T-239/04. és T-323/04. sz. egyesített ügyek

Olasz Köztársaság és Brandt Italia SpA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások — A nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára a foglalkoztatás támogatására sürgős intézkedéseket előíró szabályozás — A támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét kimondó és a folyósított támogatás visszatéríttetését előíró határozat”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (első tanács), 2007. szeptember 12.   II - 3270

Az ítélet összefoglalása

1. Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Értékelési szempontok

   (EK 87. cikk)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Foglalkoztatásra nyújtott támogatási program – Bennfoglaltság

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Rendelet útján meghatározott, a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatási csoportok – A foglalkoztatásra nyújtott támogatásokról szóló 2204/2002 rendelet

   (EK 87. és EK 88. cikk; 2204/2002 bizottsági rendelet)

4. Államok által nyújtott támogatások – Be nem jelentett támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés és EK 253. cikk)

5. Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy felszólítsa az érdekelteket észrevételeik megtételére

   (EK 88. cikk, (2) bekezdés)

6. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Támogatási program átfogó vizsgálata – Megengedhetőség

7. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – A nemzeti jog alkalmazása

   (EK 88. cikk)

1.  A foglalkoztatásra nyújtott támogatási programot előíró nemzeti intézkedés a verseny torzításával fenyeget azáltal, hogy egyes vállalkozások pénzügyi helyzetét erősíti a versenytársakkal szemben, és különösen akkor fenyeget a verseny torzításával vagy a kereskedelem megzavarásával, ha a kedvezményezettek más tagállamokból származó azonos termékekkel versenyeznek, még akkor is, ha ők maguk termékeiket nem exportálják.

   (vö. 68. pont)

2.  Annak a ténynek, hogy a foglalkoztatásra nyújtott támogatási programot előíró nemzeti intézkedés célja a foglalkoztatás védelme, nincs hatása annak állami intézkedésként való minősítésére, mivel az EK 87. cikk (1) bekezdése az állami intervenciós intézkedések között nem azok okai vagy céljai alapján tesz különbséget, hanem hatásaik alapján határozza meg azokat.

   (vö. 69. pont)

3.  Ahhoz, hogy valamely támogatás a [EK] 87. és az [EK] 88. cikknek a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 2204/2002 rendeletre tekintettel összeegyeztethető legyen a közös piaccal, nem elegendő, hogy az általa rögzített feltételek az alkalmazásnak csak egyes lehetséges eseteiben teljesüljenek. Szükséges, hogy az e program alapján nyújtott támogatások e feltételeknek minden lehetséges esetben megfeleljenek.

   Ezért nem felel meg az említett rendelet által rögzített feltételeknek a foglalkoztatásra nyújtott támogatási programot előíró azon nemzeti intézkedés, amely nem zárja ki, hogy a támogatást egy nem támogatott térségbeli nagyvállalkozásnak nyújtsák. Továbbá az a tisztán elméleti lehetőség, hogy az említett állami intézkedés keretében a lehetséges átruházó kis- vagy középvállalkozás lehet, nem elegendő ahhoz, hogy az így bejelentett támogatást a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentését és szerkezetátalakítását célzó állami támogatásról szóló közösségi iránymutatásokra tekintettel a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekintetni.

   (vö. 94., 101. pont)

4.  Az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságától, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez, és világosan és egyértelműen kell bemutatnia a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát. Ezt a kötelezettséget az adott ügy körülményei, különösen a jogi aktus tartalma, a felsorolt indokok jellege és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyében érintett személyeknek a magyarázathoz fűződő érdeke alapján kell megítélni. Az indokolásnak nem kell valamennyi releváns ténybeli és jogi elemet tartalmaznia, mivel azt, hogy egy aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is.

   Különösen ezen alapelvekből következik, hogy a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősül, és hogy az nem összeegyeztethető a közös piaccal. Ezzel szemben nem köteles pontról pontra megválaszolni az érintett nemzeti hatóságok vagy a beavatkozó felek által felhozott nem releváns érveket.

   Jóllehet bizonyos esetekben magából a támogatás nyújtásának körülményeiből kitűnik, hogy a támogatás jellegénél fogva érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget, a Bizottságnak a határozatának indokolásában legalább hivatkoznia kell ezekre a körülményekre.

   A Bizottság azonban nem köteles bizonyítani azt a tényleges hatást, amelyet a jogellenes támogatás a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorol. Ugyanis ha a Bizottságtól megkövetelnék, hogy ilyen bizonyítékot szolgáltasson, ez olyan tagállamok előnyben részesítéséhez vezetne, amelyek az EK 88. cikk (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség megsértésével folyósítanak támogatásokat, azokkal szemben, akik a támogatásokat tervezet formájában jelentik be. Az EK 87. cikk (1) bekezdése szerint ugyanis a közös piaccal nem csak azon támogatások összeegyeztethetetlenek, amelyek „torzítják” a versenyt, hanem azok is, amelyek annak torzításával „fenyegetnek”.

   (vö. 117–119., 126–127. pont)

5.  Az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele megfelelő módja annak, hogy egy ilyen eljárás megindításáról értesítse az összes érdekeltet.

   (vö. 141. pont)

6.  Valamely támogatási program esetében a Bizottság szorítkozhat arra, hogy a kérdéses program általános jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lenne minden egyes alkalmazási esetet megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy e program tartalmaz-e támogatási elemeket.

   (vö. 142. pont)

7.  Tekintettel arra, hogy az EK 88. cikk kötelezően előírja a Bizottság számára az állami támogatások felügyeletét, valamely támogatás által kedvezményezett vállalkozás főszabály szerint csak akkor bízhat jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az említett cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották. Ugyanis egy gondos piaci szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy az eljárást betartották-e még akkor is, ha a támogatás odaítéléséről szóló határozat jogellenessége az érintett tagállamnak róható fel olyan mértékben, hogy annak visszavonása ellentétesnek tűnik a jóhiszeműség elvével.

   Amennyiben a támogatás kedvezményezettje úgy gondolja, hogy rendkívüli körülmények alapján joggal bízhat a számára nyújtott támogatás szabályszerűségében, az esetlegesen megkeresett nemzeti bíróság feladata ennek az értékelése, miután adott esetben a kérdést a Bírósághoz terjesztette előzetes döntéshozatalra.

   (vö. 154–155. pont)