Keywords
Summary

Keywords

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Keresetlevél – A kifogások és jogalapok felsorolása – Alaki követelmények

(EK 226. cikk; a Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 38. cikk, 1. §, c) pont)

2. Személyek szabad mozgása – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 49. cikk)

3. Személyek szabad mozgása – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 49. cikk)

Summary

1. A Bíróság alapokmányának 21. cikke, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint a Bizottságnak az EK 226. cikk alapján benyújtott keresetlevélben pontosan meg kell jelölnie azokat a kifogásokat, amelyekről a Bíróság határozathozatalát kéri. E kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság határozatában túllépjen a kereseti kérelmen, illetve nehogy ne határozzon valamely kifogás tekintetében.

(vö. 24. pont)

2. Nem teljesíti az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a más tagállamban letelepedett művészeti ügynökségek engedélyezését a művészek közvetítői szükségleteitől teszi függővé, kiváltképp, ha nem hivatkozik olyan érvre, amely alkalmas e korlátozás indokolására.

(vö. 29., 55. pont és a rendelkező rész)

3. Nem teljesíti az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely vélelmezi olyan művészek munkavállalói jogállását, akik a származásuk szerinti tagállamban, ahol rendszeresen nyújtanak hasonló szolgáltatásokat, letelepedett szolgáltatónak minősülnek; ez a vélelem ugyanis feltételezi a bérből és fizetésből élő munkavállalók szociális biztonsági rendszerébe és a fizetett szabadságok rendszerébe való tartozást.

A szolgáltatásnyújtók szociális védelme elvben minősülhet olyan közérdeken alapuló kényszerítő oknak, amely igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. A szolgáltatásnyújtók szociális biztonságára vonatkozó jogterület szabályozása azonban a közösségi harmonizáció tárgyát képezi; ennek értelmében a szóban forgó művészek a származásuk szerinti tagállam által előírt szociális biztonsági rendszerhez tartoznak, és a szóban forgó tagállam nem jogosult e művészeket a saját szociális biztonsági rendszerébe kényszeríteni. Ami a szolgáltatásnyújtók fizetett szabadsághoz való jogát illeti: e jogot nehéz összeegyeztetni az önálló vállalkozóként végzett tevékenységgel.

A kérdéses intézkedés nem igazolható a színlelt munkaszerződés elleni küzdelemmel, amennyiben az a körülmény, hogy a művészeket az előadás-szervezők szokásosan időszakos jelleggel és rövid időre alkalmazzák, önmagában nem alapozza meg a színlelt munkaszerződésre vonatkozó gyanút. Ez annál is inkább így van, mert a szóban forgó művészeket a származásuk szerinti tagállamban, ahol rendszeresen hasonló szolgáltatásokat nyújtanak, letelepedett szolgáltatásnyújtókként ismerik el.

(vö. 45., 47–49., 51–52., 55. pont és a rendelkező rész)