Keywords
Summary

Keywords

1. Személyek szabad mozgása – Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1348/2000 rendelet – Bizonyos tények következményeire vonatkozó szabályozás hiánya a rendeletben – A nemzeti jog alkalmazása – Feltételek – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása – Terjedelem

(1348/2000 tanácsi rendelet)

2. Személyek szabad mozgása – Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1348/2000 rendelet – Az átvevő tagállam hivatalos nyelvétől vagy az áttevő tagállamnak valamely, a címzett által megértett nyelvétől eltérő nyelven kiállított irat közlése – Lehetőség e helyzet orvoslására a fordítás megküldésével – Részletes szabályok – A nemzeti jog alkalmazása – Feltételek

(1348/2000 tanácsi rendelet, 8. cikk)

Summary

1. Közösségi rendelkezések hiányában az egyes tagállamok belső jogrendszerének feladata, hogy meghatározza a részletes eljárási szabályokat az olyan keresetekre nézve, amelyek a közösségi jog közvetlen hatályából eredően a polgárokat megillető jogok védelmének biztosítására irányulnak. A Bíróság azonban megállapította, hogy ezek a szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, belső joggal kapcsolatos keresetekre vonatkozóak (egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné, vagy nem nehezíthetik meg túlzottan a közösségi jogrend által védett jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve). Továbbá e tekintetben a tényleges érvényesülés elve arra kell késztesse a nemzeti bíróságot, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokat csak annyiban alkalmazza, amennyiben azok nem kérdőjelezik meg a rendelet létjogosultságát és célját. Ebből következően, ha a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000 rendelet nem határozza meg bizonyos tényállások következményeit, a nemzeti bíróságnak főszabály szerint a saját nemzeti eljárásjogát kell alkalmaznia, miközben biztosítania kell a közösségi jog teljes érvényesülését, ami arra késztetheti, hogy – ha szükséges – figyelmen kívül hagyja azt a nemzeti jogszabályt, amely ennek akadályát képezi, vagy úgy értelmezzen egy kizárólag a belső helyzetre kidolgozott nemzeti jogszabályt, hogy az alkalmazható legyen az adott, határokon átnyúló tényállásra.

(vö. 49–51. pont)

2. A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000 rendelet 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha az irat címzettje megtagadta az irat átvételét azon okból, hogy az nem az átvevő tagállam valamelyik hivatalos nyelvén vagy nem az áttevő tagállam olyan nyelvén került megszövegezésre, amelyet a címzett megért, lehetőség van ennek a helyzetnek az orvoslására az irat fordításának az e rendeletben előírt szabályok szerinti és a lehető legrövidebb időn belül történő megküldésével.

Azon problémák megoldása érdekében, amelyek a fordítás hiánya orvoslásának módjával kapcsolatosak, amelyet az említett rendelet nem szabályoz, a nemzeti bíróságnak a saját nemzeti eljárásjogát kell alkalmaznia, miközben a rendelet célját tiszteletben tartva biztosítania kell annak teljes érvényesülését.

(vö. 53., 71. pont és a rendelkező rész 1–2. pontja)