Keywords
Summary

Keywords

1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 80/987 irányelv – Hatály – A díjazás fogalma – A nemzeti jog alkalmazása – A jogellenes elbocsátás esetén járó kártérítést belefoglaló nemzeti jogszabály – Megengedhetőség

(80/987 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés)

2. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 80/987 irányelv – Hatály – A díjazás fogalma – Az ítélettel vagy közigazgatási határozattal megállapított, jogellenes elbocsátás esetén járó kártérítést belefoglaló, a békéltetési eljárás során megállapított követeléseket pedig kizáró nemzeti jogszabály – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – A nemzeti bíróság kötelezettségei és hatásköre

(80/987 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés)

Summary

1. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 80/987 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése alapján, a „díjazás” fogalmát és annak tartalmát a nemzeti jognak kell meghatároznia.

E tekintetben az a tény, hogy az irányelv a díjazás kifizetését referencia-időszakokhoz köti, még nem zárja ki a jogellenes elbocsátás esetén járó kártérítésre történő alkalmazását. Tehát ha a „díjazásnak” a nemzeti jog által meghatározott fogalmába beletartoznak az ilyen kártérítések, akkor azok a – 80/987 irányelv módosításáról szóló, 2002/74 irányelv általi módosítást megelőző szövegezésű – 80/987 irányelv hatálya alá tartoznak.

(vö. 31–33. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 80/987 irányelv alkalmazása körében, ha az érintett nemzeti szabályozás alapján az ítélettel vagy közigazgatási határozattal megállapított, jogellenes elbocsátásért járó kártérítésre vonatkozó követelések a „díjazás” fogalma alá tartoznak, akkor az ezzel azonos követeléseket, amelyek békéltetési eljárást követően kerültek megállapításra, szintén a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó követelésének, illetve az említett irányelv értelmében vett díjazásnak kell tekinteni. A jogellenesen elbocsátott munkavállalók ugyanis hasonló helyzetben vannak, mivel továbbfoglalkoztatás hiányában valamennyien jogosultak kártérítésre.

A nemzeti bíróság köteles tehát figyelmen kívül hagyni azt a belső szabályozást, amely az egyenlőség elvének megsértésével a nevezett rendelet alapján ez utóbbi követeléseket kizárja a „díjazás” fogalmából.

(vö. 35., 38., pont és a rendelkező rész 2. pontja)