Keywords
Summary

Keywords

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A jogvita tárgya — A pert megelőző eljárás során történő meghatározás — Utólagos, korlátozó módosítás — Megengedhetőség

(EK 226. cikk)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata — Figyelembe veendő helyzet — Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

(EK 226. cikk)

3. Nemzetközi megállapodások — A Közösség hatásköre — A Közösség kizárólagos külső hatáskörének a belső hatásköre gyakorlásából fakadó létrejötte — Feltételek — Belvízi szállítás — 3921/91 rendelet — A közösségi szabályozás elégtelensége a kizárólagos külső hatáskör Közösségre történő átruházásához

(EK 71. cikk, (1) bekezdés és EK 80. cikk, (1) bekezdés, 3921/91 tanácsi rendelet)

4. Eljárás — Keresetlevél — A jogvita tárgya — Meghatározás — Az eljárás során történő módosítás — Tilalom

5. Tagállamok — Kötelezettségek — Együttműködési kötelezettség — A Bizottságot arra felhatalmazó határozat, hogy a Közösség nevében többoldalú megállapodásról tárgyaljon — A tagállamok kötelességei — Cselekvési és tartózkodási kötelezettség — Terjedelem

(EK 10. cikk)

Summary

1. Bár az EK 226. cikk alapján indított kereset tárgyát az e rendelkezés szerint előírt pert megelőző eljárás határozza meg, amelynek következtében az indokolással ellátott véleményt és a keresetet azonos kifogásokra kell alapítani, e követelmény azonban nem terjedhet odáig, hogy azokat minden esetben teljesen egyformán kell megfogalmazni, amennyiben a jogvita tárgyát nem terjesztik ki vagy változtatják meg, hanem éppen ellenkezőleg, egyszerűen leszűkítik.

(vö. 28. pont)

2. A kötelezettségszegés meglétét a tagállamnak az indokolással ellátott véleményben foglalt határidő lejártakor fennálló helyzete alapján kell megítélni, és a később bekövetkezett változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe.

(vö. 32. pont)

3. A Közösség a belső hatáskörének gyakorlása által kizárólagos külső hatáskört szerez, amikor a nemzetközi kötelezettségvállalások a közös szabályok vagy mindenesetre olyan terület alkalmazási körébe tartoznak, amelyekre nagyrészt ilyen szabályok már vonatkoznak, még akkor is, ha nincs ellentmondás e szabályok és az említett kötelezettségvállalások között.

Így, amikor a Közösség a belső jogalkotási aktusaiba a harmadik országok állampolgárai számára fenntartott bánásmódra vonatkozó záradékokat foglalt, vagy amikor az intézményeire kifejezetten a harmadik államokkal való tárgyalási hatáskört ruházott, kizárólagos külső hatáskört szerzett ezen aktusok által szabályozott mértékben.

Még az intézményeit a harmadik országokkal való tárgyalásra felhatalmazó kifejezett záradék hiányában is hasonló a helyzet, ha meghatározott területen a Közösség teljes harmonizációt valósít meg, mivel az így elfogadott közös szabályokat érinthetné, ha a tagállamok továbbra is szabadon tárgyalhatnának harmadik országokkal.

Ami a nem közösségi fuvarozók által, belvízi úton végzett nemzeti fuvarozás engedélyezése feltételeinek meghatározását illeti, a Közösség kizárólagos külső hatáskört nem szerzett. Ugyanis a nem honos fuvarozók által valamely tagállam belvízi útjain történő árufuvarozás vagy személyszállítás feltételeinek megállapításáról szóló 3921/91 rendelet nem szabályozza az említett fuvarozók helyzetét, amennyiben csak valamely tagállamban letelepedett fuvarozókra vonatkozik, illetve amennyiben az általa megvalósított harmonizáció emiatt nem teljes.

(vö. 44–48., 50., 52–53. pont)

4. A fél az eljárás során nem módosíthatja a jogvita tárgyát, azaz a kereset megalapozottsága kizárólag a keresetlevélben kifejtett kérelmek alapján vizsgálandó.

(vö. 61. pont)

5. Az EK 10. cikk által előírt jóhiszemű együttműködés kötelezettsége általánosan alkalmazandó, és az nem függ sem az érintett közösségi hatáskör kizárólagos jellegétől, sem azon esetleges tagállami jogtól, hogy a harmadik országokkal szembeni kötelezettségekről szerződést kössenek.

Különösen a tagállamokra különleges cselekvési vagy tartózkodási kötelezettség hárul olyan helyzetben, amikor a Bizottság a Tanács elé olyan javaslatokat terjeszt, amelyeket jóllehet nem ez utóbbi fogad el, de amelyek az összehangolt közösségi fellépés kiindulópontjául szolgálnak.

Ebből következik, hogy olyan határozatnak a Tanács általi elfogadása, amely a Bizottságot felhatalmazza, hogy a Közösség nevében többoldalú megállapodásról tárgyaljon, amely nemzetközi szinten összehangolt közösségi fellépés kezdetét jelzi, és a tagállamok részéről ezen a címen csak tartózkodási kötelezettséget, vagy legalábbis ez utóbbiak és a közösségi intézmények közötti szoros együttműködési kötelezettséget foglal magában, mely a Közösség számára megkönnyíti feladata teljesítését, biztosítja ez utóbbi egységes és koherens fellépését, valamint nemzetközi képviseletét.

(vö. 64–66. pont)