T-151/05. sz. ügy

Nederlandse Vakbond Varkenshouders (NVV) és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny — Összefonódások — A vágásra szánt sertések és kocák felvásárlási piacai — Az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat — Az érintett földrajzi piac meghatározása — Gondossági kötelezettség — Indokolási kötelezettség”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. május 7.   II ‐ 1227

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny – Összefonódások – A közös piaccal való összeegyeztethetőség értékelése – Az érintett piac – Földrajzi meghatározás

   (139/2004 tanácsi rendelet, 9. cikk, (7) bekezdés; 97/C 372/03 bizottsági közlemény, 8. pont)

2. Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A referenciapiacok meghatározása – Diszkrecionális jogkör

   (139/2004 tanácsi rendelet; 97/C 372/03 bizottsági közlemény)

3. Eljárás – Keresetlevél – Válasz – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése

   (a Bíróság alapokmánya, 21. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

4. Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Az összefonódásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító határozatnak a II. fázis megindítása nélküli meghozatala

   (139/2004 tanácsi rendelet, 2., 6. és 8. cikk)

5. Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A szóban forgó piac meghatározása – A korábbi határozathozatali gyakorlaton jelentősen túlmutató határozat – Kifejezett indokolás

   (139/2004 tanácsi rendelet; 97/C 372/03 bizottsági közlemény)

6. Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A nemzeti hatóságok határozatainak figyelembevételére irányuló kötelezettség – Hiány

   (139/2004 tanácsi rendelet)

7. Verseny – Összefonódások – A közös piaccal való összeegyeztethetőség értékelése – Bizonyítási követelmény

   (139/2004 tanácsi rendelet, (32) preambulumbekezdés)

8. Verseny – Összefonódások – Közigazgatási eljárás – Gondossági kötelezettség – Terjedelem – Korlátok

   (139/2004 tanácsi rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés, a) pont, és 8. cikk, (6) bekezdés, a) pont; 802/2004 bizottsági rendelet, (5) preambulumbekezdés, 4. cikk, (1) bekezdés, 6. cikk, (2) bekezdés)

9. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A vállalkozások közötti összefonódásra vonatkozó szabályok alkalmazása során hozott határozat

   (EK 253. cikk; 139/2004 tanácsi rendelet, 6. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

10. Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A Bizottság minősített harmadik személyekkel szembeni kötelezettségei – A meghallgatáshoz való jog

    (139/2004 tanácsi rendelet, 18. cikk, (4) bekezdés; 802/2004 bizottsági rendelet, 16. cikk, (1) bekezdés)

11. Eljárás – Pervezető intézkedések – Dokumentumok benyújtására történő felhívás – A kérelmező kötelezettségei

    (Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 64. cikk)

1.  A piac megfelelő meghatározása szükséges és előzetes feltétel a vállalkozások összefonódásának a versenyre gyakorolt hatásai értékeléséhez.

   A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet 9. cikkének (7) bekezdéséből és a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény 8. pontjából az következik, hogy az érintett földrajzi piac azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékek vagy szolgáltatások kínálásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek. A földrajzi piac meghatározásának keretében több elemet is figyelembe kell venni, például az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét és jellemzőit, a belépés akadályainak fennállását, a fogyasztók preferenciáit, valamint azt, hogy az érintett terület és a szomszédos területek között léteznek-e jelentős különbségek a vállalkozások piaci részesedései, vagy lényeges különbségek az árak között.

   A sertésfelvásárlás ágazatában történő összefonódást illetően a Bizottság határozhat úgy, hogy a szóban forgó termékek piacainak, azaz a vágásra szánt sertések és kocák felvásárlási piacának földrajzi kiterjedése a tagállam fő sertéstenyésztő övezete 150 kilométeres körzetében elhelyezkedő területeknek felel meg. E tekintetben a földrajzi piac meghatározása szempontjából az az alapvető kérdés, hogy az érintett területeken a felvásárlási árak csekély, de állandó csökkenése esetén az összefonódásban részes felek ügyfelei, különösen a vágásra szánt sertések tenyésztői igénybe vesznek-e máshol elhelyezkedő vágóhidakat, és hajlandók lennének-e állataikat 150 km-re, a versenytárs vágóhidakra szállítani, oly módon, hogy az ilyen árcsökkentés nem lenne kifizetődő az összefonódásból létrejövő vállalkozás számára. Az a körülmény, hogy a vágásra szánt sertések túlnyomó többségét általában 150 km-nél kisebb távolságra szállítják, önmagában tehát nem jelent meghatározó elemet az érintett piac meghatározása tekintetében. Másrészt a Bizottság megállapíthatja, hogy az exportnak a járványokból eredő átmeneti felfüggesztése vagy ideiglenes korlátozása nem vezet az érintett piac nemzetivé válásához vagy regionalizálódásához, tehát nem minősül meghatározó körülménynek a földrajzi piac meghatározása tekintetében.

   (vö. 50–52., 112., 122., 130–131. pont)

2.  A vállalkozások közötti összefonódások területén a Bizottság referenciapiacok meghatározására vonatkozó értékeléseinek bírósági felülvizsgálata a nyilvánvaló értékelési hiba ellenőrzésére irányul Amennyiben ugyanis a termékpiac meghatározása a Bizottság részéről összetett gazdasági elemzéseket foglal magába, úgy az érintett piac meghatározása csak a közösségi bíróság korlátozott felülvizsgálatának tárgyát képezheti.

   (vö. 53., 80. pont)

3.  Habár a Bizottság valamely határozatának jogszerűségét azon elemek függvényében kell megítélni, amelyekkel a határozat elfogadásának időpontjában rendelkezett, és a felperes a közösségi bíróság előtt nem hivatkozhat olyan elemekre, amelyek nem jutottak a Bizottság tudomására a közigazgatási eljárás során, ezen ítélkezési gyakorlatra nem lehet az első ízben a közösségi bírósághoz benyújtott mellékleteket illetően általános jelleggel hivatkozni. Ugyanis, amennyiben a mellékletnek a közösségi bírósághoz történő benyújtása nem arra tett kísérletnek minősül, hogy megváltoztassák azt a jogi és ténybeli hátteret, amelyet korábban valamely határozat meghozatala céljából a Bizottsággal ismertettek, hanem pusztán csak egy érvelés kifejtését jelenti a védelemhez való jog gyakorlása során, a szóban forgó mellékletet elfogadhatónak kell minősíteni.

   (vö. 58., 63. pont)

4.  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet rendszerében a Bizottság által az eljárás I. fázisának keretében elfogadott határozatok jogi alapja e rendelet 6. cikke, míg az eljárás második szakaszában elfogadott határozatok jogi alapja a rendelet 8. cikke, és e két cikket az ugyanezen rendelet 2. cikkében szereplő kritériumok fényében kell értelmezni.

   Amennyiben a Bizottság az I. fázis végén úgy ítéli meg, hogy az összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében, engedélyező határozatát joggal alapozza a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjára. Amennyiben a Bizottság az ellenkező következtetésre jut, és az eljárás II. fázisnak megindítása mellett határoz, akkor is a szóban forgó rendelet 6. cikkén, különösen 6. cikke (1) bekezdésének c) pontján, és nem 8. cikkén alapuló határozatot fogad el. A Bizottság tehát semmilyen esetben nem fogadhat el az eljárás I. fázisának végén a 139/2004 rendelet 8. cikkén alapuló határozatot.

   (vö. 67–68. pont)

5.  Bár a Bizottság köteles kifejezett indokolást adni, ha a határozat jelentősen túlmutat korábbi határozathozatali gyakorlatán, a gazdasági szereplők nem bízhatnak joggal olyan korábbi határozathozatali gyakorlat fennmaradásában, amely a közösségi intézmények mérlegelési jogköre keretében módosítható. A felperesek nem hivatkozhatnak a jogos bizalomra azon az alapon, hogy a Bizottság a korábbi határozatában sajátosan határozott meg egyes piacokat, mivel ezen intézményt, és különösen az Elsőfokú Bíróságot nem kötik az ilyen határozatban tett megállapítások.

   (vö. 136. pont)

6.  Figyelemmel a hatáskörök azon pontos megosztására, amelyen a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet alapul, a nemzeti hatóságok határozatai az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárások során nem kötelezhetik a Bizottságot. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok saját hatáskörük keretében eltérő kritériumok szerint határoznak.

   (vö. 139. pont)

7.  Bár az erőfölényes helyzet fennállását eseti alapon kell értékelni, figyelemmel a konkrét ügy körülményeire, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet (32) preambulumbekezdése értelmében azok az összefonódások, amelyek az érintett vállalkozások korlátozott piaci részesedése miatt feltehetőleg nem akadályozzák a hatékony versenyt, a közös piaccal összeegyeztethetőnek vélelmezhetők. Ezt jelzi különösen, ha az érintett vállalkozások piaci részesedése nem haladja meg a 25%-ot sem a közös piacon, sem annak valamely jelentős részén.

   A Bizottság tehát joggal határozhat úgy, hogy az összefonódás által érintett piac tekintetében nem fejti ki versenyelemzését, miután megállapította, hogy az összefonódás következtében a felek piaci részesedése e piacokon kisebb lenne 20%-nál.

   (vö. 149., 151. pont)

8.  Az összefonódások ellenőrzésének területén a Bizottság az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, különösen a gazdasági jellegű értékelések vonatkozásában. A közösségi jog által a közigazgatási eljárásokban előírt biztosítékoknak a szóban forgó intézmény általi tiszteletben tartása – amely biztosítékok közé tartozik gondossági kötelezettsége – tehát e területen még nagyobb jelentőséggel bír.

   A szóban forgó területen a gondossági kötelezettség azt követeli meg a Bizottságtól, hogy gondosan és részrehajlás nélkül vizsgálja meg az adott ügy valamennyi releváns elemét. A Bizottság feladata tehát, hogy megállapítsa azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől mérlegelési jogkörének gyakorlása függ, összegyűjtve az e jogkör gyakorlásához szükséges valamennyi olyan ténybeli elemet, amely jelentősen befolyásolhatja a határozathozatal folyamatát. A szóban forgó kötelezettség értelmében a Bizottság először is köteles figyelembe venni a bejelentést tévő felek, valamint az eljárásban tevőlegesen részt vevő bármely harmadik fél által szolgáltatott valamennyi ténybeli elemet és információt, másodsorban pedig ezen intézmény a piac vizsgálata vagy a piac gazdasági szereplőihez címzett információkérés segítségével adott esetben köteles e ténybeli elemek felkutatására.

   Az összefonódások ellenőrzése területén azonban a közösségi jog által a közigazgatási eljárások tekintetében előírt biztosítékok Bizottság általi tiszteletben tartásának, így a gondossági kötelezettség tiszteletben tartásának követelményét a gyorsaságnak a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet általános szerkezetét jellemző, eltérést nem engedő követelményével összhangban kell értelmezni, ami arra kötelezi a Bizottságot, hogy mérlegelési jogköre gyakorlása során szigorú határidőket tartson be. Figyelemmel e követelményre és e határidőkre, a Bizottság a szolgáltatott információk pontatlanságára utaló gyanú hiánya esetén nem köteles vizsgálatot végezni valamennyi, hozzá érkező információ tekintetében. Ugyanis jóllehet a gondos és részrehajlásmentes vizsgálat Bizottságra háruló kötelezettsége ilyen eljárás során nem teszi lehetővé, hogy valósnak nem minősíthető elemekre vagy információkra támaszkodjon, a gyorsaság fentebb hivatkozott követelménye egyébként is azt feltételezi, hogy a Bizottság maga nem vizsgálhatja meg a legapróbb részletekig a hozzá érkező információk eredetiségét és hitelességét, mivel az összefonódások ellenőrzési eljárása szükségszerűen és bizonyos mértékben a bizalmon alapul. Továbbá az összefonódások ellenőrzésének területére vonatkozó szabályozásban több, a pontatlan vagy félrevezető információk szolgáltatásától elrettentő, illetve ezt büntető intézkedés került előírásra. Ugyanis a bejelentő felek kötelezettsége, hogy az igazságnak megfelelően és hiánytalanul feltárják a Bizottság előtt azokat a tényeket és körülményeket, amelyek meghatározóak a határozathozatal tekintetében, mivel e kötelezettség megszegését a 139/2004 rendelet 14. cikke szankcionálja, és a Bizottság vissza is vonhatja az összeegyeztethetőséget kimondó határozatot, ha a határozat olyan téves információn alapult, amiért az egyik érintett vállalkozás felelős, vagy ha a szóban forgó határozat meghozatalát megtévesztéssel érték el.

   (vö. 164–166., 184–185. pont)

9.  A Bizottság nem sérti indokolási kötelezettségét az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó jogköre gyakorlása során akkor, ha nem csatol a határozatához pontos indokolást az összefonódás néhány olyan szempontjának értékelését illetően, amely nyilvánvalóan irreleváns, amelynek nincs jelentősége, vagy amely egyértelműen másodlagos az utóbbi értékeléséhez. Az ilyen követelmény ugyanis nehezen lenne összeegyeztethető a Bizottsággal szemben az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó jogköre gyakorlásakor előírt, a gyorsaságra vonatkozó követelménnyel és a rendelkezésére álló rövid eljárási határidőkkel, amelyek az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárás sajátos körülményei közé tartoznak.

   Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) alapján, eleget tesz az indokolási kötelezettségnek, ha e határozat egyértelműen kifejti azon okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy gondolja, hogy a szóban forgó összefonódás – adott esetben az érintett vállalkozások által elvégzett módosítások után – nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében.

   E tekintetben igaz ugyan, hogy a Bizottság a 139/2004 rendelet alapján hozott határozatok indokolásában nem köteles állást foglalni valamennyi előtte felhozott tényezővel és bizonyítékkal kapcsolatban, beleértve az álláspontja megfogalmazása szempontjából egyértelműen másodlagosakat is, ismertetnie kell azon tényeket és jogi megfontolásokat, amelyek a határozat főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentőséggel bírnak a határozat rendszerében.

   (vö. 192–194. pont)

10.  Az összefonódások közösségi ellenőrzésének eljárása folyamán a meghallgatáshoz való jog a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése és a 139/2004 rendelet végrehajtásáról szóló 802/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében kifejezetten azon harmadik személyeket illeti meg, akik kellő érdekeltségüket igazolják. E harmadik személyeknek joguk van ahhoz, hogy kérelmükre a Bizottság meghallgassa őket, és ismertethessék álláspontjukat a bejelentett összefonódási terv őket érintő káros hatásai tekintetében; e jogot azonban össze kell egyeztetni egyrészt az összefonódásban részes felek védelemhez való jogának tiszteletben tartásával, másrészt pedig a rendelet elsődleges céljával, amely a rendelet hatálya alá tartozó vállalkozások ellenőrzése hatékonyságának és jogbiztonságának biztosítása.

    Az a tény, hogy valamely harmadik személy nem nyilatkozhatott saját nyelvén a Bizottsággal tartott találkozó során, csak akkor teszi hibássá a közigazgatási eljárást, ha bizonyításra kerül, hogy ez olyan hátrányos következményekkel járt, mint annak lehetetlensége, hogy a harmadik személyek megjelöljenek bizonyos elemeket, megakadályozva ily módon azt, hogy ezeket a Bizottság elemzésében figyelembe vegye.

    (vö. 201–202., 211. pont)

11.  Annak lehetővé tételéhez, hogy az Elsőfokú Bíróság meg tudja határozni, hogy az eljárás megfelelő lefolytatásához hasznos-e meghatározott dokumentumok benyújtásának elrendelése, az azt kérelmező félnek azonosítania kell a kért dokumentumokat, és az Elsőfokú Bíróság elé kell terjesztenie legalább azon legszükségesebb információkat, amelyek alátámasztják, hogy e dokumentumok hasznosak az eljárás szükségletei szempontjából. Bár igaz, hogy a Bizottság nem hivatkozhat olyan dokumentumokra, amelyekhez sem az Elsőfokú Bíróságnak, sem a felpereseknek nem volt hozzáférése, e körülmény önmagában nem indokolja, hogy az Elsőfokú Bíróság elrendelje a dokumentumok benyújtását az eljárási szabályzat 64. cikke alapján. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis csak akkor rendelhet el ilyen pervezető intézkedést, ha a felperes valószínűsíti, hogy e dokumentumok szükségesek és relevánsak az ítélethozatal szempontjából.

    (vö. 218. pont)