartell keretében kötöttek, és ezért nem önállóan járt el a piacon.

(vö. 88–89., 91–93., 95. pont)

4. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás enyhe, súlyos és különösen súlyos jogsértéseket különböztet meg (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése). Egyébiránt a vállalkozások közötti megkülönböztetésre avégett került sor, hogy a Bizottság meghatározhassa – az iránymutatás 1. A. pontjának harmadik, negyedik és hatodik bekezdése értelmében – az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján, hogy az egyes vállalkozások milyen mértékben járultak hozzá a kartell sikeréhez, és ez alapján sorolja őket a megfelelő csoportba.

Az egyes vállalkozásoknak a kartell sikeréhez az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján való hozzájárulását meg kell különböztetni a jogsértésnek az iránymutatás 1. A. pontja első bekezdésében hivatkozott tényleges hatásától. Ez utóbbi esetben a jogsértés tényleges hatását kell figyelembe venni, amennyiben mérhető, a jogsértés enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítéséhez. Az egyes vállalkozások egyéni hozzájárulását pedig a jogsértés súlya alapján megállapított összegek súlyozása végett kell figyelembe venni.

Ennélfogva még a jogsértés mérhető tényleges hatásának hiányában is határozhat úgy a Bizottság az iránymutatás 1. A. pontja harmadik, negyedik és hatodik bekezdésével összhangban, miután a jogsértést enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítette, hogy eltérő bánásmódot alkalmaz az érintett vállalkozások esetében.

(vö. 122–124. pont)

5. A különösen súlyos jogsértéseknek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban szereplő leírásából kitűnik, hogy a különösen az árcélok rögzítésére vagy a piaci részesedések felosztására irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások önmagukban a jellegüknél fogva „különösen súlyos” jogsértéseknek minősíthetőek, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást. Hasonlóképpen a horizontális árkartell a versenyjog legsúlyosabb jogsértései közé tartozik, és kizárólag e ténynél fogva különösen súlyosnak minősíthető.

(vö. 126. pont)

6. A meghallgatáshoz való jog a Bizottság előtti közigazgatási eljárásban olyan elv, amely többek között megköveteli, hogy a Bizottság azon kifogásközlése, amelyet olyan vállalkozáshoz intézett, amellyel szemben a Bizottság a versenyszabályok megsértése miatt szankciót kíván kiszabni, tartalmazza az e vállalkozás ellen felhozott lényeges tényezőket, mint például a neki betudott tényeket, azok minősítését, és azon bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodik, annak érdekében, hogy a vállalkozás az ellene indult közigazgatási eljárás során érveit megfelelően kifejthesse. Különösen a bírságok kiszámítását illetően a Bizottság teljesíti a vállalkozások meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét, amennyiben kifejezetten jelzi a kifogásközlésében, hogy meg fogja vizsgálni: ki kell‑e szabni bírságot az érintett vállalkozásokra, és megfogalmazza azokat a fő ténybeli és jogi elemeket, amelyek bírságot vonhatnak maguk után, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, továbbá az a tény, hogy ez utóbbit szándékosan vagy gondatlanságból követették‑e el. Ezzel tudomásukra hozza azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján nemcsak hogy a jogsértés megállapításával szemben, hanem a bírság velük szembeni kiszabásával kapcsolatosan is védekezhetnek.

(vö. 128. pont)

7. Amikor a Bizottság az érintett vállalkozásokat az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt kiszabott bírságok összegének megállapítása érdekében kategóriákba sorolja, az így kialakított egyes kategóriák küszöbértékei meghatározásának koherensnek és objektív módon igazoltnak kell lennie. Ezenkívül a jogsértés súlyának mérlegelésekor figyelembe veendő tényezők között az esettől függően szerepelhet a jogsértés tárgyát képező áru értéke és mennyisége, valamint a vállalkozás mérete és gazdasági ereje, és ennélfogva a hatás, amit az érintett piacra tudott gyakorolni. Ebből egyrészt az következik, hogy a bírság összegének meghatározása céljából a Bizottság ugyanúgy figyelembe veheti a vállalkozás teljes forgalmát – még ha az hozzávetőleges vagy hiányos is, de jelzésértékű a vállalkozás méretét, valamint gazdasági erejét illetően –, mint e forgalomnak a jogsértés tárgyát képező termékekből származó hányadát, amely a jogsértés terjedelme tekintetében lehet jelzésértékű. Másrészt pedig ebből az következik, hogy egyik összegnek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani, következésképpen az arányos bírság megállapítása nem lehet csak az összesített forgalmon alapuló számítás eredménye.

Amennyiben az egyazon jogsértésben érintett vállalkozások forgalmát kell alapul venni a kiszabandó bírságok közötti arányok meghatározása során, úgy kell behatárolni a figyelembe veendő időtartamot, hogy a rendelkezésre álló forgalmi adatokat, amennyire csak lehetséges, össze lehessen egymással hasonlítani. Ebből következik, hogy az adott vállalkozás csak akkor követelheti, hogy a Bizottság rá nézve attól eltérő időszakot vegyen figyelembe, mint amelyet általában meghatározott, ha bizonyítja, hogy az utóbbi időszak alatt általa elért forgalma sajátos okokból nem jelzi sem valós méretét, sem gazdasági erejét, sem pedig az általa elkövetett jogsértés terjedelmét.

(vö. 131., 133. pont)

8. A Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot, amely magában foglalja a kötelezettséget, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Ebből következik, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértések vonatkozásában, amelyek a Közösség céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon.

Ez megköveteli, hogy a bírság összege annak figyelembevételével kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. Egy nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket, ami a bírság kellően elrettentő hatása érdekében arányosan nagyobb bírság kiszabását teszi indokolttá, jelesül egy szorzó alkalmazásával, mint amelyet egy ugyanolyan jogsértést elkövető vállalkozással szemben szabnak ki, amely nem rendelkezik ilyen erőforrásokkal. Így különösen a kartellben részt vevő egyes vállalkozások által elért összforgalom figyelembevételének van jelentősége a bírság összegének megállapításában.

A Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az Európai Gazdasági Térségben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Következésképpen a bírságok meghatározásánál figyelembe vehető elrettentési tényezőt nemcsak az érintett vállalkozás egyedi helyzete, hanem számos tényező figyelembevételével kell értékelni. Ezen elv alkalmazandó többek között akkor is, amikor a Bizottság az adott vállalkozással szemben kiszabott bírságot érintő elrettentési szorzót határoz meg.

(vö. 148–151. pont)

9. Az érintett vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság összegének fedezetéül szolgáló bankgarancia nyújtásával kapcsolatban felmerült költségek nem minősülnek a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeknek, így nem képezik részét az eljárási szabályzat 91. cikke szerinti megtérítendő költségeknek.

(vö. 172. pont)