C-533/07. sz. ügy

Falco Privatstiftung és Thomas Rabitsch

kontra

Gisela Weller-Lindhorst

(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatokkal kapcsolatos joghatóság, illetve e határozatok elismerése és végrehajtása — 44/2001/EK rendelet — Különös joghatóság — Az 5. cikk 1. pontjának a) alpontja és b) alpontjának második francia bekezdése — A »szolgáltatásnyújtás« fogalma — Szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok átengedése”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. január 27.   I ‐ 3330

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2009. április 23.   I ‐ 3369

Az ítélet összefoglalása

1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtása – 44/2001 rendelet – Különös joghatóságok – A kérelem alapját képező szerződéses kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság az 5. cikk 1. pontjának b) alpontja értelmében

   (EK 50. cikk; 44/2001 tanácsi rendelet, 5. cikk, 1. pont, b) alpont, második francia bekezdés; 77/388 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés; 2006/112 tanácsi irányelv, 24. cikk, (1) bekezdés)

2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtása – 44/2001 rendelet – Különös joghatóság – Szerződés vagy szerződéses igény esetén irányadó joghatóság az 5. cikk 1. pontjának a) alpontja értelmében

   (44/2001 tanácsi rendelet, 5. cikk, 1. pont, a) alpont; az 1968. szeptember 27-i egyezmény, 5. cikk, 1. pont, első mondat)

1.  A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 tanácsi rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem minősül az e rendelkezés értelmében vett szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek az a szerződés, amelynek értelmében valamely szellemi tulajdonjog jogosultja díjazás ellenében a vele szerződő félnek átengedi az e joghoz kapcsolódó felhasználási jogokat.

   A szolgáltatások fogalma magában foglalja legalábbis azt, hogy a szolgáltatásnyújtó fél meghatározott tevékenységet végez díjazás ellenében. Márpedig az olyan szerződés, amelynek értelmében valamely szellemi tulajdonjog jogosultja díjazás ellenében a vele szerződő félnek átengedi az e joghoz kapcsolódó felhasználási jogokat, nem foglal magában ilyen tevékenységet, mivel a felhasználási jogok átengedésével a jogosult nem teljesít semmilyen szolgáltatást, hanem csak azt a kötelezettséget vállalja, hogy a vele szerződő félnek megengedi e felhasználási jogok szabad gyakorlását.

   Ezt az elemzést nem vonhatják kétségbe az EK 50. cikk értelmében vett „szolgáltatások” fogalmának értelmezésére alapított érvek, illetve e fogalomnak a hozzáadottérték-adó tárgyában elfogadott irányelvekben kialakított meghatározása, vagy akár annak állítólagos szükségessége, hogy az 5. cikk 1. pontja b) alpontjának hatályát tágan kell megállapítani az 5. cikk 1. pontjának a) alpontjához képest. Először is a 44/2001 rendelet szerkezetének vagy rendszerének egyetlen eleméből sem vezethető le az a követelmény, hogy az említett rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdésében említett „szolgáltatásnyújtás” fogalmát a Bíróság által az EK 50. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadsága tárgyában kialakított megoldásokból kiindulva kellene értelmezni. Másodszor – ellentétben e fogalomnak a hozzáadottérték-adó tárgyában elfogadott irányelvekben kialakított meghatározásával, amely a természeténél fogva szükségképpen tág, negatív meghatározás – a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja keretében, ha a szerződés nem ingó dolgok értékesítésére irányul, a joghatóságot nem kizárólag azon szabályok határozzák meg, amelyek a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre vonatkoznak. E rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja ugyanis ugyanezen rendelet 5. cikke 1. pontjának c) alpontja értelmében azokra a szerződésekre is alkalmazandó, amelyek sem ingó dolgok értékesítésére, sem pedig szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseknek nem minősülnek. Harmadszor a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának rendszeréből következően a közösségi jogalkotó eltérő joghatósági szabályokat fogadott el egyrészt az ingó dolgok értékesítésére irányuló szerződések és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések, másrészt pedig minden más, az említett rendelet különös rendelkezéseinek tárgyát nem képező szerződéstípus vonatkozásában. Márpedig a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontja második francia bekezdése hatályának kiterjesztése e tekintetben a közösségi jogalkotó szándékának megkerüléséhez vezetne, és hátrányosan érintené az említett 5. cikk 1. pontja a) és c) alpontjának hatékony érvényesülését.

   (vö. 29–34., 39–44. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az olyan szerződés alapján járó díjazás megfizetése iránti követelés kapcsán, amely szerződés értelmében valamely szellemi tulajdonjog jogosultja a vele szerződő félnek átengedi az e joghoz kapcsolódó felhasználási jogokat, a joghatósággal rendelkező bíróságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja alapján történő meghatározása érdekében továbbra is a Bíróságnak a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26-i egyezménnyel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezmény 5. cikke 1. pontjához fűződő ítélkezési gyakorlata alapján levezethető elvekből kell kiindulni.

   Ezzel kapcsolatban – tekintettel a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja a) alpontjában és a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 1. pontja első mondatában foglalt szöveg szó szerinti egyezésére, valamint a rendelet (19) preambulumbekezdésében kifejezett azon szándékra, hogy biztosítani kell az egyezménnyel fennálló tényleges folytonosságot – meg kell állapítani, hogy a közösségi jogalkotó a 44/2001 rendelet keretében az ingó dolgok értékesítésére és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseken kívüli minden más szerződés kapcsán fenn kívánta tartani azokat az elveket, amelyeket a Bíróság a Brüsszeli Egyezménnyel összefüggésben alakított ki, nevezetesen a figyelembe veendő kötelezettséget és e kötelezettség teljesítése helyének meghatározását illetően.

   Ebből következik, hogy mivel nincs semmilyen indok, amely ettől eltérő értelmezést tenne szükségessé, a koherencia és a jogbiztonság követelménye magában foglalja, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja a) alpontjának ugyanolyan hatályt kell tulajdonítani, mint a Brüsszeli Egyezmény vonatkozó rendelkezésének, a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet egységes értelmezésének biztosítása érdekében.

   (vö. 48–51., 53., 55., 57. pont és a rendelkező rész 2. pontja)