C-387/05. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Kettős, polgári és katonai célt szolgáló eszközök vámmentes behozatala”

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. február 10.   I ‐ 11834

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. december 15.   I ‐ 11835

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi jog – Hatály – A közbiztonság érdekében elfogadott intézkedéseket kizáró általános fenntartás hiánya

   (EK 30., EK 39., EK 46., EK 58., EK 64., EK 296. és EK 297. cikk)

2. Az Európai Közösségek saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás – Kettős, polgári és katonai célt szolgáló eszközök tagállam általi vámmentes behozatala

   (EK 26. cikk; az 1355/96 rendelettel módosított 1552/89 tanácsi rendelet, 2., 9., 10. és 17. cikk, 2913/92 tanácsi rendelet, 20. cikk, és 1150/2000 tanácsi rendelet, 2., 9., 10. és 17. cikk)

1.  Jóllehet a tagállamok feladata a saját belső és külső biztonságuk biztosítását szolgáló intézkedések meghozatala, ebből nem következik, hogy az ilyen intézkedések teljes mértékben kívül esnek a közösségi jog hatályán. A Szerződés a közbiztonságot esetlegesen érintő esetekben alkalmazható kifejezett eltéréseket csak az EK 30., az EK 39., az EK 46., az EK 58., az EK 64., az EK 296. és az EK 297. cikkben ír elő, amelyek kivételes és jól körülhatárolt esetekre vonatkoznak. Ebből nem vonható le az a következtetés, hogy létezne olyan, a Szerződésben benne rejlő általános fenntartás, amely minden közbiztonság érdekében elfogadott intézkedést kizár a közösségi jog hatálya alól. Az ilyen, a Szerződés rendelkezéseinek meghatározott feltételein kívüli fenntartás létezésének elismerése a közösségi jog kötelező jellegét és egységes alkalmazását veszélyeztetné.

   Ezenkívül az EK 296. cikkben és EK 297. cikkben előírt eltéréseket, ahogyan az alapvető szabadságoktól való eltéréseket is, megszorítóan kell értelmezni. Ami különösen az EK 296. cikket illeti, jóllehet e cikk azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a tagállamok szükségesnek ítélhetnek alapvető biztonsági érdekeik védelméhez, illetve olyan információkra, amelyek nyilvánosságra hozatalát ezen érdekekkel ellentétesnek tekintik, azt nem lehet olyan módon értelmezni, hogy a tagállamokra olyan hatáskört ruház, amely alapján azok pusztán ezen érdekekre hivatkozva eltérhetnek a Szerződés rendelkezéseitől. Következésképpen az EK 296. cikkben biztosított lehetőségre hivatkozó tagállam feladata annak bizonyítása, hogy alapvető biztonsági érdekeinek védelme miatt az e cikkben előírt eltérés alkalmazása szükséges.

   (vö. 45–47., 49. pont)

2.  Nem teljesítette egyrészt az EK 26. cikkből, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 20. cikkéből, valamint következésképpen a Közös Vámtarifából, másrészt az 1355/96 rendelettel módosított, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376 határozat végrehajtásáról szóló 1552/89 rendelet 2., 9., 10. cikkéből és 17. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728 határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000 rendelet ugyanezen cikkeiből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely 1999. január 1-je és 2002. december 31. között mentesítette a behozatali vám alól a mind polgári, mind katonai célokra használható eszközöket, és nem számította ki, nem állapította meg, illetve nem bocsátotta az Európai Közösségek Bizottságának rendelkezésére az e mentesség miatt be nem szedett saját forrásokat, valamint azon késedelmi kamatot, amely azért vált felszámíthatóvá, mert e saját forrásokat nem bocsátotta határidőben a Bizottság rendelkezésére.

   Nem fogadható el ugyanis, hogy valamely tagállam a katonai eszközök abból fakadó drágulására hivatkozzon, hogy a harmadik országból származó ilyen termékek behozatalára vámot vetnek ki, annak érdekében, hogy ezáltal – azon tagállamok rovására, amelyek a maguk részéről beszedik és megfizetik az ilyen behozatalok utáni vámot – mentesülhessen a közösségi költségvetés tekintetében fennálló pénzügyi szolidaritást előíró kötelezettségei alól. Az előzőekben kifejtettek még inkább érvényesek a kettős, polgári és katonai célt szolgáló eszközök behozatalára, függetlenül attól, hogy ez utóbbi behozatala kizárólag vagy nem kizárólag katonai célra történt.

   (vö. 50., 55., 61. pont és a rendelkező rész)