Keywords
Summary

Keywords

1. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export-visszatérítések – A biztosítás feltételei

(3665/87 bizottsági rendelet, 13. cikk és 1538/91 bizottsági rendelet, 6. és 7. cikk)

2. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export-visszatérítések – A biztosítás feltételei

(386/90 tanácsi rendelet és 2913/92 tanácsi rendelet, 1. cikk és 70. cikk; 1538/91 bizottsági rendelet és 2221/95 bizottsági rendelet)

3. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export-visszatérítések – A biztosítás feltételei

(2913/92 tanácsi rendelet, 70. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés; 1538/91 bizottsági rendelet, 7. cikk, (3)–(5) bekezdés)

4. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export-visszatérítések – A biztosítás feltételei

(2913/92 tanácsi rendelet, 70. cikk)

Summary

1. Az olyan termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének megállapítása során, amelyek után export-visszatérítést igényeltek, alkalmazni kell az 1000/96 rendelettel módosított, a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90 rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló 1538/91 rendeletnek a minőséggel szemben támasztott minimumkövetelményeit és a tűréshatárt megállapító rendelkezéseit, különösen a rendelet 6. és 7. cikkét.

(vö. 39. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Abban az esetben, ha azt kell megvizsgálni, hogy az az áru, amely után export-visszatérítést igényelnek, „egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű”‑e, alkalmazni kell a 82/97 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendeletnek az ugyanazon nyilatkozatban foglalt áruk részleges vizsgálatára vonatkozó 70. cikkét, feltéve hogy az ott említett vizsgálat szabályszerű.

E cikk ugyanis azon általános vámjogi rendelkezések közé tartozik, amelyek a különleges szabályok sérelme nélkül alkalmazandók a visszatérítés tárgyát képező árura vonatkozó valamennyi kiviteli nyilatkozatra. A visszatérítésre jogosító mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésre vonatkozóan alkalmazandó különleges szabályozás egyetlen különrendelkezése sem zárja ki a Közösségi Vámkódex említett 70. cikkének alkalmazását.

(vö. 47–53. pont és a rendelkező rész 2.pontjának a) alpontja)

3. A 82/97 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített, az egységes minőségre vonatkozó fikció nem alkalmazható akkor, ha a mintavételben szereplő minták száma nem felel meg a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90 rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló, 1538/91 rendelet 7. cikkében foglaltaknak.

A Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése ugyanis általános rendelkezést tartalmaz, amely szerint a nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét a nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell. Az egységes minőség fikciója azonban nemcsak a vámjogszabályok alapján végzett vizsgálatokra vonatkozik, hanem irányadó a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszerére és a baromfi forgalmazási előírásaira vonatkozó jogszabályoknak megfelelően végzett ellenőrzésekre is. Az 1538/91 rendelet 7. cikkének (3)–(5) bekezdése a tétel és a minta nagysága szerint meghatározza, hogy mekkora lehet a hibás egységek elfogadható száma. Ha a vett minták száma nem éri el a minimálisan előírtat, lehetetlen megállapítani, hogy túllépték‑e a tűréshatárt, vagy sem.

(vö. 55–57., 59. pont és a rendelkező rész 2. pontjának b) alpontja)

4. Abban az esetben, ha több mintát vettek az ugyanazon kiviteli vámáru‑nyilatkozaton szereplő árukból, és a minták egy részének vizsgálata azt mutatja, hogy az áruk egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűek, míg a minták valamely másik részének vizsgálata szerint azok nem ilyen minőségűek, a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy valamennyi bizonyíték figyelembevételével megállapítsák a tényállást. E bizonyítékok magukban foglalhatják a rendelkezésre álló mintákat vagy egyéb bizonyítékokat is, így különösen a fizikai ellenőrzést elvégző illetékes vámtisztviselő által készített, a közösségi szabályoknak megfelelő vizsgálati jelentéseket. Amennyiben a visszatérítéshez való jog meghatározásához szükséges tényállás nem állapítható meg, a nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje az exportőr és a nemzeti hatóság magatartását annak megállapítása céljából, hogy ezek milyen mértékben gyakorolták (illetve nem gyakorolták) jogaikat, és teljesítették (illetve nem teljesítették) kötelezettségeiket, továbbá hogy az export-visszatérítéshez való jogra vonatkozóan levonja a megfelelő következtetéseket.

(vö. 24., 68. pont és a rendelkező rész 3. pontja)