Keywords
Summary

Keywords

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

(EK 226. cikk)

2. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – Különleges védelmi terület kijelölése és határainak meghatározása

(79/409 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) és (2) bekezdés)

3. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás – A kifogások összefüggő és részletes bemutatása – Hiány – Elfogadhatatlanság

(EK 226. cikk)

4. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Pert megelőző eljárás – Indokolással ellátott vélemény – Tartalom

(EK 226. cikk)

5. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – Különleges védelmi intézkedések – A tagállamok kötelezettségei

(79/409 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) és (2) bekezdés, és 92/43 tanácsi irányelv, 6. cikk, (2) bekezdés és 7. cikk)

Summary

1. Az EK 226. cikk alapján indított kereset keretében a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe.

(vö. 22. pont)

2. Mivel a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv által felállított jogi rendszer különbözik egymástól, a tagállam a 79/409 irányelvben előírtaktól eltérő intézkedésekre történő hivatkozással nem vonhatja ki magát az ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségei alól. Másrészt a tagállamokat a területek ezen irányelvnek megfelelő minősítésére vonatkozóan terhelő kötelezettséget nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az a terület, amely különleges védelmi területté való minősítése tekintetében fennáll a tagállam kötelezettsége, nem szenvedett semmiféle károsodást.

(vö. 24. pont)

3. A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát behatárolja a Bizottság indokolással ellátott véleménye, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapítani, mint az indokolással ellátott véleményt. A Bizottság által a tagállamhoz intézett felszólító levél, majd a Bizottság által kiadott indokolással ellátott vélemény körülhatárolja a jogvita tárgyát; a kereset ezért nem terjeszthető ki. Az ugyanis, hogy az érintett tagállam előterjesztheti észrevételeit, a Szerződésben rögzített lényeges biztosíték abban az esetben is, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy nem kíván élni vele; e biztosíték fenntartása pedig a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás szabályszerűségének lényeges eleme. Következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményének és keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyeken a pert megelőző eljárást elindító felszólító levél alapul. Ha nem így történik, az ilyen szabálytalanság nem tekinthető azon tény által orvosoltnak, hogy az alperes tagállam észrevételeket tett az indokolással ellátott véleményre.

Az indokolással ellátott véleménynek és a keresetnek összefüggően és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat, hogy a tagállam és a Bíróság pontosan meg tudja állapítani az uniós jog megsértésének mértékét, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy az említett állam hasznosan hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapokra, és hogy a Bíróság vizsgálhassa az említett kötelezettségszegés fennállását.

(vö. 40–42. pont)

4. Noha az indokolással ellátott véleménynek tartalmaznia kell azon okok összefüggő és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette valamely, a Szerződésből eredő kötelezettségét, a Bizottság az indokolással ellátott véleményben nem köteles megjelölni azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a kifogásolt kötelezettségszegés megszüntetését. A Bizottságnak ezen intézkedéseket a keresetlevelében sem kell bemutatnia.

(vö. 50. pont)

5. A vadon élő madarak védelméről szóló irányelv – noha esetében különösen nagy jelentősége van az átültetés pontosságának, mivel a közös örökség kezelése saját területük vonatkozásában az egyes tagállamokra van bízva – semmi esetre sem követelheti meg a tagállamoktól, hogy az ezen irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeket és tilalmakat abba a jogi aktusba foglalják, amelyik az egyes különleges védelmi területek tekintetében meghatározza a védett fajokat és élőhelyeket, valamint a természetvédelmi célokat.

Ami az említett kötelezettségeket illeti, valamely különleges védelmi terület állapotának megőrzésére és javítására szolgáló intézkedések nem szisztematikus jellegűek, hanem azok az érintett különleges védelmi terület konkrét helyzetétől függnek.

Noha igaz például, hogy a különleges védelmi területeknek a magánszemélyek tevékenységeivel szembeni védelme megköveteli, hogy megakadályozzák e személyeket abban, hogy esetlegesen káros tevékenységhez kezdjenek, nem tűnik úgy, hogy e cél megvalósítása szükségképpen minden egyes különleges védelmi terület vagy minden egyes faj tekintetében specifikus tilalmak felállítását követelné meg.

Azzal kapcsolatban, miszerint a védett fajokat és élőhelyeket minden egyes különleges védelmi terület tekintetében meg kell határozni, meg kell állapítani, hogy amint valamely különleges védelmi terület körülhatárolásának vitathatatlanul kötelező erejűnek kell lennie, azon fajok meghatározásának, amelyek ugyanezen terület különleges védelmi területté történő minősítését indokolták, ugyanezen követelményt kell teljesítenie. Ha nem így lenne ugyanis, fennállna a kockázata annak, hogy a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint a 92/43 irányelv 7. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő természetvédelmi célok nem valósulnának meg maradéktalanul.

Ami a természetvédelmi célokat illeti, a különleges védelmi területeknek nyújtandó védett jogi státusz nem követeli meg, hogy e célokat külön‑külön minden egyes tekintetbe vett faj vonatkozásában meghatározzák. Egyébiránt semmiképpen nem lehet úgy tekinteni, hogy a természetvédelmi célokat ugyanazon jogi aktusnak kell tartalmaznia, mint amely egy meghatározott különleges védelmi terület védett fajaira és élőhelyeire vonatkozik.

A valamely természetvédelmi területhez vagy már meglévő és nemzeti vagy regionális intézkedésekkel védett, más típusú minősített területhez kapcsolódó különleges védelmi területek jogi státuszával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a 79/409 irányelv 4. cikke különlegesen célzott és megerősített rendszert ír elő mind az irányelv I. mellékletében említett fajok, mind az átvonuló fajok tekintetében. Ez adja különleges jellegét a különleges védelmi területeknek biztosítandó védelmi rendszernek, szemben a madárvédelmi irányelv 3. cikkében az irányelv által érintett valamennyi madárfaj tekintetében előírt kevésbé szigorú, általános védelmi rendszerrel. Mindazonáltal ebből nem következik, hogy kizárólag egy minden egyes különleges védelmi terület tekintetében specifikusan meghatározott és bevezetett jogi rendszer lehet alkalmas az ilyen jellegű területek hathatós védelmére.

(vö. 61–66. pont)