C-161/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Osztrák Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — EK 43. cikk — A társaságoknak az új tagállamok állampolgárai kérelme alapján történő bejegyzésére vonatkozó nemzeti szabályozás — Az önálló vállalkozói minőség igazolására vonatkozó eljárás”

Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. szeptember 18.   I ‐ 10673

A Bíróság ítélete (első tanács), 2008. december 22.   I ‐ 10685

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások

(EK 43. cikk és EK 46. cikk)

Nem teljesíti az EK 43. cikkből eredő kötelezettségeit azon tagállam, amelynek a nemzeti szabályozása előírja, hogy a társaságoknak a cégjegyzékbe a Ciprusi Köztársaságot és a Máltai Köztársaságot kivéve a 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott tagállamok olyan állampolgárai kérelme alapján történő bejegyzéséhez, akik személyegyesítő társaság tagjai vagy korlátolt felelősségű társaság kisebbségi részesedéssel rendelkező tagjai, szükséges a tagok önálló vállalkozói minőségének a munkaügyi hatóság általi megállapítása vagy munkavállalási engedély alóli felmentés bemutatása. Az EK 43. cikk ugyanis valamennyi tagállamnak megtiltja, hogy jogszabályaiban azon személyekre nézve, akik az ott történő letelepedés szabadságával kívánnak élni, tevékenységük gyakorlására eltérő feltételeket írjanak elő, mint saját állampolgáraikra nézve. Következésképpen az említett tevékenységek megkezdésére vonatkozó, a tagállami állampolgárokra alkalmazandókhoz képest kiegészítő formai követelmények előírása kizárólag a nyolc új tagállam állampolgárai esetében éppen e tilalmat szegi meg.

Az eltérő bánásmód csak az EK 46. cikkben meghatározott eltérésen alapulhat, amelynek értelmében a hátrányosan megkülönböztető intézkedések kizárólag közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból igazolhatók. E tekintetben – feltételezve akár, hogy a nyolc új tagállamból származó munkavállalók szabad mozgására vonatkozó átmeneti szabályok megkerülésének veszélye olyan jellegű, hogy az érintett tagállam közrendjének megzavarását okozza – a szabad letelepedés szóban forgó korlátozása nem igazolható, amennyiben ez utóbbi tagállam nem bizonyítja a jog által megkövetelt módon, hogy a vitatott szabályozás által kitűzött cél (a munkaerőpiac megfelelő működése) általános és előzetes, a nyolc új tagállam minden érintett szereplőjére alkalmazandó engedélyezési rendszer bevezetését teszi szükségessé, és e cél nem érhető el a szabad letelepedést kevésbé korlátozó intézkedésekkel.

(vö. 28–30., 32., 38., 41–42. pont és a rendelkező rész)