Keywords
Summary

Keywords

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bírósághoz fordulás — Az EK 234. cikk értelmében vett nemzeti bíróság — Fogalom — A köztisztviselő közjegyző által a szolgálati elöljárójának utasítására kezdeményezett eljárást lefolytató német bíróság — Bennfoglaltság

(EK 234. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Általános vagy hipotetikus kérdések — A Bíróságnak a saját hatáskörére vonatkozó vizsgálata — Hipotetikus jogi háttér — Tervbe vett, de még nem elfogadott jogszabály-módosítás

(EK 234. cikk)

3. Adórendelkezések — Jogszabályok harmonizálása — A tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók — A 69/335 irányelv értelmében vett adóztatás — Fogalom — A köztisztviselő közjegyző által az irányelv hatálya alá tartozó jogügylet esetén beszedet, és az állami költségvetésbe kerülő díj — Bennfoglaltság — Nem kizárólag köztisztviselőkből álló közjegyzői kar, ahol a közjegyzők saját maguk a hitelezők — Nem releváns körülmények

(69/335 tanácsi irányelv)

Summary

1. Az EK 234. cikkből az következik, hogy a nemzeti bíróságok a Bíróságot csak akkor kereshetik meg, ha eljárás van előttük folyamatban, és ha igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében kell határozatot hozniuk.

Ez a helyzet az olyan nemzeti bíróság esetén, amely valamely köztisztviselő közjegyző által e közjegyző szolgálati elöljárójának az okirati díjakról szóló szövetségi törvény alapján adott utasítására kezdeményezett eljárást folytat le, amelynek tárgya a közjegyzői hitelesítés esetén beszedett díj összege, ha ezen eljárás keretében valamennyi érdekelt felet meghallgatták, és ha a meghozandó határozattal egy jogvitát kell eldönteni, és ezenkívül e határozat hatálya kiterjed mind a költségszámítás tárgyát képező díj hitelezőjére, mind pedig annak adósára, és valamennyi érdekelt féllel szemben jogerőre emelkedik, amennyiben egyikük sem fellebbez ellene.

(vö. 25–26. pont)

2. Az EK 234. cikkben meghatározott eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek keretében az előbbi az utóbbiak számára a közösségi jog értelmezését nyújtja, amelyre a nemzeti bíróságoknak az előttük folyamatban lévő ügyek eldöntéséhez van szükségük. Ezen együttműködés keretében kizárólag a jogvitában eljáró, a meghozandó bírósági határozatért felelősséget viselő nemzeti bíróságra tartozik, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje az előzetes döntéshozatal ítélethozatalhoz való szükségességét, valamint a Bíróság elé terjesztett kérdéseinek a relevanciáját. Tehát ha az előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság alapvetően köteles határozni róluk.

Mindazonáltal kivételes körülmények között a Bíróság feladata áttekinteni azokat a feltételeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult, annak érdekében, hogy megvizsgálja hatáskörének fennállását. Csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az eléje terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. Az együttműködés szelleme, amelyben az előzetes döntéshozatali eljárást le kell folytatni, ugyanis magában foglalja, hogy a nemzeti bíróság a maga részéről figyelemmel van a Bíróságra ruházott feladatra, amely a tagállamok igazságszolgáltatásához való hozzájárulást jelent, és nem pedig általános vagy hipotetikus kérdésekről való jogi véleménynyilvánítást.

Ebben az értelemben hipotetikus az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés, amely az érintett nemzeti jogszabály tervbe vett, de még el nem fogadott módosítása által jellemzett nemzeti szabályozás bizonyos közösségi rendelkezéssel való összhangjának megállapítására irányul.

(vö. 30–34. pont)

3. A tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló 69/335 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy adónak minősülnek azok a díjak, amelyeket a köztisztviselő közjegyző az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogügyletet rögzítő közokirat szerkesztéséért számít fel, ha az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint a köztisztviselő közjegyzők ezen díjak egy részét kötelesek kifizetni az államnak, amely ezeket a bevételeket a saját feladatainak finanszírozására fordítja, akkor is, ha nem kizárólag köztisztviselő közjegyzők tevékenykedhetnek közjegyzőként, és maguk a közjegyzők az érintett díjak hitelezői.

(vö. 45. pont és a rendelkező rész)