Keywords
Summary

Keywords

1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Határokon átnyúló egyesülések – Bennfoglaltság

(EK 43. cikk)

2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Nemzeti rendelkezés, amely megakadályozza, hogy a határokon átnyúló egyesüléseket a tagállami cégjegyzékbe bejegyezzék – A letelepedés szabadságának korlátozása – Igazolás – Feltételek

(EK 43. és EK 48. cikk)

Summary

1. A letelepedés szabadsága alkalmazási köre magában foglal minden intézkedést, amely lehetővé teszi vagy akár csak megkönnyíti a székhelytől eltérő másik tagállamba való bejutást és ebben az államban gazdasági tevékenység folytatását azáltal, hogy az érintett gazdasági szereplők számára ugyanolyan feltételek mellett biztosítják a nevezett tagállam gazdasági életében való részvételt, mint amelyek a belföldi gazdasági szereplőkre alkalmazandók.

A határokon átnyúló egyesülések, más társasági átalakulások mintájára, a különböző tagállamokban székhellyel rendelkező társaságok közötti együttműködés és átcsoportosítás szükségleteinek felelnek meg. Ezek az egyesülések a letelepedés szabadsága gyakorlásának különleges, a belső piac megfelelő működése szempontjából fontos szabályait képezik, és ezáltal azon gazdasági tevékenységek közé tartoznak, amelyek tekintetében a tagállamok kötelesek figyelembe venni az EK 43. cikkben előírt letelepedés szabadságát.

(vö. 18–19. pont)

2. Az EK 43. és 48. cikkel ellentétes az, ha egy tagállamban egy társaság végelszámolás nélküli megszűnésével és vagyonának mint egésznek egy másik társaságra történő átszállásával történő egyesülés a tagállami cégjegyzékbe való bejegyzését fő szabály szerint megtagadják, amennyiben valamelyik társaság székhelye egy másik tagállamban van, miközben – ha az egyéb feltételek teljesülnek – az ilyen bejegyzés lehetséges, ha mindkét, az egyesülésben részt vevő társaság székhelye az első tagállamban van.

Az ilyen eltérő bánásmód csak akkor megengedhető, ha a szerződéssel összeegyeztethető célt követ, és ha közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja, mint a hitelezők, a kisebbségi részvényesek és munkavállalók érdekeinek védelme, valamint az adófelügyelet hatékonyságának és a kereskedelmi ügyletek tisztességének biztosítása. Továbbá, az ilyen eltérő bánásmód alkamazásának az így megvalósítani kívánt cél elérésére alkalmasnak kell lennie, és nem haladhatja meg az ehhez szükséges mértéket.

(vö. 23., 28., 31. pont és a rendelkező rész)