T-143/06. sz. ügy

MTZ Polyfilms Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping — Indiából származó polietilén-tereftalát fólia behozatala — Időközi felülvizsgálatot lezáró rendelet — A minimum importárakra vonatkozó kötelezettségvállalások — Az exportár meghatározása — A kezdeti vizsgálati eljárás során alkalmazottól eltérő módszer használata — A jogalap megválasztása — A 384/96/EK rendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése, valamint 11. cikkének (3) és (9) bekezdése”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. november 17.   II ‐ 4135

Az ítélet összefoglalása

Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A dömpingellenes vám kivetését igazoló körülmények felülvizsgálata – Az exportár meghatározásának módszere

(EK 5. cikk; 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk (8) és (9) bekezdés, valamint 11. cikk (3) és (9) bekezdés)

A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése nem biztosít hatáskört a Tanács számára ahhoz, hogy az időközi felülvizsgálattal összefüggésben az exportár meghatározásának olyan módszerét alkalmazza, amely nem egyeztethető össze az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdésében megállapított követelményekkel, mindezt pedig az érintett exportőrök által alkalmazott árak jövőre mutató értékelésének szükségességére hivatkozva. Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a felülvizsgálat keretében az intézmények főszabály szerint ugyanazt a módszert – ideértve az exportár meghatározásának az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése szerinti módszerét – kötelesek alkalmazni, mint amelyet a dömpingellenes vám kivetését eredményező előzetes vizsgálat során használtak.

Ugyanez a rendelkezés olyan kivételt ír elő, amely kizárólag annyiban teszi lehetővé az intézmények számára a kezdeti vizsgálat során alkalmazott módszertől eltérő módszer alkalmazását, amennyiben a körülmények megváltoztak, mindemellett pedig e kivételt szigorúan kell értelmezni. Ezenkívül az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdéséből következik, hogy a módszer alkalmazása során figyelembe kell venni az alaprendelet 2. és 17. cikkét.

Ezenkívül az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének hatékony érvényesülését messzemenően biztosítja az a tény, hogy az intézmények széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, beleértve azt a lehetőséget is, hogy a fennálló intézkedések fenntartása szükségességének vizsgálata keretében elvégezzék az érintett exportőrök árpolitikájának jövőre mutató értékelését. Ezzel szemben, amint e szükségesség értékelése befejeződött, és az intézmények a fennálló intézkedések módosítása mellett döntöttek, az intézményeket az újabb intézkedések meghatározása során kötelezi az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely azt a kifejezett hatáskört és kötelezettséget írja elő számukra, hogy az ugyanezen rendelet 2. cikkében megállapított módszert alkalmazzák.

Ebből következik egyrészt, hogy az exportár meghatározása keretében az intézmények azon állítólagos lehetősége, hogy a jövőre mutató elemzéseket végezzenek, nem szükséges az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése hatékony érvényesülésének biztosításához, sőt ugyanezen rendelet 11. cikkének (9) bekezdése alapján egyenesen kizárt, másrészt pedig, hogy a 11. cikk (3) bekezdéséből eredő állítólagos benne foglalt hatáskör nem írhatja felül az alaprendelet 11. cikkének a 2. cikkel együtt értelmezett (9) bekezdésében biztosított kifejezett hatásköröket. Következésképpen az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése nem szolgálhat olyan jogi alapként, amely lehetővé tenné az intézmények számára, hogy az exportár meghatározása során mellőzzék az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdésében előírt módszer alkalmazását.

(vö. 41–42., 45., 48–51. pont)