Keywords
Summary

Keywords

1. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – Közös természeti örökség kezelése

(EK 249. cikk, harmadik bekezdés; 92/43 tanácsi irányelv)

2. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás

(EK 249. cikk, harmadik bekezdés; 92/43 tanácsi irányelv)

3. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A szükséges védelmi intézkedések elfogadása

(92/43 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)

4. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A fajok védelme – Eltérések

(92/43 tanácsi irányelv, 12–14. cikk, 15. cikk, a) és b) pont, valamint 16. cikk)

5. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A fajok védelme – Eltérések

(92/43 tanácsi irányelv, 12–14. cikk, 15. cikk, a) és b) pont, valamint 16. cikk)

Summary

1. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 tanácsi irányelv negyedik és tizenegyedik preambulumbekezdéséből következik, hogy az irányelvben meghatározott élőhelyek és fajok a Közösség természeti örökségét képezik, és veszélyeztetettségük gyakran országhatárokon átívelő problémát jelent, ennélfogva a védelmet előmozdító intézkedések elfogadása valamennyi tagállam közös feladata. E terület tekintetében az átültetés pontossága különös jelentőséggel bír a jelen ügyhöz hasonló esetben, amikor a Közösség természeti örökségének kezelése saját területeik vonatkozásában az egyes tagállamok feladata.

(vö. 57–58. pont)

2. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv a környezetvédelmi jog területén összetett és technikai szabályokat állít fel, következésképpen a tagállamoknak különösen ügyelniük kell arra, hogy az irányelv átültetésének biztosítását célzó jogszabályaik egyértelműek és pontosak legyenek.

Nem fogadható el valamely tagállam kormányának azon érve, amely szerint a védelmi intézkedések szükségessé válása esetén a belső jog e rendelkezését mindenesetre az irányelvvel összhangban értelmezik. A belső jogi rendelkezések összhangban álló értelmezése ugyanis önmagában nem elégítheti ki a jogbiztonsághoz szükséges egyértelműség és pontosság követelményét.

Ezenkívül az egyszerű közigazgatási gyakorlatot – amely jellegénél fogva az adminisztráció igénye szerint módosítható, és nem rendelkezik megfelelő nyilvánossággal – nem lehet a tagállamokat az irányelv átültetése keretében terhelő kötelezettségek végrehajtásának tekinteni.

(vö. 73., 78–80. pont)

3. A közösségi jogalkotó a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében használt kifejezésekkel a tagállamok számára azt a kötelezettséget kívánta előírni, hogy hozzák meg azokat a szükséges védelmi intézkedéseket, amelyek megfelelnek az irányelv I. és II. mellékletében meghatározott természetes élőhelytípusok, illetve fajok ökológiai szükségleteinek, amely e tekintetben a tagállamok mindenfajta mérlegelési mozgásterét kizárja, valamint a nemzeti hatóságok esetleges szabályozási vagy döntéshozatali lehetőségeit az alkalmazandó eszközökre és az említett intézkedések keretében meghozandó technikai döntésekre korlátozza.

(vö. 76., 87. pont)

4. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 12–14. cikke, valamint 15. cikkének a) és b) pontja szabályok koherens egészét alkotja, amely a tagállamokat arra kötelezi, hogy az érintett állat- és növényfajokra vonatkozóan szigorú védelmi rendszert vezessenek be.

Az irányelv 16. cikke, amely pontosan meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tagállamok az említett 12–15. cikkben meghatározott tilalmaktól való eltéréseket írhatnak elő, az irányelv által megállapított védelmi rendszer alóli kivételt engedélyező rendelkezés. Ezt a cikket ezért megszorító módon kell értelmezni.

(vö. 109–110. pont)

5. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint minden olyan nemzeti szinten elfogadott rendelkezésre, amely eltér az irányelv által előírt tilalmaktól, vonatkozik az a feltétel, hogy nem létezhet más kielégítő megoldás. Ennek eredményeképpen nem hozhatnak létre az e cikknek megfelelő rendszert azok a nemzeti intézkedések, amelyek az említett irányelv 12–14. cikkében, valamint 15. cikkének a) és b) pontjában előírt tilalmaktól való eltérés engedélyezéséhez nem az irányelv 16. cikkében felsorolt valamennyi kritérium és feltétel teljesülését követelik meg, hanem részleges módon csupán azok néhány elemének teljesülését.

(vö. 111–112. pont)