C-188/07. sz. ügy

Commune de Mesquer

kontra

Total France SA és Total International Ltd

(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„75/442/EGK irányelv — Hulladékgazdálkodás — A hulladék fogalma — A szennyező fizet elve — Birtokos — Korábbi birtokosok — Azon termék gyártója, amelyből a hulladék származik — Szénhidrogének és nehézfűtőolaj — Hajótörés — Az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló egyezmény — FIPOL”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. március 13.   I - 4505

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2008. június 24.   I - 4538

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet – Hulladékok – 75/442 irányelv – A hulladék fogalma

   (A 96/350 határozattal módosított 75/442 tanácsi rendelet)

2. Környezet – Hulladékok – 75/442 irányelv – Szénhidrogének véletlen tengerbe ömlése, amely valamely tagállam tengerpartjának szennyezését idézi elő

   (EK 174. cikk, (2) bekezdés; a 96/350 határozattal módosított 75/442 tanácsi irányelv, 15. cikk)

3. Nemzetközi megállapodások – Az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezmény – Az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló nemzetközi egyezmény

   (98/392 tanácsi határozat)

4. Környezet – Hulladékok – 75/442 irányelv – Szénhidrogének véletlen tengerbe ömlése, amely valamely tagállam tengerpartjának szennyezését idézi elő

   (A 96/350 határozattal módosított 75/442 tanácsi irányelv, 1. cikk b) és c) pont, valamint 15. cikk)

1.  Az olyan anyag, mint a tüzelőanyagként értékesített nehézfűtőolaj nem minősül hulladéknak a 96/350 határozattal módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv értelmében, ha azt gazdaságilag előnyös feltételek mellett felhasználják vagy kereskedelmi forgalomba hozzák, és ha előzetes feldolgozási eljárás nélkül tüzelőanyagként ténylegesen felhasználható.

   A hajótörés következtében véletlenül a tengerbe ömlött szénhidrogének, amelyek vízzel és üledékkel keveredve valamely tagállam partjainál szétterülnek, majd partra sodródnak, az említett irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében hulladéknak minősülnek, mivel előzetes feldolgozási eljárás nélkül felhasználásukra vagy kereskedelmi forgalomba hozatalukra nincs lehetőség.

   (vö. 48., 63. pont és a rendelkező rész 1–2. pontja)

2.  E tekintetben az EK 174. cikk (2) bekezdése első albekezdésének második mondatában és a 96/350 határozattal módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv 15. cikkében megfogalmazott szennyező fizet elv alkalmazása hiúsulna meg, ha a hulladék létrehozásában érintett személyek – legyenek azok hulladékbirtokosok vagy a hulladék korábbi birtokosai, vagy annak a terméknek a gyártói, amelyből a hulladék származott – kibújhatnának ezen irányelvben előírt pénzügyi kötelezettségeik alól annak ellenére, hogy egyértelműen bizonyított az – akár akaratlanul – a tengerbe ömlött és valamely tagállam tengerparti területének szennyeződését előidéző szénhidrogének eredete.

   (vö. 71–72. pont)

3.  A Közösséget nem köti sem az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezmény, sem az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló nemzetközi egyezmény. Ugyanis egyrészt a Közösség nem csatlakozott az említett nemzetközi megállapodásokhoz, másrészt a Közösség sem úgy nem tekinthető, mint ami helyettesíti a tagállamait – márcsak azért sem, mert azok nem is mind részesei ezen egyezményeknek –, sem pedig úgy, mint amit az említett megállapodások közvetetten kötnek az Egyesült Nemzetek Montego Bay-ben, 1982. december 10-én aláírt, 1994. november 16-án hatályba lépett és a 98/392 tanácsi határozattal jóváhagyott Tengerjogi Egyezményének 235. cikkénél fogva, amely rendelkezés (3) bekezdése arra korlátozódik, hogy az említett egyezményben részes felek között kölcsönös együttműködési kötelezettséget írjon elő.

   (vö. 85. pont)

4.  A 96/350 határozattal módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv 15. cikkének alkalmazásában a szénhidrogének véletlen, valamely tagállam tengerpartjának szennyeződését előidéző tengerbe ömlésére vonatkozóan:

   —

   a nemzeti bíróság megállapíthatja, hogy e szénhidrogének eladója és az azt szállító hajó bérlője a 75/442 irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében „hulladéktermelő”, azaz ugyanezen irányelv 15. cikke második francia bekezdésének első része alkalmazásában „korábbi birtokos”, ha e bíróság az egyedül általa mérlegelendő tényállás fényében arra a következtetésre jut, hogy ezen eladó-bérlő hozzájárult a hajótörés által okozott szennyezés bekövetkeztének kockázatához, különösen azáltal, hogy nem tett az ilyen esemény megelőzésére irányuló, a hajó kiválasztására vonatkozó intézkedéseket;

   —

   ha kiderül, hogy a szénhidrogének véletlen tengerbe ömlésekor keletkezett hulladék ártalmatlanításának költségeit az említett alap nem vállalja át, vagy az adott káreseményre előírt felső határ kimerítése miatt nem vállalhatja át, és ha a felelősség említett korlátozása és/vagy a felelősség alóli mentesülés miatt a tagállam jogrendszere – ideértve a nemzetközi egyezményekből eredő szabályozást is – megakadályozza, hogy e költségeket a hajó tulajdonosa és/vagy bérlője viselje még abban az esetben is, ha e személyek a 75/442 irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében birtokosnak „tekintendők”, akkor az ilyen nemzeti jogrendszernek az irányelv 15. cikke megfelelő átültetésének érdekében lehetővé kellene tennie, hogy az említett költségeket azon termék gyártója viselje, amelyből az így kiömlött hulladék származik. Mindazonáltal a szennyező fizet elvvel összhangban az ilyen gyártó csak akkor kötelezhető a költségek viselésére, ha tevékenységével hozzájárult a hajótörés okozta szennyezés bekövetkezésének veszélyéhez.

   (vö. 78., 82., 89. pont és a rendelkező rész 3. pontja)