C-45/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Görög Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Az EK 10. cikk, EK 71. cikk és az EK 80. cikk (2) bekezdése — Tengeri biztonság — Hajók és kikötőlétesítmények ellenőrzése — Nemzetközi megállapodások — A Közösség, illetve a tagállamok hatáskörei”

Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. november 20.   I ‐ 704

A Bíróság ítélete (második tanács), 2009. február 12.   I ‐ 716

Az ítélet összefoglalása

1. Tagállamok – Kötelezettségek – A közösségi intézményekkel való jóhiszemű együttműködés kötelezettsége – A hajók és kikötőlétesítmények védelme

   (EK 10. cikk, EK 71. cikk és EK 80. cikk, (2) bekezdés; 725/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

2. Európai Közösségek – Intézmények – Kötelezettségek – A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége – Viszonosság

   (EK 10. cikk, EK 71. cikk és EK 80. cikk, (2) bekezdés)

3. Nemzetközi megállapodások – A Közösség nem tagja valamely nemzetközi szervezetnek – A Közösség külső hatáskörébe tartozó terület

4. Nemzetközi megállapodások – A tagállamok megállapodásai – Az EK-Szerződést megelőző megállapodások – EK 307. cikk – Hatály

   (EK 307. cikk, első bekezdés)

1.  Amennyiben a Szerződés céljainak megvalósítása érdekében közösségi szabályokat fogadtak el, a tagállamok a közös intézmények keretein kívül nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek az említett szabályokat érinthetik, vagy módosíthatják azok hatályát. A hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról szóló 725/2004 rendelet rendelkezései – amely rendelet jogi alapjául az EK 80. cikk (2) bekezdése szolgál, amely a második albekezdésében az EK 71. cikkre utal – a Szerződés céljainak megvalósítása érdekében elfogadott közösségi szabályoknak minősülnek.

   Valamely tagállam azáltal, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerészeti Biztonsági Bizottságát arra kéri, hogy vizsgálja meg az ellenőrző jegyzékek („check lists”) elkészítését vagy a tengeri életbiztonság tárgyában létrejött nemzetközi egyezményben részes tagállamokat a hajók és kikötőlétesítmények ezen egyezmény mellékletének XI-2. fejezete és a hajók és kikötőlétesítmények védelmére vonatkozó nemzetközi szabályzat követelményeinek való megfelelősége ellenőrzésében segítő más eszközök alkalmazását, olyan javaslatot nyújt be az említett bizottsághoz, amely az IMO-t új szabályok elfogadására késztető eljárást indíthat meg. Márpedig az ilyen új szabályok elfogadása ennek következtében hatást gyakorolna a rendeletre, mivel a közösségi jogalkotó úgy döntött, hogy e két nemzetközi szabályozást lényegében átveszi a közösségi jogba.

   Ilyen feltételek mellett az ilyen folyamatot elindító tagállam olyan kezdeményezést tesz, amely érintheti a rendelet rendelkezéseit, ami az EK 10. cikkből, az EK 71. cikkből és az EK 80. cikk (2) bekezdéséből eredő kötelezettségei megszegésének minősül.

   (vö. 17., 18., 21–23. pont)

2.  Az EK 10. cikk Bizottság általi esetleges megsértése nem olyan jellegű, hogy megengedné valamely tagállam számára a Szerződés céljainak megvalósítása érdekében elfogadott közösségi szabályokat érintő kezdeményezések megtételét, és ezáltal az EK 10. cikkből, az EK 71. cikkből és az EK 80. cikk (2) bekezdéséből eredő kötelezettségei megszegését. A tagállam ugyanis nem vezethet be egyoldalúan olyan kiegyenlítő vagy védelmi intézkedéseket, amelyek célja a közösségi jogszabályok valamely intézmény általi esetleges megsértésének elhárítása.

   (vö. 26. pont)

3.  Önmagában azon körülmény, hogy a Közösség nem tagja valamely nemzetközi szervezetnek, semmiképpen nem jogosítja fel a nemzetközi szervezetben való részvétele keretében egyénileg eljáró tagállamot arra, hogy olyan kötelezettségeket vállaljon, amelyek sérthetik a Szerződés céljainak megvalósítása érdekében elfogadott közösségi szabályokat.

   Az, hogy a Közösség nem tagja valamely nemzetközi szervezetnek, nem akadálya annak, hogy a Közösség ténylegesen gyakorolja külső hatáskörét, többek között a Közösség érdekei szerint eljáró tagállamok közvetítésével.

   (vö. 30., 31. pont)

4.  Az EK 307. cikk első bekezdése csak akkor alkalmazandó, ha összeegyeztethetetlenség áll fenn egyfelől valamely nemzetközi egyezményből eredő kötelezettség, másfelől pedig a közösségi jogból eredő kötelezettség között.

   (vö. 35. pont)