Keywords
Summary

Keywords

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

(EK 230. cikk)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

(EK 230. cikk)

3. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások

(EK 87. és 88. cikk, 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, v. alpont)

4. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat

(EK 87. cikk)

5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EK 253. cikk)

8. Közösségi jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek

9. Államok által nyújtott támogatások – Engedély útján jóváhagyott adózási rendszer megszüntetését előíró bizottsági határozat

Summary

1. Az EK 230. cikk értelmében valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat eljárást egy másik személyhez címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti.

2. Ami e második feltételt illeti, az a körülmény, hogy a vitatott rendelkezés – mivel valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandó – jellegénél és hatályánál fogva általános érvényű, még nem zárja ki, hogy közülük egyeseket személyükben is érinthet.

3. Valamely természetes vagy jogi személy csak akkor hivatkozhat arra, hogy személyében érintett, ha a vitatott rendelkezés sajátos jellemzői vagy az őt minden más személytől megkülönböztető tényhelyzet folytán vonatkozik rá.

4. E tekintetben, ha a megtámadott határozat annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak. Erről van szó azon vállalkozások esetében, amelyek tekintetében az állami támogatások terén hozott bizottsági határozat megakadályozza, hogy a kivételes nemzeti adóintézkedésekből származó kedvezményt a nemzeti jogszabályban előírt határidőig igénybe lehessen venni, vagy számukra engedélyezzék e kedvezmény általuk igényelhető és kért meghosszabbítását.

(vö. 55., 58‑64. pont)

5. Az az egyesület, amelynek feladata a vállalkozások közös érdekeinek védelme, állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt fő szabály szerint csak akkor indíthat elfogadható keresetet, ha e vállalkozásoknak egyéni kereshetőségi joguk van, vagy ő maga a saját érdekében léphet fel.

(vö. 56. pont)

6. Az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet, amely az EK 88. cikkben a Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlását szabályozza, nem határozza meg a „közös piac fejlődésének” a rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontjában szereplő fogalmát, amely kimondja, hogy azt az intézkedést, amely hatálybalépése idején nem minősült támogatásnak, mégis létező támogatásnak kell tekinteni, ha az „a közös piac fejlődésének eredményeként” vált támogatássá. Ez a fogalom, amelyet a szóban forgó intézkedéssel érintett ágazat gazdasági és jogi környezetének változásaként is lehet értelmezni, nem vonatkozik arra az esetre, amelyben a Bizottság egyedül a Szerződés állami támogatásokkal kapcsolatos szabályozásának szigorúbb alkalmazása alapján változtatja meg álláspontját.

7. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a rendelet másodlagos jogi aktust képez, amelyet az EK 87. és EK 88. cikk végrehajtása céljából fogadtak el, és amely nem korlátozhatja az említett cikkek hatályát, tekintettel arra hogy a Bizottság hatáskörei közvetlenül ezekből származnak. Az EK 88. cikk (1) bekezdése ugyanis azt a feladatot rója a Bizottságra, hogy végezze el a létező támogatási rendszerek vizsgálatát a tagállamokban, és javasoljon számukra a közös piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedéseket. Ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján a Bizottságnak jogában áll, hogy ennek sikertelensége esetén úgy határozzon, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást módosítani vagy megszüntetni.

8. Mindebből következően azzal, hogy a Bizottság újbóli vizsgálatot indított az egyik tagállamban bizonyos vállalkozásokra alkalmazott azon adózási rendszerrel kapcsolatban, amelyről jóllehet korábbi határozataiban megállapította, hogy nem minősül támogatásnak, és amelyet a Tanács egyik munkacsoportja a közös piacra ártalmasnak nyilvánított, továbbá amelyre a létező támogatás ellenőrzési eljárását alkalmazta, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy ezentúl e rendszer összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, az EK 88. cikk által ráruházott feladatot teljesítette.

9. Mivel a jogszerűség elvét tiszteletben tartották, ez a határozat olyan egyértelmű jogi aktust képez, amelynek végrehajtása a jogalanyok számára kiszámítható volt. Ebből következően e határozat nem ellentétes a jogbiztonság elvével.

(vö. 70‑76. pont)

10. A támogatási program esetén annak eldöntéséhez, hogy a versenytársaikhoz képest a kedvezményezetteknek jelentős kedvezményt nyújt‑e, a Bizottság szorítkozhat az adott program jellemzőinek vizsgálatára. A Bizottság azonban nem köteles a rendszer hatálya alá tartozó minden egyedi esetet megvizsgálni.

(vö. 82. pont)

11. A támogatás fogalma nem csak a szubvencióhoz, kölcsönhöz vagy a vállalkozás tőkéjében való részesedéshez hasonló pozitív juttatásokat foglalhatja magában, hanem azokat a juttatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében támogatások lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak.

12. Állami támogatásnak minősül az az intézkedés, amellyel az állami hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezettet, mint a többi befizetőt.

(vö. 86‑87. pont)

13. Az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy egy adott jogi szabályozás keretén belül a nemzeti intézkedés alkalmas‑e arra, hogy „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását” előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal és termékekkel szemben, amelyek a szabályozás céljára tekintettel jogi és ténybeli szempontból azokkal összehasonlíthatók. Amennyiben arra alkalmas, az érintett intézkedés teljesíti a tagállami támogatás – fenti rendelkezésben meghatározott fogalma szerinti – szelektivitásának követelményét.

(vö. 119. pont)

14. Mivel a közösségi jogi aktus EK 253. cikk által megkövetelt indokolásának igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez, és világosan és egyértelműen kell bemutatnia a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson, a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatában fejtse ki azokat az indokokat, amelyek alapján ugyanazon támogatási programra vonatkozóan korábbi határozataihoz képest eltérő mérlegelésre jutott. Az állami támogatás fogalma ugyanis olyan objektív helyzetre vonatkozik, amely a bizottsági határozat meghozatalának időpontjában kerül mérlegelésre.

(vö. 137. pont)

15. A bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, amennyiben valamely közösségi intézmény benne megalapozott várakozásokat kelt. Továbbá senki nem hivatkozhat erre az elvre anélkül, hogy ne jelölné meg a közigazgatási szerv által neki tett pontos ígéreteket. Hasonlóképpen, amennyiben az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő közösségi intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat az említett elvre.

16. Egyebekben még ha feltételezzük is, hogy a Közösség előzetesen olyan helyzetet idézett elő, amely valószínűsíthetően jogos bizalmat keltett, a feltétlenül érvényesítendő közérdekbe ütközhet az új szabályozás hatálybalépése előtt keletkezett, de időközben le nem zárult helyzetekre vonatkozó átmeneti szabályozás. Ugyanakkor ha nem áll fenn ilyen érdek, a gazdasági szereplő közösségi szabályozásba vetett jogos bizalmát védő átmeneti intézkedések hiánya a jog magasabb rendű szabálya megsértésének minősülhet.

(vö. 147‑149. pont)

17. A bizalomvédelem és az egyenlőség elvét sérti egyidejűleg az a bizottsági határozat, amely a korábbi ellenkező álláspontot módosítva, és arra hivatkozva, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásról van szó, valamely sajátos adózási rendszer megszüntetését anélkül rendeli el, hogy átmeneti intézkedéseket írna elő azon gazdasági szereplők számára, amelyeknek az e rendszer igénybevételéhez szükséges, minden további nélkül meghosszabbítható engedélye e határozat közlésével egyidejűleg vagy röviddel azt követően járt le, és amely határozat egyáltalán nem ellenzi, hogy az említett időpontban érvényes engedélyek továbbra is éveken keresztül hatályban maradjanak, mivel azok a hivatkozott gazdasági szereplők, amelyek nem képesek rövid időn belül alkalmazkodni a rendszer megváltozásához, mindenképpen elvárhatták, hogy a Bizottságnak a korábbi álláspontját módosító határozata engedélyezi számukra az ezen álláspont‑módosításra való tényleges felkészüléshez szükséges időt, és bízhattak abban, hogy annak engedélyezése nem ütközik feltétlenül érvényesítendő közérdekbe.

(vö. 155‑167., 172‑174. pont)