C-348/06. P. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Marie-Claude Girardot

„Fellebbezés — Ideiglenes alkalmazott — Kártérítési kereset — A felvétel esélyének elvesztése — Tényleges és biztos kár — A kártérítés mértékének meghatározása”

P. Mengozzi főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. november 22.   I - 836

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2008. február 21.   I - 863

Az ítélet összefoglalása

1. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Jelentkezés jogellenes elutasításából eredő, az esély elvesztéséhez kapcsolódó vagyoni kár megtérítése

   (Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

2. Fellebbezés – Jogalapok – Az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – Elfogadhatatlanság

   (EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, 1. §, c) pont)

1.  A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében az Elsőfokú Bíróság a pénzügyi természetű jogviták terén teljes körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek keretében jogosult az alperest hivatalból kötelezni az általa vétkesen okozott kár megtérítésére és ilyen esetben az ügy összes körülményét figyelembe véve méltányosan értékelni az elszenvedett kárt. Ezenkívül, ha az Elsőfokú Bíróság megállapítja a kár bekövetkezését, akkor a kérelem korlátain belül kizárólag az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel e kártérítés módjának és mértékének értékelésére.

   Ebben a tekintetben valamely közösségi intézménybeli állásra való felvétel esélyének elvesztéséből eredő kár megtérítése mértékének meghatározására – azon ideiglenes alkalmazott esetében, akinek jelentkezését jogellenesen elutasították – a számos nemzeti jog által elfogadott, keresetveszteség kritériumán alapuló azon módszer igénybevétele, amely szerint meg kell állapítani, hogy mekkora a különbség a várt és a ténylegesen megkapott díjazás között, majd e veszteség mérlegelése érdekében százalékérték formájában kell értékelni azt az esélyt, amellyel a felvételre rendelkezett, szükségszerűen azt eredményezi, hogy a közösségi bíróságnak számos olyan feltételezésre kell alapoznia, amelyek jellegüknél fogva bizonytalanok, azonban a tényállásnak az Elsőfokú Bíróság általi független értékeléséből és az e bíróság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérből adódnak.

   (vö. 45., 58–59., 61–62., 64., 72–74. pont)

2.  Az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket.

   E követelménynek nem tesz eleget az a fellebbezés, amely nem a megtámadott ítélet okfejtésében az Elsőfokú Bíróság által elkövetett valamely téves jogalkalmazás azonosítására irányul, hanem – egyrészt az elsőfokú eljárásban hivatkozott érvek megismétlésével, másrészt állítólagos új bizonyítékokra való hivatkozással – a tényállásnak az ebben az ítéletben e bíróság által elvégzett értékelésének kétségbevonására irányul.

   (vö. 88., 91. pont)