Keywords
Summary

Keywords

1. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei

(17. tanácsi rendelet)

2. Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

3. Fellebbezés – Jogalapok – Elégtelen vagy ellentmondó indokolás

4. Verseny – Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Bizonyítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5. Verseny – Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértésnek tekinthető megállapodások és összehangolt magatartások

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6. Fellebbezés – A Bíróság hatásköre

(EK 81. cikk; 17 tanácsi rendelet, 15. cikk)

Summary

1. A versenypolitika terén a közigazgatási eljárásokban az ésszerű eljárási határidő betartása közösségi jogi alapelv, amelynek a betartását a közösségi bíróságok biztosítják.

Ezért az eljárás túlzott, de az érintett vállalkozásoknak nem felróható időtartamának megállapítása önmagában csak akkor indokolhatja valamely jogsértést megállapító határozatnak a fenti elv megsértése címén történő megsemmisítését, ha az időtartam, azáltal hogy befolyásolta az érintett vállalkozások védelemhez való jogát, kihatással lehetett az eljárás kimenetelére.

Elemzésében a közösségi bíróságnak figyelembe kell vennie a teljes eljárást, a Bizottság vizsgálatainak megkezdésétől a végső határozat elfogadásáig.

Fontos hangsúlyozni, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérülhet a kifogásközlést megelőző első szakasz túlzott elhúzódása miatt, továbbá hogy ez az időtartam megakadályozhatja az olyan magatartások fennállását cáfoló bizonyítást, amelyek megalapozhatják az érintett vállalkozások felelősségét. Ezért a védelemhez való jog az eljárás túlzott időtartama miatti esetleges sérülésének vizsgálata nem korlátozódhat az eljárás második szakaszára, hanem a kifogásközlést megelőző szakaszra is ki kell terjednie, és különösen meg kell határoznia, hogy e túlzott időtartam befolyásolhatja‑e az érintett vállalkozások jövőbeni védekezési lehetőségeit.

(vö. 35., 42–43., 49–51. pont)

2. Az EK 225. cikkből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. Amint az Elsőfokú Bíróság megállapította vagy értékelte a tényállást, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az EK 225. cikk értelmében a tények jogi minősítésének és az Elsőfokú Bíróság által ebből levont jogkövetkezmények felülvizsgálatára.

A Bíróság így nem rendelkezik hatáskörrel sem a tényállás megállapítására, sem – fő szabályként – az Elsőfokú Bíróság által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok megvizsgálására. Amennyiben a bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag az Elsőfokú Bíróság feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. E mérlegelés, eltekintve e tények elferdítésétől, nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek.

(vö. 69–70. pont)

3. Az a kérdés, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos, illetve hiányos‑e, olyan jogi kérdés, amely önmagában felvethető a fellebbezés során.

Az indokolási kötelezettséget illetően az Elsőfokú Bíróság nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a határozat okait, és lehetővé teszik a Bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását.

(vö. 71–72. pont)

4. Az esetek többségében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és jelekből kell kikövetkeztetni, amelyek együttesen – más összefüggő magyarázat hiányában – a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.

Az ilyen egybeesések és jelek nemcsak a versenykorlátozó magatartás vagy megállapodások fennállásáról szolgálnak felvilágosítással, hanem a folytatólagos versenykorlátozó magatartások időtartamáról, illetve a versenykorlátozó megállapodások alkalmazásának időtartamáról is.

Az Elsőfokú Bíróság tehát téves jogalkalmazás nélkül alapozhatta valamely versenyellenes magatartás vagy megállapodás fennállásának és időtartamának értékelését az ilyen releváns bizonyítékok és jelek összességének együttes értékelésére. Az a kérdés, hogy az Elsőfokú Bíróság milyen bizonyító erőt tulajdonított a Bizottság által előterjesztett egyes bizonyítékoknak és jeleknek, ténybeli értékelés, és – mint ilyen – kívül esik a Bíróság által a fellebbezés során folytatott felülvizsgálat keretén.

Az a tény, hogy egyes meghatározott időszakok tekintetében nem terjesztettek elő bizonyítékot a folytatólagos jogsértés fennállására, nem akadályozza annak megállapítását – amennyiben ezt objektív és egybehangzó bizonyítékok megalapozzák –, hogy a jogsértés a hivatkozott időszakoknál összességében hosszabb ideig állt fenn. Az ilyen, több éven át tartó jogsértés esetén az a tény, hogy a kartell megjelenési formái különböző időszakokban érvényesülnek, amelyeket hosszabb-rövidebb időszakok választanak el egymástól, nem befolyásolja a kartell fennállását annyiban, amennyiben a jogsértés részét képező különböző magatartások azonos célt szolgálnak, továbbá sajátos és folytatólagos jellegű jogsértés keretébe illeszkednek.

(vö. 94‑96., 98., 135. pont)

5. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt magatartás eredménye lehet, hanem magatartássorozat, vagy – még inkább – folytatólagos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a magatartássorozat vagy a folytatólagos magatartás egy vagy több eleme a fenti rendelkezés megsértésének minősülhet. Amennyiben a különböző magatartások – azonos, közös piacon belül versenykorlátozó tárgyuk alapján – valamely „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján jogszerűen róhatja fel a fenti cselekmények miatti felelősséget.

Az ilyen magatartások tényleges hatásainak figyelembevétele e tekintetben felesleges, amennyiben nyilvánvaló, hogy e magatartások célja – függetlenül attól, hogy megállapodásokban vagy összehangolt magatartásokban jelentkeznek‑e – a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Mindenekelőtt az EK 81. cikk (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy az összehangolt magatartások – akárcsak a vállalkozások közötti megállapodások és vállalkozások társulásai által hozott döntések – tiltottak, függetlenül a hatásuktól, feltéve, hogy versenykorlátozó céljuk van. Egyébiránt bár az összehangolt magatartás fogalmának feltétele az, hogy a részt vevő vállalkozások bizonyos magatartást tanúsítanak a piacon, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ilyen magatartás ténylegesen olyan hatással jár, amely megakadályozza, korlátozza, vagy torzítja a versenyt.

(vö. 110., 125., 136–139., 160–161., 179. pont)

6. Kizárólag az Elsőfokú Bíróság jogosult felülvizsgálni azt, hogy a Bizottság adott ügyben hogyan értékelte a jogsértő magatartások súlyát, tekintettel a Szerződés versenyjogi szabályaira. A fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan vette jogilag megalapozottan figyelembe a meghatározott magatartás súlyának az EK 81. cikk és a 17. rendelet 15. cikkének keretében történő értékelésének összes alapvető elemét, és másrészt annak vizsgálata, hogy az Elsőfokú Bíróság jogilag megkövetelt módon figyelembe vette‑e a bírság megsemmisítésére vagy csökkentésére előadott összes érvet.

(vö. 217. pont)