This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62006CJ0404
Az ítélet összefoglalása
Az ítélet összefoglalása
C- 404/06. sz. ügy
Quelle AG
kontra
Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände
(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Fogyasztóvédelem — 1999/44/EK irányelv — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — Az eladó azon joga, amely szerint hibás fogyasztási cikk kicserélése estén ellenérték megfizetését követelheti a fogyasztótól e cikk használatáért — A hibás fogyasztási cikk használatának térítésmentessége”
V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. november 15. I - 2688
A Bíróság ítélete (első tanács), 2008. április 17. I - 2713
Az ítélet összefoglalása
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok
(EK 234. cikk)
Jogszabályok közelítése – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – 1999/44 irányelv
(1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk)
Az EK 234. cikk szerinti eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, kizárólag az ügyben eljáró és a határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja-e az előzetes döntéshozatalt, és relevánsak-e a Bíróságnak feltett kérdései. Következésképpen amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.
Csak akkor utasítható el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatal, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll semmilyen kapcsolatban az alapjogvita valóságával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus természetű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi elemek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson.
Ebben az összefüggésben az arra vonatkozó bizonytalanság, hogy a nemzeti bíróság a Bíróság által valamely irányelv értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott választ követően értelmezheti-e a Bíróság által kimondott elvek tiszteletben tartása mellett a nemzeti jogot e válasz alapján, nem befolyásolja a Bíróság azon kötelezettségét, hogy határozzon e kérdésben. Minden más megoldás ugyanis összeegyeztethetetlen lenne a Bíróságnak az EK 234. cikkben elismert hatáskörei céljával, amelyek lényegében a közösségi jog nemzeti bíróságok általi egységes alkalmazásának biztosítását szolgálják.
(vö. 19–22. pont)
A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az eladó számára – aki a szerződésnek meg nem felelő, hibás fogyasztási cikket értékesített – lehetővé teszi, hogy a hibás fogyasztási cikk új fogyasztási cikkre való cseréjéig tartó használatának az ellenértékét követelje a fogyasztótól.
Ugyanis mind az irányelv szövegéből, mind a vonatkozó előkészítő dokumentumokból is kitűnik, hogy a közösségi jogalkotó az ezen irányelvben biztosított fogyasztóvédelem alapvető összetevőjének szánta a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota eladó általi helyreállításának térítésmentességét. Ezen, az eladóra háruló, a szerződésszerű állapot helyreállításának térítésmentességére irányuló kötelezettség, amely akár a hibás fogyasztási cikk javítása, akár kicserélése formájában történik is, a fogyasztót azon pénzügyi terhek veszélyétől kívánja megvédeni, amely e védelem hiányában visszatartaná őt a jogai érvényesítésétől. A térítésmentesség ezen, közösségi jogalkotó által kívánt biztosítása azt jelenti, hogy az eladó mindenféle pénzügyi követelése kizárt a szerződés szerinti fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállításakor felmerült kötelezettsége teljesítésének keretében. Továbbá a helyreállítás térítésmentessége az irányelv célkitűzésének is megfelel, amely a fogyasztóvédelem magas szintje elérésének biztosítása.
(vö. 33–34., 36., 43. pont és a rendelkező rész)