C-238/06. P. sz. ügy

Develey Holding GmbH & Co. Beteiligungs KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés — Közösségi védjegy — Térbeli védjegy — Egy műanyagflakon formája — A lajstromozás megtagadása — Feltétlen kizáró ok — A megkülönböztető képesség hiánya — Korábbi nemzeti védjegy — Párizsi Uniós Egyezmény — TRIPs Megállapodás — A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2007. október 25.   I - 9379

Az ítélet összefoglalása

1. Nemzetközi megállapodások – Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény – Közvetlen hatály

2. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata

   (40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 74. cikk, (1) bekezdés)

3. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – A védjegynek bizonyos tagállamokban való korábbi lajstromozása

   (40/94 tanácsi rendelet)

4. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések

   (40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

5. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok

   (40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.  A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fellebbezési tanácsának egy térbeli védjegy lajstromozását megtagadó határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló jogvita keretében az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezéseire nem lehet közvetlenül hivatkozni.

   Ugyanis először is a Közösség nem tagja a Párizsi Uniós Egyezménynek.

   Másodszor amikor szükségesnek találta a Párizsi Uniós Egyezmény egyes rendelkezéseit közvetlen hatállyal felruházni, a közösségi jogalkotó kifejezetten utalt rájuk a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendeletben, főként annak 7. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt feltétlen kizáró okok vonatkozásában. Az említett (1) bekezdés azonban nem tesz ilyen utalást a védjegyek megkülönböztető képességét illetően, és a közösségi jogalkotó e tekintetben önálló rendelkezést fogalmazott meg az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában.

   Harmadszor bár a Párizsi Uniós Egyezmény közvetlen hatálya következhetne a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás 2. cikkének (1) bekezdésére való utalásból, mindenesetre ezen megállapodás közvetlen alkalmazhatóságának hiányában ez az utalás nem eredményezheti az említett egyezmény ilyen alkalmazását.

   (vö. 40–43. pont)

2.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétlen kizáró okok vizsgálatakor a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) szerepe annak eldöntése, hogy a védjegybejelentés nem ütközik-e valamelyik feltétlen kizáró okba.

   Ebben a vonatkozásban ugyanezen rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében a feltétlen kizáró okok alkalmazását maga után vonó vonatkozó tényeket az OHIM hivatalból köteles vizsgálni.

   Márpedig, amennyiben a felperes a fellebbezési tanács elemzése ellenére érvényesíteni akarja a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét, akkor neki kell konkrétan alátámasztott információt szolgáltatni annak bizonyítására, hogy a bejelentett védjegy rendelkezik vagy önmagában, vagy használat révén megszerzett megkülönböztető képességgel.

   (vö. 48–50. pont)

3.  Az a határozat, amellyel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) megtagadja a bejelentett védjegy közösségi védjegyként történő lajstromozását, nem érinti a korábban valamely tagállam területén lajstromozott nemzeti védjegy érvényességét, illetve oltalmát.

   Ugyanis a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet ötödik preambulumbekezdése értelmében a védjegyekre vonatkozó közösségi szabályozás nem lép a tagállamok védjegyekre irányadó jogszabályainak helyébe.

   Ennélfogva nemcsak az lehetséges, hogy a nyelvi, kulturális, társadalmi és gazdasági különbségek miatt az olyan védjegy, amely az egyik tagállamban nem alkalmas a megkülönböztetésre, valamely másik tagállamban arra alkalmas, hanem az is, hogy a közösségi szinten ilyen képességgel nem rendelkező védjegy valamely tagállamban rendelkezik e képességgel.

   (vö. 56–58. pont)

4.  Az áru formájából álló térbeli védjegynek a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességének mérlegelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól.

   Mindazonáltal e szempontok alkalmazásakor az átlagfogyasztó észlelése a magából a termék külső megjelenéséből álló térbeli védjegyek esetében nem feltétlenül ugyanaz, mint a védjeggyel jelölt termék külsejétől független megjelölésből álló szó- vagy ábrás védjegy esetében. Az átlagfogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – az áru formája vagy a csomagolás formája alapján nem szoktak az áru eredetére következtetni, és ezért az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét nehezebb bizonyítani, mint a szó- vagy az ábrás védjegyekét.

   Ilyen körülmények között csak az olyan védjegy rendelkezik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően alkalmas alapvető, származást jelölő szerepének betöltésére.

   (vö. 80–81. pont)

5.  Annak megítélésekor, hogy valamely védjegy rendelkezik-e a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megkülönböztető képességgel, vagy sem, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy először ne lehetne sorjában megvizsgálni a védjegy megjelenítésére használt egyes elemeket. Célszerűnek mutatkozik ugyanis az átfogó értékelés során az érintett védjegy minden egyes alkotóelemét megvizsgálni.

   (vö. 82. pont)