C-443/06. sz. ügy

Erika Waltraud Ilse Hollmann

kontra

Fazenda Pública

(a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közvetlen adók — Az ingatlanjövedelmek megadóztatása — Tőke szabad mozgása — Adóalap — Hátrányos megkülönböztetés — Az adórendszer koherenciája”

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2007. október 11.   I - 8494

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok

   (EK 234. cikk)

2. Közösségi jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés

   (EK 7. cikk és EK 56. cikk)

3. Tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok

   (EK 56. cikk)

1.  Az EK 234. cikk alapján megindított eljárásban a Bíróság nem bírálhatja el a belső jogszabályoknak a közösségi jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét, tekintettel arra, hogy e jogszabályok értelmezése a nemzeti bíróság feladata, a Bíróság mégis hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot valamennyi olyan, a közösségi jog értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi számára e jogszabályoknak a közösségi jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségének megítélését.

   (vö. 18. pont)

2.  Az EK 12. cikk csak a közösségi jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre a Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt. Márpedig a Szerződés, különösen az EK 56. cikk, tartalmaz a tőke szabad mozgásának területén hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt.

   (vö. 28–29. pont)

3.  Az EK 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben érintetthez hasonló azon nemzeti szabályozás, amely az adott tagállamban található ingatlan átruházásából származó tőkejövedelemre magasabb adóterhet ír elő, ha ezen átruházást valamely másik tagállamban illetőséggel rendelkező személy valósítja meg, mint az abban az államban illetőséggel rendelkező személy által megvalósított, ugyanilyen típusú ügylet során szerzett tőkejövedelemre, amelyben ezen ingatlan található.

   Ilyen szabályozás a tőke szabad mozgásának az EK 56. cikkben tiltott korlátozását valósítja meg, mivel a külföldi illetőségűek számára kevésbé vonzóvá teszi a tőkeátruházást azáltal, hogy ez utóbbiakat elriasztja az érintett tagállamba történő ingatlanberuházásoktól, és ennek következtében az e beruházásokkal összefüggő olyan ügyletektől, mint az ingatlanértékesítés.

   Mivel a szóban forgó adóztatás az – akár belföldi, akár külföldi illetőségű – adóalanyok egyetlen jövedelemkategóriájára vonatkozik, az adóalanyok mindkét kategóriáját érinti, és az adóköteles jövedelem forrásánál lévő tagállam mindig az érintett tagállam, objektíve nem áll fenn olyan különböző helyzet, amely indokolná a két adóalany-kategória tőkejövedelmének adóztatását érintő eltérő adójogi bánásmódot.

   (vö. 39–40., 50., 53–54., 61. pont és a rendelkező rész)