T-271/03. sz. ügy

Deutsche Telekom AG

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny — EK 82. cikk — A helyhez kötött távközlési hálózathoz való hozzáférés díja Németországban — Árpréshatás — A távközlési szabályozási nemzeti hatóság által jóváhagyott díj — Az erőfölényben lévő vállalkozás mozgástere”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (kibővített ötödik tanács), 2008. április 10.   II - 485

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny – Közösségi szabályok – Tárgyi hatály

   (EK 81. cikk és EK 82. cikk)

2. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Árpréshatás – Fogalom – Értékelési szempontok

   (EK 82. cikk)

3. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Árpréshatás – Az egyetlen rendelkezésre álló infrastruktúra tulajdonosa által nyújtott távközlési hálózathozzáférési szolgáltatások

   (EK 82. cikk)

4. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Árpréshatás – Az egyetlen rendelkezésre álló infrastruktúra tulajdonosa által nyújtott távközlési hálózathozzáférési szolgáltatások

   (EK 82. cikk)

5. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Szándékos vagy gondatlan elkövetés – Fogalom

   (EK 82. cikk és EK 226. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

   (17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. és 3. pont)

7. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Magatartása visszaélésszerű mivoltának az erőfölényben lévő vállalkozás általi ismerete – Hatás hiánya

   (EK 82. cikk)

1.  Az a tény, hogy az erőfölényben lévő távközlési vállalkozás által alkalmazott díjakat a távközlési szabályozási nemzeti hatóságnak jóvá kellett hagynia, nem szünteti meg e vállalkozásnak az EK 82. cikk alapján fennálló felelősségét, mivel az említett díjak által kiváltott versenykorlátozó hatások nem kizárólag az alkalmazandó nemzeti szabályozásra vezethetőek vissza, hiszen az erőfölényben lévő vállalkozás befolyással volt ezek szintjére az említett hatósághoz benyújtott kérelmek révén, és rendelkezett megfelelő mozgástérrel díjainak olyan szinten történő megállapítására, amely lehetővé tette számára az árpréshatás megszüntetését vagy mérséklését. Ugyanis, az erőfölényben lévő vállalkozást terhelő különös felelősség keretében e vállalkozásnak a díjaira vonatkozóan módosítási kérelmeket kell előterjesztenie, amennyiben díjai veszélyeztetik a hatékony és torzításmentes versenyt a közös piacon.

   E megállapítást nem kérdőjelezi meg azon tény, miszerint az áraknak az EK 82. cikkel való összeegyeztethetősége a távközlési szabályozási nemzeti hatóság részéről előzetes vizsgálat tárgyát képezte. Ugyanis, még ha e hatóság, mint minden állami szerv, köteles is tiszteletben tartani a Szerződés rendelkezéseit, ez a hatóság a távközlés ágazati szabályozásának alkalmazásáért felelős hatóság, nem pedig az érintett tagállam versenyhatósága. Márpedig, a nemzeti szabályozó hatóságok a nemzeti jog alapján járnak el, amelynek távközlés-politikai jellegű célkitűzései különbözhetnek a közösségi versenyjog célkitűzéseitől. Mindenesetre, még ha az említett hatóság feladata is lenne valamely erőfölényben lévő vállalkozás által kérelmezett kiskereskedelmi árak EK 82. cikkel való összeegyeztethetőségének vizsgálata, e körülmény nem zárná ki, hogy a Bizottság megállapíthassa e vállalkozás felelősségét valamely jogsértésben, ugyanis a Bizottságot nem köti olyan határozat, amelyet egy nemzeti hatóság az EK 82. cikk alkalmazásával hozott.

   (vö. 107–108., 113., 120–122. pont)

2.  Az erőfölényben lévő vállalkozás árpréshatás formájában megjelenő árképzési gyakorlatának visszaélésszerű volta az előállított terméknek az „upstream” (az értékesítési lánc előző szintjén lévő) piacon alkalmazott kiskereskedelmi ára és az alapanyagért a versenytársai számára a „downstream” (az értékesítési lánc következő szintjén lévő) piacon meghatározott nagykereskedelmi ár közötti tisztességtelen különbözetből adódik, amennyiben ezen árak közötti különbözet negatív, vagy nem elegendő a saját előállított termék egyedi költségeinek fedezetére. Következésképpen ilyen visszaélés megállapításához a Bizottságnak nem kell bizonyítania, hogy a kiskereskedelmi árak önmagukban visszaélésszerűek.

   A Bizottság joggal alapozhatja az erőfölényben lévő vállalkozás árainak visszaélésszerű voltára vonatkozó elemzését kizárólag ez utóbbi egyedi helyzetére, és következésképpen költségeire és díjaira, és nem ez utóbbi aktuális vagy potenciális versenytársainak helyzetére. Bármilyen más megközelítés ugyanis a jogbiztonság általános elve megsértésének kockázatával járna, hiszen ha egy erőfölényben lévő vállalkozás árképzési gyakorlatának jogszerűsége a versenytársak egyedi helyzetén múlna, nevezetesen ez utóbbiak költségeinek szerkezetén, amelyre vonatkozóan nem feltétlenül állnak az erőfölényben lévő vállalkozás rendelkezésére információk, ez utóbbi nem volna abban a helyzetben, hogy saját magatartásának jogszerűségét képes legyen megítélni.

   Az árpréshatás fennállásának értékelésekor meg kell vizsgálni, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnak magának, vagy egy hasonlóan hatékony vállalkozásnak módjában állhatott volna máshogy, mint veszteségesen kínálni az előállított terméket, amennyiben ezt megelőzően arra kényszerül, hogy az alapanyag árát megfizesse.

   (vö. 166–167., 188., 191–194. pont)

3.  Amennyiben valamely távközlési szolgáltató tulajdonában van az egyetlen rendelkezésre álló infrastruktúra, oly módon, hogy a hálózathoz való hozzáférési szolgáltatások, amelyeket versenytársai számára nyújt (nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások, közvetített szolgáltatások) elengedhetetlenek ez utóbbiak számára ahhoz, hogy e szolgáltatóval versenyre keljenek a kiskereskedelmi hozzáférési szolgáltatások downstream piacán, e szolgáltató nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árai közötti árpréshatás főszabály szerint korlátozza a verseny fejlődését a downstream piacon. Amennyiben ugyanis az erőfölényben lévő szolgáltató kiskereskedelmi árai alacsonyabbak, mint nagykereskedelmi díjai, vagy ha az ez utóbbiak és a kiskereskedelmi árak közötti különbözet nem elegendő ahhoz, hogy egy hasonlóan hatékony szolgáltató fedezni tudja az előfizetői hozzáférési szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyedi költségeket, úgy az erőfölényben lévő szolgáltatóhoz hasonló hatékonyságú potenciális versenytárs csak veszteségek elszenvedésével tud belépni az előfizetői hozzáférési szolgáltatások piacára. Igaz, hogy az erőfölényben lévő szolgáltató versenytársai általában keresztfinanszírozáshoz folyamodnak, azaz az előfizetői hozzáférési szolgáltatások piacán elszenvedett veszteségeiket más piacon, így a távközlési szolgáltatások piacán realizált nyereséggel kompenzálják. Mindazonáltal arra tekintettel, hogy az erőfölényben lévő szolgáltatónak, mint a hálózat tulajdonosának nem kell közvetített szolgáltatásokhoz folyamodnia ahhoz, hogy előfizetői hozzáférési szolgáltatásokat nyújtson, valamint hogy versenytársaival ellentétben nem kell egy erőfölényben lévő vállalkozás árképzési gyakorlata miatt kompenzálnia az előfizetői hozzáférési szolgáltatások piacán elszenvedett veszteségeit, az árpréshatás versenytorzító hatású nemcsak az előfizetői hozzáférési szolgáltatások piacán, hanem a távközlési szolgáltatások piacán is.

   Az árpréshatás számítását illetően a Bizottság joggal veheti figyelembe kizárólag a hozzáférési szolgáltatásokból származó bevételeket, kizárva az egyéb szolgáltatásokból, így a távközlési szolgáltatásokból származó bevételeket.

   Így először is, még ha igaz is, hogy az előfizető szemszögéből a hozzáférési szolgáltatások és a távközlési szolgáltatások egységet képeznek, a Bizottság jogosult kizárólag az erőfölényben lévő szolgáltató hozzáférési szolgáltatásokból származó bevételeit figyelembe venni, és eltekinteni a hálózathoz való hozzáférés révén nyújtható egyéb szolgáltatásokból, így a távközlési szolgáltatásokból származó bevételektől. Az erőfölényben lévő szolgáltató versenytársai ugyanis csak úgy tudnak távközlési szolgáltatást nyújtani előfizetők számára e szolgáltató hálózatán keresztül, ha hozzáféréssel rendelkeznek az említett hálózathoz. Az erőfölényben lévő szolgáltató és a versenytársai közötti esélyegyenlőség tehát azt feltételezi, hogy a hozzáférési szolgáltatások díjai olyan szinten kerüljenek meghatározásra, amely biztosítja, hogy a versenytársak az erőfölényben lévő szolgáltatóval azonos feltételekkel nyújthassanak távközlési szolgáltatásokat. Ez az esélyegyenlőség csak akkor biztosított, ha az erőfölényben lévő szolgáltató olyan szinten határozza meg a kiskereskedelmi árait, amely lehetővé teszi – az erőfölényben lévő szolgáltatóval azonos hatékonyságúnak feltételezett – versenytársak számára, hogy a közvetített szolgáltatásokért fizetett díjat teljes egészében beépíthessék kiskereskedelmi áraikba. Amennyiben azonban az erőfölényben lévő szolgáltató ezt az elvet nem tartja tiszteletben, az új belépők csak veszteséggel képesek hozzáférési szolgáltatást kínálni ügyfeleiknek. A helyi hurokhoz való hozzáférés kapcsán elszenvedett veszteségeiket ebben az esetben kénytelenek lennének a távközlési szolgáltatások magasabb díjaiból fedezni, ami a távközlési piacon is torzítaná a versenyt.

   Másodszor, a Bizottság összehasonlíthatja az erőfölényben lévő szolgáltató által a hálózathoz való hozzáférésért a versenytársai számára meghatározott díjait a közvetlenül az előfizetői részére kínált valamennyi hozzáférési szolgáltatás díjainak súlyozott átlagával, még akkor is, ha a versenytárs szolgáltatók nem nyújtják e szolgáltatások mindegyikét. Mivel az erőfölényben lévő szolgáltató árképzési gyakorlatának visszaélésszerű voltát egyedi helyzete alapján, következésképpen a felperes költségeire és díjaira tekintettel kell megítélni, azt nem befolyásolhatja a versenytársai által a hozzáférési szolgáltatások egyik vagy másik piacán élvezett esetleges előny.

   Végül a Bizottság figyelembe veheti a nagykereskedelmi díjak egészének kiszámítása során a felmondási díjat, amelyet a közvetített szolgáltatást igénybe vevő versenytárs fizet az erőfölényben lévő szolgáltatónak, amennyiben az előbbi egy előfizetője felmondja a hozzáférési szolgáltatásra vonatkozó szerződését, mivel a felmondási díj az erőfölényben lévő szolgáltató versenytársainak szempontjából a közvetített szolgáltatáshoz kapcsolódó összköltség olyan részét képezi, amelynek meg kell jelennie kiskereskedelmi áraikban.

   (vö. 199–200., 203–204., 206., 210–211., 236–238. pont)

4.  A Bizottság olyan határozata, amely egy távközlési szolgáltató által – a versenytársai számára nyújtott hálózathoz való hozzáférési szolgáltatások (nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások, közvetített szolgáltatások) díjai és az előfizetők számára nyújtott hozzáférési szolgáltatások díjai közötti negatív vagy elégtelen különbözetből eredő árpréshatás formájában – elkövetett erőfölénnyel való visszaélés fennállását állapítja meg, nem ellentétes az arányosság és a jogbiztonság elvével, azon okból kifolyólag, hogy ezen árakat kettős szabályozásnak veti alá. A távközlésre vonatkozó közösségi jogi szabályok ugyanis semmilyen módon nem érintik a Bizottságnak az EK 81. és EK 82. cikk megsértésének megállapítására vonatkozó hatáskörét, amely közvetlenül a 17. rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből, illetve 2004. május 1-je óta a Szerződés [81.] és [82.] cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből ered.

   Az ilyen határozat nem ellentétes a bizalomvédelem elvével sem, még ha a távközlési szabályozási nemzeti hatóság – miután megvizsgálta az árpréshatás fennállásával kapcsolatos kérdést, és megállapította a negatív, vagy elégtelen különbözet fennállását a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak között – úgy is foglalt állást, hogy a hozzáférési szolgáltatások és a telefonhívások díjainak keresztfinanszírozása lehetővé teszi a többi szolgáltató számára, hogy versenyképes árakat kínáljanak előfizetőiknek. Ugyanis az ilyen megállapítás, amelyből implicit módon, azonban szükségszerűen következik, hogy ezen árképzési gyakorlat versenyellenes hatással jár, mivel a versenytársaknak keresztfinanszírozáshoz kell folyamodniuk ahhoz, hogy versenyképesek tudjanak maradni a hozzáférési szolgáltatások piacán, nem alapozhat meg az erőfölényben lévő vállalkozás számára jogos várakozásokat arra vonatkozóan, hogy árai összeegyeztethetőek az EK 82. cikkel.

   Végül, még ha a távközlési szabályozási nemzeti hatóság meg is sértett egy közösségi jogszabályt, és a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthatott volna e címen e tagállam ellen, ezek az eshetőségek semmilyen módon nem érintik a Bizottság határozatának jogszerűségét, amely határozatban a Bizottság nem követett el hatáskörrel való visszaélést. A Bizottság ugyanis az EK 82. cikk megsértésének megállapítására szorítkozott, amely rendelkezés nem a tagállamokra vonatkozik, hanem kizárólag a gazdasági szereplőkre, és ekképpen e határozat csupán az erőfölényben lévő vállalkozás árképzési gyakorlatát érinti, nem pedig a tagállam hatóságainak határozatait.

   (vö. 263., 267–269., 271. pont)

5.  A versenyjogi szabályoknak a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján bírsággal sújtható megsértései a szándékosan, vagy gondatlanságból elkövetett jogsértések. E feltétel teljesül, amennyiben a szóban forgó vállalkozásnak tudatában kell lennie magatartásának versenyellenes hatásával, akár tisztában van azzal, akár nem, hogy megsérti a Szerződés versenyjogi szabályait.

   Ez a helyzet az olyan távközlési szolgáltató esetében, amely a versenytársai számára nyújtott hálózathoz való hozzáférési szolgáltatások (közvetített szolgáltatások) piacán monopolhelyzettel, az előfizetők számára nyújtott hozzáférési szolgáltatások piacán pedig kvázi monopolhelyzettel rendelkezik, és amelynek árai árpréshatást eredményeznek e szolgáltatások tekintetében. E szolgáltatónak ugyanis tudatában kell lennie annak, hogy az e különböző szolgáltatások esetében alkalmazott árai közötti negatív vagy elégtelen különbözetből adódó árpréshatás komoly korlátot jelentett a versenyre nézve.

   E következtetést nem kérdőjelezi meg a tagállammal szembeni kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása azon az alapon, hogy az említett árakat a távközlési szabályozási nemzeti hatóság jóváhagyta, ha az erőfölényben lévő szolgáltató ugyanakkor mozgástérrel rendelkezett kiskereskedelmi árainak emelésére, és következésképpen az árpréshatás csökkentésére, mivel a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása semmiképpen sem befolyásolja a versenyjogi szabályok megsértésének szankcionálására vonatkozóan a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott feltételeket.

   (vö. 295–296., 298. pont)

6.  A Bizottság súlyosnak minősítheti a jogsértést, amely az erőfölényben lévő távközlési szolgáltató részéről árpréshatást eredményező árak alkalmazásában nyilvánul meg. Az ilyen árképzési gyakorlat ugyanis megerősíti az újonnan liberalizált piacra való belépés előtti akadályokat, és ezzel veszélyezteti a közös piac megfelelő működését. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás (1.A. pont, második bekezdés) az erőfölényben lévő vállalkozás részéről tanúsított kizáró magatartást súlyos jogsértésnek minősíti, sőt, gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő vállalkozások esetében különösen súlyosnak.

   A Bizottság számára a bírság összegének meghatározása során rendelkezésre álló mérlegelési mozgástérre tekintettel, amikor 10%-kal mérsékelte a bírság alapösszegét, a Bizottság megfelelően figyelembe vette enyhítő körülményként azon tényt, miszerint a távközlési szabályozási nemzeti hatóság beavatkozott a vállalkozás áraiba, és e hatóság több alkalommal is vizsgálta a vállalkozás árképzési gyakorlatából eredő árpréshatás fennállását.

   (vö. 310–313. pont)

7.  Az EK 82. cikk szerinti visszaélés fogalma objektív fogalom. Az erőfölényben lévő vállalkozás részéről a magatartásának visszaélésszerű voltára vonatkozó szubjektív felismerés ezért nem előfeltétele az EK 82. cikk alkalmazásának.

   (vö. 327. pont)